...amikor a Manson néni-féle Coma white-ot egy oktávval lejjebb éneklem az eredetinél, még nem tűnik fel semmi. Amikor a Life of Agony-tól megint előmászik a playlistről Don't you forget about me, de a lehető legjobb pillanatokban ám, és én erre fogom magam, és többé-kevésbé tartva magam az eredetihez, eléneklem, gyanússá válik. Főleg, mert magam vagyok az irodában, és a hangszigetelés nem tökéletes. A folyosón pl. adott esetben egész jól lehet hallani.

Motivált, vidám munkaerő vagyok.