Kibekkelem valahogy ezt a hónapot. Nem lesz egyszerű.

Üeee, de éhes vagyok megint.

Semmi sem történik, de most amúgy lapítok. Meg dolgozom. Meg írok. Meg néha, rövid időkre felcsapom az agyam, aztán nagy nehezen lenyugszom. Sz'al ennyi. Semmi különleges, semmi említésre méltó. Ugyan, honnan vettem, hogy érdekes életem? (Nézőpont kérdése.)

* * *

Ebéd után.

Éppen arról beszéltem a két új kollégának, hogy a próbaidő meghosszabbítása inkább azon múlik, hogy mennyire tudnak velük együtt dolgozni, mint a nyers szakmai szempontokon, amikor kijött a lurkből mögöttem a f?nököm. De mielőtt észrevette volna, a kolléga épp visszakérdezett, hogy "Ezek szerint nem szakmai, hanem személyes szempontok döntenek arról, hogy maradunk-e?" Kösz, bazmeg, épp kérni akartam.  Picsába. A főnököm hallásának teszteredményeit a következő jutalomosztáskor közöljük.

Valaminek mindig történnie kell, igaz? Igaz?