Oké, behekkeltem a saját blogomba.

Nyugtató, személytelen női hang: Padded room locks secured. All systems are operating normally. Atmospheric control on line.

Oú, a fejem. Éjszaka megtalált a Külsőleg!-manó és kitöltötte olyan kis poliuretán vackokkal a fejemet, amiben a sérülékeny tárgyakat szokták tárolni - tudjátok, amik mindig szétszóródnak, a statikus elektromosság miatt izomból kapaszkodnak a padlószőnyegbe, és úgy néznek ki, mint a fehérre festett patkányürülék -, szóval azzal az idegesítő izével, na. Az egyetlen érzékelhető különbség, hogy ha megrázom a fejem, nem zsizseg.

Pedig tegnap nem is ittam.

Feljegyzés a hálátlan utókornak és benne akkori önmagamnak: jú-li-us-ne-gye-di-ke-baz-meg! Feljegyez, alkalmaz! Feljegyez, alkalmaz! Maga barom! Szerencsétlen, recéstökű kretén! A nyelvcsapjánál fogva kötözöm a korláthoz, ha megint elfelejti! Canaille!

Khm, elnézést.

Reggel, zuhanyzás közben jutott eszembe az alábbi szösszenet.

"...már csak hárman lapultunk a felborult autóbuszroncsok takarásában. Fém fém hátán, összecsavarodva, megolvadva, újra megdermedve, tiszta dekonstrukcionista életkép. Oleg, a tisztázatlan származású, jellegtelen arcú proteinbetyár, aki korábban vélhetőleg csempészettel kereste a kenyerét, harmad- és negyedfokú égési sérülésekkel végezte nemrég. Egyikünk sem volt az a kimondott széplélek, ami azt illeti, de nem kérdezősködtünk sokat, és ha lehetett, nem is igen támaszkodtunk egymásra. Ahogy cégeséknél mondták volna, igen erős a csapatban a fluktuáció.
Hülye gondolatok köröztek Oleg képzeletbeli teteme körül, és próbálták kitakarni a képeket lelki szemem elől. Arra eszméltem, hogy valami fáj: olyan görcsösen szorítottam a nemrégiben rekvirált vadászpuskát, hogy belesajdultak az ízületeim. Franc az összes ösztönös reakcióba. Rebellis és Zorró, a két vidám ellenforradalmár, ahogy magukat nevezték, láthatóan hasonló passzban voltak, mint én. Úgy néztem, tőlem várnak iránymutatást, ami azért volt baromság, mert rövid távú taktikai mészárláson kívül nem sajátítottam el sokat a hadművészetből.
Azt mondják, a gyerekek megérzéseiben meg lehet bízni. Ennek némileg ellentmond, hogy egyes gyerekek szeretnek állatokat kínozni, és akkortájt a legkegyetlenebbek, amikor még nem töri be őket a társadalom. Felteszem, senki nem gondolta volna, hogy akkor nekem volt igazam. Ezért aztán nem is beszéltem a félelmeimről senkinek. Hiszen valójában nem létezik, és különben is, csak egy film, ráadásul olyan aranyos, nem?
- Ott van egy!
Kurta karikalábak tottyantak a forróságtól felpuhult aszfalton. Hullaszínű bőr, sápadt redők, komikus mozgás, a háromujjú kézben güzmőpisztoly, ahogy az efféle berendezéseket nevezni szokás.
Hát, egyelőre beérjük a rövid távval is, gondoltam.
- Adjunk neki! Zorró, kerüld meg! Rebellis, tiszta találatra menj, kevés már a skuló.
Sosem hittem volna, hogy E.T. tényleg létezik, basszameg, azt meg pláne nem, hogy egyszer elhozza a haverjait is..."

Oké, oké, annyira nem vicces - bár a posztapokaliptikus izéket már annyiszor lelőtték, hogy lassan már egy nyeretlen kétéves is tudja, hogy Armageddon esetén hogyan kell konzervhez, ásványvízhez, fegyverhez és lőszerhez jutni - csak azért jutott eszembe, mert emlékszem, nagyonkevés éves koromban, amikor először láttam azt a filmet, halálra paráztam magam rajta. Szekludált környezet, vagy mafasz. Én népirtásos és mészárlásos könyveken nevelkedtem (indiántörténetek és az Egri csillagok), nem voltam felkészítve a "ne a külső alapján ítélj" haladó eszméjére. (Rosszakaróim most hozzátehetnék, hogy a tükröt is elzárták előlem, pedig tényleg világszép gyerek voltam, különösen a virágmintás zacskóval a fejemen.)

Az elmúlt négy napot azzal töltöttem, hogy végigjátszottam a SW: Knights of the Old Republicot. Kár, hogy a fejlesztőkből a játék végére kifogyott a kreatív nafta, bár persze meglehet, hogy egy közepesen sikerült, az eredeti trilógiával szemben elkövetett különösen kegyetlen tiszteletadásról van szó. Nomindegy, ki-ki derítse ezt ki magának. Én azért inkább maradnék az első verziónál, mert fáj a fejem, és ilyenkor a legjobbat hozom ki magamból. Aztán azt a legjobbat rituálisan felgyújtom.
(Termés: ...lerobbantha jáművem... ...a tatuini sznobok jellegzetes betegsége a rancorság... ...sithkozódni fogok mosmá baz...)

A Frontline-nal persze semmit se haladtam, én állat, én. Már nem mondok semmit sem a határidőkről. Minek.

Ennyi. Mentem tanulni, Holnap vizsga. Iä, iä.

"Columbo hadnagy nyomoz. Columbo hadnagytól sokan tartanak. Columbo hadnagy ugyanis, bár csak egyszer teszi fel a kérdést, tömören, lényegretörően, sokkal zavaróbb, mint filmbéli előfutára. Columbo hadnagy ugyanis nem a rendőrségnél, hanem az űrtengerészgyalogságnál szolgál, és plazmahowitzerrel reagál, ha valami nem tetszik neki.”