Mottó:

"Héja-hama-heja-hamma-csörr-ahamma-ijahamma-csörr" (kérésre részegen előadom), avagy kibersámán install közben. Számítástechnika, bah! Körbe kell táncolni, rézcsengettyűket rázva, fekete kecskét áldozni, gyertyát gyújtani, füstölőkkel teletöltekezni hörgőügyileg, fennakadt szemmel kántálni, és akkor talán, de egyáltalán nem biztosan, menni fog.

Igen, új hardvert vettem, vagyis egy új alaplapot, meg egy pronyót. Elvileg pszeudo-überkraft, vagyis nem a legjobb, hanem a legjobb, ami számomra elérhető és hajlandó vagyok érte fizetni. Ehhez képest fagy. De mint az állat. Mármint a videokártya, ami eddig - a számára kisiskolás feladatokkal - vihogva elboldogult, de most, hogy ki kéne futnia magát, recsegve omlik össze. Zergling össze is vérezte rögtön a gépem, mert egy fémlemez felhasította az ujját, de nem kell aggódni miatta, a művelet végére regenerálta magát. Fájdalomdíjul én fizettem a DirtyPantyElastics (TM) szagú garnélás pizzáját. Az enyémről meg lespórolták a pálpusztait - a szemetek! -, vagy legalábbis kezelték előtte valami nagyon halványítóval, mert az igazi, szomszédhergelő bűzorgia hamvába holt. Tizenegykor végül ágyba tévelyedtem.

Aztán ma eszembe jutott, hogy lehet, hogy rosszul intonáltam az egyik "hamma"-t, még az elején, vagy a litániaillesztőn nem volt
friss a kakasvér, esetleg a reanimálnii kívánt tetemnek van valami rejtett hibája, ezért még nincs minden remény veszve.

Hát ez azért így siralmas, ismerjük el. Na, megyek, ődöngök egy kicsit a Hivatalban.