Oké. Tudom ám, mi történt. Tudom ám, miért van, hogy dől rólam a verejték, miközben a kulturáltak és jól sminkeltek olyan száraz bőrrel virítanak, mint a Kalahári, évszázados aszály után. Nem ez az első eset, hogy megtörténik, és nem is én vagyok az egyetlen áldozat. Azok a kedves - elsősorban - hölgyeknek és - másodsorban - uraknak, akik egy szörnyű, évtizede történt, ködös és borongós éjszakán elkaptak, elkábítottak, és telides-tele operálták a bőrömet a saját magukból kiszakított és eképpen feleslegessé vált izzadságmirigyeikkel, üzenetem van. Egyszer megtalállak benneteket. Feltolatok a lépcsőházba, beberregek a tetőtérbe, üzemi légfék hangjára riadtok a pincében. Jönni fogok a billenőplatós Kamazzal, és visszaadom a kölcsönt. Bele foglak titeket fojtani az évekig rajtam élősködő izzadságmirigyekbe, bizony - a Gyilkos Kamazon visszatér, hogy rettegésbe fojtsa a REM-fázisotokat, gonoszul műtő, nemeuklideszi disznók.

Mwuhuhuhahahaaaa. (villámfény villámfény BRAKKOWWW)

Kezd az agyamra menni ez a meleg, különösen, mert lassan a háziorvosom fog nekem sótablettát felírni, nehogy véletlenül hanyatt essen az elektrolitháztartásom. Nyár? Persze, hogyne. Amíg nem kapok külön bejáratú mediterrán vagy trópusi tengerpart-szakaszt fehér homokkal, mindig  hűvös koktéllal és csinos lányokkal, addig ott rohadjon a nyár, ahol van (vagyis ez a véleményem meglehetősen stabil). Ilyenkor kéne mondjuk meglátogatnom a vonzó és bájos Norvégiát.

Na mindegy, iä, back to my slumber.