"...aaand, ladies and gentlemen, Juliano Bastardo hit the road again yesterday! He even learnt how to drive! Horrible, swift and cruel, this latest hotshot nitro junkie terrorizes the unwary and annihilates his peers! Watch him in his four-cylindered interceptor benzene soap as he blazes through the city in his wake! More comes tomorrow... and after the commercials, you will know every single detail about the younger "Zergling" Bastardo, who is also an indispensable member of the infamous Bastardo Racing Team!

...and now - sports."

Röviden és velősen: borzalmasat kockultam. És tök jó volt. A végén még tényleg megtanulok megint billentyűzettel vezetni, ezt a hasznos skillt utoljára 12 éves koromban, egy 4.77 MHz-es processzorral, 640 Kb memóriával, mindösszesen 40 Mb tárterülettel és egy CGA adapterrel hasító IBM PC/XT-n játszva birtokoltam, amikor a híres-nevezetes Test Drive még újnak számított idehaza. Troglodita vagyok, csak a homlokereszemet csatolom le reggelente.

És a mosolyomat fel -TAK-klak-, legalábbis az ilyen vidáman hátfájós, esősen borongós, Londonból importált, kábé nyolcszorosan elcseszett reggeleken, amikor majdnem üresen lelem a hűtőt. Néha meglazul a mosoly széle, de amúgy jól tart.

Tegnap majdnem sikerült a lábamba vágni a folderemet, aztán mégsem. Az előzetes mérések szerint kábé négy centin múlt. Mááázli-faktor. És duplán és triplán. Mert hogy: az elmúlt egy hétben nem egy, hanem rögtön két alkalommal derült ki, hogy átmentem a vizsgán úgy, hogy egyikre sem tanultam többet két óránál. (...majd improvizálunk valamit.) Egyik se volt túl jelentős, viszont a munkahelyi presztízsbe beleszámítottak. Ha! Szénné tippeltem a mocskos kis tesztjeiteket, hobbitkák.

Most meg, úgy néz ki, újabb kolléga kapott találatot és dőlt ki a sorból. Egek.