Hüjnye, ez a hétvége, kiválóság volt nagyon. Az Írókör2 vidám társaság, a legtöbb emberrel, úgy hiszem, nagyon kijöttem, a relatíve kisszámú kivétellel pedig toleráltuk egymást. "Bwáháhá", mondtam péntek délután, amikor kiderült, hogy csontra keresztbe szerveztem magamnak, és csak a saját hülyeségemnek köszönhettem, hogy megúsztam végül. (Note to self: ha a Pszich2-es szessönöd 3-kor kezdődik, az nem azt jelenti, hogy 3-kor végződik. Az így elvesztett egy órát csak a feledékenység pótolhatja.) Aztán késtem. Húsz perc alatt levágtam a zuhanyzás/ hajmosás/ borotválkozás/ összepakolás eseménysort, ehhez képest meglepően kevés helyen hibáztam. Például az állam bal felén három napig díszelgett egy agresszív szőrcsík, ami gerillaharcmodorral túlélte a kezelést. Például nem vittem magammal pulóvert, ezért a zakóm kapott az arcába rendesen a füstből és a piából. Tiszta Tarzan, hörhör. (A solutio antisudorica, ez a szépészeti és higiéniai tömegpusztító fegyver, amely olcsón kapható a patikákban, full üzemben dolgozott, és meg is tette a lehetetlent. A bőröm viszont előbb-utóbb azzal honorálja majd meg a gondoskodást, hogy álmomban elvágja a torkomat, gondolom.) Absztinensből kocadohányossá léptem át. Pénteken házigazdánk Döniróu, és Tevekereskedő által elkövetett halászlé, szombaton Xena által elkészített vietnami menü, hádewhoa. (Mindig is mély tiszteletet éreztem azok iránt, akik képesek az amúgy nem túl gusztusos termés- és tetemdarabokból étvágygerjesztő ételeket készíteni. Én a magam részéről semmivel se lettem konyhatündérebb, mint amikor elköltöztem.) Emellé valami egészen elképesztő mennyiségű sör és ennél jóval kisebb mennyiségű whisky fogyott, de bőven rókahatáron innen voltam még. Mindvégig.

Született egy pár díjnyertes benyögés, sőt, annyi, hogy a felét másnapra elfelejtettük. Most épp a "korlátozott felhasználású baltás gyilkos" jár az eszemben, mert az egy különösen markáns összmunka volt. És azért jegyeztem meg, mert én fejeztem be ezt az izét, és rohadtul büszke voltam magamra.

A korlátozott felhasználású baltás gyilkost éjszaka kell becsempészni az áldozat szobájába. Miután levettük a fejéről a zsákot, öt perc múlva aktiválódik, és a szobában található valamennyi személyt felszecskázza. A szobából azonban már nem tud kijutni, mert a keresztbe fordított balta miatt nem fér ki, így hajnalig kopácsol, majd lemerül. A korlátozott felhasználású baltás gyilkos ezután biztonságosan eltávolítható. Tuti balesetnek fog tűnni.

Ja, meg amikor az este sztárját, az azonosítatlan fajú, de annál kíméletlenebb fásszárút többen is lefejelték, és végül én is sorra kerültem *thwupp-ááá.*: "Idefigyeljél, baz, sokáig csinálod, leesel a lépcsőn. Aztán felmászol, és megint leesel."

* * *

A hétvége nagy tanulsága ezenfelül, hogy jobban járok, ha nem vagyok hajlandó még gondolatban sem a zárt ajtók, zárt szájak és zárt szemek mögött kalandozni - kivéve a kontrollált körülmények menüpont. Mert így jobban érzem magam. Merthogy nem kutakodtam, így nem harapta le a fejem az érzelmi Chtulhu, csak éreztem lurkolni. (...és csak tárazgatok és hülyeségeket beszélek...) Felszínes vagyok, de ennek nagyon jó oka van. Nyisd ki az ajtód, nyisd ki a szád, nyisd ki a szemed, és hidd el, fantasztikusat fogunk mi mulatni együtt. Bwáhháhá.

...ugye, milyen megnyerő? Legalább őszinte. Őszinteségi szuronyrohamom másik terméke egy mentális feljegyzés, amelyet, öngyalázó jellege és saját magammal szemben támasztott mérhetetlen cinizmusom miatt, megtartok magamnak.

Újra úszik a cápa, csak ezúttal hassal felfelé. De azért vigyorog.