Hüjh, mit csináltak ezek már megint. Az új, még dizájnosabb, még környezetbarátabb Blogger, új funkciókkal. Egész egyszerűen lenyűgöző.
 
Viszont a reggeli bitkergetés során rá kellett jönnöm, hogy a problémáim egyediségéről már az első internetcsatlakozás varázsló konfigjakor lemondtam. Vagy ez már a megszületésemkor megtörtént? Eh, whatever. Persze, mindenki ugyanazért rí, és közben borzasztó egyedinek hiszi magát. Én se vagyok kivétel. Pont kivétel lennék?
 
No mindegy, tutifrankó megint megmondva, ki-ki ossza be.
 
Holnap megyek egy maratoni, huszonnégy órás, harmincfős multi-partira, vagyis helyi hálóban fogjuk egymást péppé lőni Battlefield:1942-ben. Tegnap éppen emiatt átcaplattam a partira szintén hivatalos cimborámhoz patchekért, majd együtt indultunk el tőlük, ki-ki a dolgára. Látjuk ám, hogy arra jártak az FKF-típusú narancssárga fanyűvő manók, és lecsupálták az egyik fa ágait. A járdán halomban állt a levél.
 
- Mi a franc ez? - kérdeztem bölcsen. - Gyűjtik a textúrát holnapra?
 
Aztán elképzeltem, hogy holnap reggel nyolckor látjuk az utolsó platós Zileket távozni, amiken a göngyölt textúrákat hozták, még egy kis vésztartalékot is, hogy ki ne fogyjon mondjuk vasárnap tizenegy körül. Mert akkor kitörne a peonlázadás.
 
Valaki adjon már egy agyat, és hozzon egy pár tüdőt is,  ha erre jár. Hiába szoktam le - úgy-ahogy-, ez a szövetcsomó még mindig nem hajlandó összekapni magát. Elképesztő hálásan tudok nézni az ilyen apró, de jóindulatra valló szívességek miatt is. Plíííz?