(Összefüggéstelen)

Itt ülök egy félhomályos szobában, ami Rejtő-hősé, próbálom leküzdeni a legális mérget, ami az enyém, és próbálom helyretenni a világot, ami, bár nem állt fejre, azért megbaszgatta a vízsintmérőmet. Semmi sem változik. Semmit sem csináltam az elmúlt két napban, csak pixeleket kergettem, és arra voltam büszke, amit egy virtuális jédiritter (Jedi lvag) bőrébe bújva elkövettem 512 megabyte memóriában. Igen, vissza kell térni a geek gyökerekhez, félsötétben penészedni, pizzát rendelni, távol tartani magam a nyüzsgő humán populációtól, elvágni a kommunikációs csatornákat.

Ujjaim táncot járnak a billenytűzeten, ami érthetetlen, mert józanul soha, soha nem voltam még ilyen gyors, kivéve, amikor táncot dobolt szívemben a koffein és a taurin. Itt lappangok, nem értek semmit, és csak arra emlékszem az elmúlt másfél napból, amikor negyven perc késés után Pszich2 közölte: "igazság szerin tarról kéne beszélnünk, arról kellett volna beszélnünk, hofgy milyen kapcsolatban van a testével. A verbalitása lenyűgöző - Lenyűgöző, bazmeg! Olyasvalakiről beszélünk, aki látta a fonákomat is -, ezzel sosem fogom megfogni." Ohohó. Igen, ez igaz, kár, hogy ennyi időmbe és ennyi pénzembe került, hogy ez a hiba kibukjon. Nagyon kínos, mert most már vízbe veti magát a majom: hogyan látom én magam, és hogyan látnak engem mások? Honnan veszem az ideáljaimat és mihez mérem magam. Mikor leszek hajlandó végre névértéken elfogadni magam. Mikor Rejtő-hős és Pszich2 ugyanazt mondják, akkor van biztos pont, amihez igazodni lehet. Ha - majd, valamikor - kijózanodom, ehhez kell tartsam magam. Ami van, az állapot ugyan, de most már el kell mozduljak valamerre.

Hát ennyi.

Mentem inni.

Én, részegen. :bociszemek: