A tegnapi borfesztivál csak azért nem lett végül teljes kudarc, mert a végén söröztem. Vagyis inkább helyette. A korábbi alkohológiai kiképzések hatására kicsit megnyünnyedtem ugyanis délutánra, végül aztán, két órás habozás után feltámadt bennem a harci szellem, és felhívtam Misztörendőzánt, hogy egye bálna, mégiscsak menjünk ki. Támadásunk bátor volt, viszont elakadt a szervezési hiba és a vártnál jóval nagyobb számú érdeklődő által emelt akadályon. Ezért idővel kifordultunk inkább az eléggé ingerült tömegből, és összevártuk Misztörendőzán régi ismerőseit, akiknek velünk ellentétben volt esze, és délután macera nélkül bejutottak. Be is voltak már állva. Aztán a belga sörözőbe ültünk be, ahol gyorsan feltöltöttem magamat sörrel. Továbbmentünk valami helyre az Oktogon közelében, ahol az a fajta tömeg vihogott és nyálzott, ami gond nélkül elfog öt négyzetméteren belül minden egyes repeszt egy óvatlanul ott felejtett nyelesgránát robbanása után. Aztán meg pánikba esik és ledarálja magát. Ezt hamar meguntuk, annak ellenére, hogy kiszúrt bennünket két kolléga, és az asztaluknál vedeltünk még egy kicsit, és Misztörendőzánnal karöltve leléptünk.
Ma hitelpapírokat böngésztem, családilag ebédeltem, összevesztem jó anyámmal, szóval majdnem minden szép.
vasárnap, szeptember 10, 2006
péntek, szeptember 08, 2006
Más faszával a csalánt.
Jelen esetben az enyémmel. Cica, engedd el. Nem szeretlek. El a kezekkel a pöcsömről. El a kezekkel a pénztárcámról is.
Művészi önkifejezés? Ha nem nekem kell fizetni érte, kifejezzen annyit ön az illető, amennyit csak herével bír. Nekem mindegy. Állapodjon meg az épület tulajdonosával. Tegyenek egybehangzó akaratnyilatkozatot, hogy az a minta azon a falon a tulajdonos beleegyezésével került oda. Akkor nem zavar: az épület a tulajdonosáé, ha nekem nem tetszik, legfeljebb nem nézem, ha meg életveszélyessé válik a romlása, akkor lezúzzák, mint háztartásbeli az őszinte személyi mérleget. Amíg ez nem történik meg, el kéne takarodni az összes faszba. Mert a tulajdonost esetleg idegesíteni találja, hogy valami szarparaszt azon éli ki magát, hogy másnak költségtöbbletet okoz. Ha másért nem is, hát a BKV-nak juttatott vaskos központi pénzek miatt kicsit enyém is az a villamos, amit itten önkifejezőleg megvandalizálnak. Nekem kell fizetni, ha a cégnek többe van a karbantartás és a felújítás. Társadalom áldozatai, az elnyomott, sarokba szorított tömegek, hát hogyne. Unatkozó kölykök, hatalommániás balfaszok, semmi több.
El a kezekkel. Azoktól az eszközöktől, amelyeket vagy így, vagy úgy, de az én pénzemen vásárolnak. Onnan el. Mert különben kaján mosollyal figyelem, ahogy pofán veri őket, a társadalom áldozatait, az elkövetőket, az alkarhatalom.
Nyárspolgár vagyok, és büszke rá. Bízom benne, hogy az ilyen elbaszott ultralib bölcs megmondóemberből alapvetően kevés van, és ők se pozícióban, mert az efféle gyökerek tanácsai alapján még hordát se nagyon lehet építeni, nem hogy társadalmat.
Jelen esetben az enyémmel. Cica, engedd el. Nem szeretlek. El a kezekkel a pöcsömről. El a kezekkel a pénztárcámról is.
Művészi önkifejezés? Ha nem nekem kell fizetni érte, kifejezzen annyit ön az illető, amennyit csak herével bír. Nekem mindegy. Állapodjon meg az épület tulajdonosával. Tegyenek egybehangzó akaratnyilatkozatot, hogy az a minta azon a falon a tulajdonos beleegyezésével került oda. Akkor nem zavar: az épület a tulajdonosáé, ha nekem nem tetszik, legfeljebb nem nézem, ha meg életveszélyessé válik a romlása, akkor lezúzzák, mint háztartásbeli az őszinte személyi mérleget. Amíg ez nem történik meg, el kéne takarodni az összes faszba. Mert a tulajdonost esetleg idegesíteni találja, hogy valami szarparaszt azon éli ki magát, hogy másnak költségtöbbletet okoz. Ha másért nem is, hát a BKV-nak juttatott vaskos központi pénzek miatt kicsit enyém is az a villamos, amit itten önkifejezőleg megvandalizálnak. Nekem kell fizetni, ha a cégnek többe van a karbantartás és a felújítás. Társadalom áldozatai, az elnyomott, sarokba szorított tömegek, hát hogyne. Unatkozó kölykök, hatalommániás balfaszok, semmi több.
El a kezekkel. Azoktól az eszközöktől, amelyeket vagy így, vagy úgy, de az én pénzemen vásárolnak. Onnan el. Mert különben kaján mosollyal figyelem, ahogy pofán veri őket, a társadalom áldozatait, az elkövetőket, az alkarhatalom.
Nyárspolgár vagyok, és büszke rá. Bízom benne, hogy az ilyen elbaszott ultralib bölcs megmondóemberből alapvetően kevés van, és ők se pozícióban, mert az efféle gyökerek tanácsai alapján még hordát se nagyon lehet építeni, nem hogy társadalmat.
péntek, szeptember 01, 2006
...és azonnal szállj ki a fejemből, jóva'? Ne nyúlj a szekré... tedd azt le! Mondom! Baszki. Rohadt telepaták.
E.
*Srakker ügynök röhög*
E.
*Srakker ügynök röhög*
Megint egy összeszedetlen post jön.
Muhahaaa! Ha minden igaz, sikerül majd eladósodnom egy életre, csak el ne kiabáljam. A kiválasztott kevesek, akik beférnek, majd összehányhatják, igen. Mert én ilyen döbbenetesen rendes vagyok, igen.
Máshol ezt kompenzálom. Gonosz örömmel tölt el például, hogy az Orient Express-meséhez sikerült végre zenét gyűjtenem. Kitűnőek, na. És ordenáré módon be is fogom őket pakolni alkalomadtán, csak megint vennem kell egy pendrive-ot. Mert megint elhagytam egyet, naná. Szerintem piercing lesz a következőből. Mellbimbópiercing. (Borzadj.) (Update: rájöttem, mennyire rácsesznék, ha a célgépen hátul lenne az USB-port. Szerintem kulcskarika lesz az alap, arra teszem majd a pendrive-ot. És amikor leveszem, kacéran megnyalom a szám szélét. És megbillentem a szemöldökömet. Nem, csak egy pillanatra képzeltem el a dolgot, de valami felkavarodott bennem, ezért abbahagytam. Remélem, nektek rosszabb volt.)
Megint játszom a Half Life 2-vel. Még mindig eszetlenül jó. Akkora területeket modellez, mint egy reptér, és nem rinyál, nem fagy, nem szaggat, semmi. Csak egyszerűen kurvajó. Mondjuk, itt is úgy fogy a lőszer, mint egyszeri ebolásból a HP... de a piros Converse-ben feszítő, aranykeresztes, shotgunos Grigorij atya, és mutáns nyája önmagában akkora ősfíling, hogy már csak ezért érdemes leporolni miatta a programot.
Még mindig írok. Még mindig ugyanazt. Még mindig picsalassan megy, de legalább csinálom, és nem fogyott el az ötlet. Csak a korábbi szalmalángok helyett egy öngyújtó lelkesedésével lobog bennem az alkotói kedv. Sikert csak benzinkutak és kallódó, metánfüggő öngyilkosjelöltek környékén remélhetünk efféle eszközparkkal, jah...
Muhahaaa! Ha minden igaz, sikerül majd eladósodnom egy életre, csak el ne kiabáljam. A kiválasztott kevesek, akik beférnek, majd összehányhatják, igen. Mert én ilyen döbbenetesen rendes vagyok, igen.
Máshol ezt kompenzálom. Gonosz örömmel tölt el például, hogy az Orient Express-meséhez sikerült végre zenét gyűjtenem. Kitűnőek, na. És ordenáré módon be is fogom őket pakolni alkalomadtán, csak megint vennem kell egy pendrive-ot. Mert megint elhagytam egyet, naná. Szerintem piercing lesz a következőből. Mellbimbópiercing. (Borzadj.) (Update: rájöttem, mennyire rácsesznék, ha a célgépen hátul lenne az USB-port. Szerintem kulcskarika lesz az alap, arra teszem majd a pendrive-ot. És amikor leveszem, kacéran megnyalom a szám szélét. És megbillentem a szemöldökömet. Nem, csak egy pillanatra képzeltem el a dolgot, de valami felkavarodott bennem, ezért abbahagytam. Remélem, nektek rosszabb volt.)
Megint játszom a Half Life 2-vel. Még mindig eszetlenül jó. Akkora területeket modellez, mint egy reptér, és nem rinyál, nem fagy, nem szaggat, semmi. Csak egyszerűen kurvajó. Mondjuk, itt is úgy fogy a lőszer, mint egyszeri ebolásból a HP... de a piros Converse-ben feszítő, aranykeresztes, shotgunos Grigorij atya, és mutáns nyája önmagában akkora ősfíling, hogy már csak ezért érdemes leporolni miatta a programot.
Még mindig írok. Még mindig ugyanazt. Még mindig picsalassan megy, de legalább csinálom, és nem fogyott el az ötlet. Csak a korábbi szalmalángok helyett egy öngyújtó lelkesedésével lobog bennem az alkotói kedv. Sikert csak benzinkutak és kallódó, metánfüggő öngyilkosjelöltek környékén remélhetünk efféle eszközparkkal, jah...
szerda, augusztus 30, 2006
Tegnap kicsit megkevertem a gyomrom, nem bírom már a sokféle piát egyszerre - soha nem is bírtam, ami azt illeti -, de ma egész hamar helyrejöttem. A lakáshelyzet jelenleg épp hajszálon függ. Emiatt aggódhatnék is ugyan, de alapvetően semmi értelme nem lenne. Amúgy szabadság van.
Zseniális módon nem csinálok semmit.
Zseniális módon nem csinálok semmit.
csütörtök, augusztus 24, 2006
Transmet 14 kész. Már csak egy Ulysses-fordítás kellene. Nem hiszem el, hogy az egész tetves neten csak egyetlen részletecske lenne, Szabó Lőrinc fordításában. (Nem az a részletecske, ami nekem kéne, persze.)
Ami nincs a neten, az vagy elavult, vagy lényegtelen, vagy még nem létezik, basszus.
Give... me... information! Now!
Ami nincs a neten, az vagy elavult, vagy lényegtelen, vagy még nem létezik, basszus.
Give... me... information! Now!
Na, ma - a tegnappal ellentétben - rettentő aktív voltam és jólelkű is. Ez más családokon belül elvárható lenne, de sosem mondtam, hogy rendes ember vagyok. Ilyesmit én csak bankoknak és főnököknek hazudok. Persze, a lelkesedésem jóval kisebb lett volna, ha nem arról van szó, hogy csalamádénak valót kell vágni, vágni meg szeretek. Pláne a Benchmade Aresszel. (Vagy a Fällkniven S1-gyel, de az most kicsit életlen, amúgy meg overkill. Fällknivennel zsemlére vagy fára megyünk.) Füvet nyírni mondjuk már nem annyira, de végül is nem szakadtam bele. Igaz, a laposkúszásban az almafa alatt átkommandózást szívesen kihagytam volna, de favágásról nem volt szó. A mai szülőpátyolgatás persze izomból tarkón verte azt a kevés kedvemet is, ami a bankba menetelhez reggel még esetleg megvolt. Tehát ez holnapra marad. Ahogy az is, hogy lenyírassam végre a hajamat, vegyek nászajándékot - pia lesz -, meg az ilyenek.
Összefutottam Rejtő-hőssel, vettünk jegyet holnaputánra. A térítőnek, aki a Moszkva téren jött oda hozzánk, különösen szerencsés lapokat osztott a főnöke. Nem elsősorban miattam - én ilyenkor szólni szoktam, hogy az én átnevezési papírjaimat Rómával bokszolja le, még ha évek óta a stadionnak még a közelébe sem mentem, akkor is. Vicces volt.
Mai hangulatomat jól jellemzi, hogy csak azért nem megyek le valami nagyobb instába, mert várok egy hívást, amelynek eredményeképp - ha befut - a kecó menekültszállássá minősül át az eddigi pormageddon-helyszín helyett, vagy akár éppen mellett. Ennek ellenére éppen a Fear Factory klasszikusa, a Zero Signal áll most a legközelebb a meszes kicsi szívemhez. "A sordid mesh, turning to dust..."
Most Transmet 14-et fordítok, mert azt hamar be lehet fejezni, meg ha mégis beesik a hívás, könnyen abba is lehet hagyni. Bár azt lehet, hogy nem kell.
Összefutottam Rejtő-hőssel, vettünk jegyet holnaputánra. A térítőnek, aki a Moszkva téren jött oda hozzánk, különösen szerencsés lapokat osztott a főnöke. Nem elsősorban miattam - én ilyenkor szólni szoktam, hogy az én átnevezési papírjaimat Rómával bokszolja le, még ha évek óta a stadionnak még a közelébe sem mentem, akkor is. Vicces volt.
Mai hangulatomat jól jellemzi, hogy csak azért nem megyek le valami nagyobb instába, mert várok egy hívást, amelynek eredményeképp - ha befut - a kecó menekültszállássá minősül át az eddigi pormageddon-helyszín helyett, vagy akár éppen mellett. Ennek ellenére éppen a Fear Factory klasszikusa, a Zero Signal áll most a legközelebb a meszes kicsi szívemhez. "A sordid mesh, turning to dust..."
Most Transmet 14-et fordítok, mert azt hamar be lehet fejezni, meg ha mégis beesik a hívás, könnyen abba is lehet hagyni. Bár azt lehet, hogy nem kell.
hétfő, augusztus 21, 2006
szombat, augusztus 19, 2006
Fortress Europe for the win.
Na, az van, hogy hülyék mindig lesznek. Egyes hülyék muszlimok. Most éppen ők a népszerűek, vagyis azok a hülyék, akik amúgy muszlimok, könnyen a címlapon találják magukat. Ötven év múlva lehet, hogy a kínaiak lesznek ilyen helyzetben, de az is lehet ám, hogy az EU-tagállamok állampolgárai, a Magyar Köztársaság állampolgárai, az Egyesült Államok állampolgárai, vagy a keresztények, vagy mindegyik, vagy egyik sem. A történelemnek megvan az a vicces szokása, hogy nem nézi az egyének értékeit, hanem a katonai és a gazdasági sikerek mércéjével mér.
Jelen esetben az történt, hogy kinézték maguknak ezt az ostoba lúzer pöcs Abu Abdullahot. Ezért kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Jó célpont: egy szalmabáb. Hülye, mint a fasz, támadható az álláspontja, és az egyetlen - és még ki is mondja! - érve a hit, ami tudvalevőleg hit, nem pedig vitaalap. ("Nem, cica, még csak nem is a szakálladdal van a baj, pedig vicces, hiszen apámnak a szakálla is hosszabb. Nem vagyok szakállofób, oké? Egyszerűen arról van szó, hogy fasz vagy. Kifejtem.") Ugye, elmondta a marha, hogy Tony Blair elfogadható, mint célpont. Ha háborúról van szó, akkor a brit miniszterelnök valóban katonai célpont lenne. Másképpen: a kiiktatása okozna akkora kárt, hogy érdemes legyen vele kísérletezni. Viszont, ha háború van, akkor a naponta tök ártatlanul legyilkolt muszlimok tisztán katonai szempontból egy bizonyos hibahatárig elfogadható másodlagos veszteségek, mert nincs olyan, hogy kulturált háború. A "kulturált" háború gépies: pilóta nélküli felderítő repülőgépek taktikai információi alapján nyolcvan kilométerről kiadott támadási parancsok és lézervezérlésű okos bombák jellemzik. A kulturált háború pazarló: az ellövöldözött hadianyag értéke jóval meghaladja az általa elpusztított ellenséges élőerő felszerelésének költségét. Az élet nem mérhető pénzben. A lőszer igen.
Egy katonai vezetés sikerét az méri, hogy eléri-e a taktikai és stratégiai céljait, és eközben minimális veszteség mellett a lehető legnagyobb veszteséget okozza az ellenségnek. Lehetőleg olcsón.
Maradjunk abban, hogy egy ideje Irakban és Afganisztánban nincs háború, helyette káosz van. Tehát a civilek leölése még annyira sem szerencsés, mint amikor egy offenzíva kellős közepén dübörgünk előre a Dumbó nevű nehézpáncélossal.
Katonai vezetői szempontból nézve - az én tippem szerint - a nyilvánossággal mindig csak a baj van, viszont szükséges rossz. Azt már elég jól tudjuk, hogy a különböző hivatalos, katonai, titkosszolgálati szervezetek hajlamosak elkanászodni, ha a nyilvánosság túl sok mindent elnéz nekik, vagy esetleg nem figyel oda, vagy netán nem hagyják, hogy a színfalak mögé nézzen. Ezért, no meg a hírérték miatt, mindenki ott lóg a csatamező közelében. A harctérről érkező információ monopóliuma egyre inkább a múlté.
Amit megváltoztatott a telekommunikáció a háborúk történetében, az az, hogy az otthon maradt emberek láthatnak belőle darabokat, és így vagy úgy, de megpróbálhatják a békeidőkre beállított értékítéletüket közvetíteni a katonaság felé. Ez a különféle békemissziókban részt vevő katonákat alighanem eléggé idegesíti, pláne azért, mert az ellenséges egységeknek efféle skrupulusaik nincsenek. Hiszen a nevezett ellenséges egységek gond nélkül beveszik magukat egy kórházba, fegyverestül, civilnek álcázzák magukat, nemzetközi megállapodásokban tiltott robbanóeszközöket vetnek be, van itt minden. Oszt' mit csinálnak vele? Elsírják magukat, hogy az ellenség nem lovagias? A közvéleményt ez nem érdekli. A közvélemény beéri azzal, hogy ha katona vagy, mindezt vállaltad, a mission impossible neked rutinmunka.
Hosszútávon persze jobb, ha az éppen aktuális megszálló - felszabadító - hatalom jó fiúknak tudja beállítani az embereit. Könnyebb információhoz jutni a helyi lakosságtól, amivel meg lehet akadályozni mindenféle rosszaságot. Meg nem halnak meg annyian. Meg könnyebb az államháztartásból összesíbolni a műveleti pénzeket, na meg a kenőpénzeket. Szóval jót tesz az Ügy sikerének, no. A jó publicitást iszonyú nehéz összeszedni, de ha sikerül, lehet vele tarolni.
Kurvára nem vagyok biztos benne, hogy a mívelt Nyugat által az utóbbi időben folytatott háborúk "jó" háborúk voltak. (Mondjuk, a délszláv dolgot vegyük ki ebből, ott azért szerintem kellett már valamit tenni.) Ha van ilyen egyáltalán, hogy "jó" háború. Abban sem vagyok biztos, hogy amióta a média hatalom lett, azóta nem bukott sokat a megbízhatóságából - bár, mint azt a Reuters képmanipulátor fotósának esete is bizonyítja, túlságosan sokat ügyeskedni sem érdemes. A baj onnantól válik komollyá, hogy a média a politika része és eszköze lesz.
Mint jelen esetben a CNN-nel is történt.
Mert az, hogy kiemelték ezt a tucatfaszt, mikrofont nyomtak az orra alá és előadatták vele a nyomoronc nézeteit - persze, anélkül, hogy ezt komolyabban megpróbálták volna ízekre szedni, és olyan nevetségessé tenni, ahogyan ez az álláspont megérdemli -, leginkább manipuláció. Támogatottság-gyűjtés. Bemutatni, hogy miért is folyik a harc. Hiszen ezek ilyenek, neh? Milyen ezek, és mi van? Ezzel megideologizálni a mellélövéseket? Erős próbálkozás lesz ez. Nemtom, nekem megint elég volt egy időre a londoni meg a németországi balhékísérlet híre, hogy kellőképpen rosszkedvű és ingerült legyek, és a józan eszem ellenére rövid és hosszú távon egyaránt hatásos megoldásokon kezdjek el tűnődni. Aztán persze rájöttem, hogy ilyenek nincsenek.
A CNN tehát bekaphassa. Folytassuk.
Abu Abdullah véleménye kártyavár egy zseléstálon, földrengés idején. Szerinte itten háború van. Az iszlám ellen. A délszláv válságban meg a szemét NATO mintha muszlimok mellé állva bombázgatott volna szerb célpontokat, de ezt el kell felejteni. Ebben a nagy - elképzelt - muszlimellenes háborúban a Magyar Köztársaság részt vett, ugye, összesen párszáz emberrel, tehát az elcseszett logikája szerint én ellenséges hadviselő vagyok. (Igaz, a területfoglalósdiban nem, de a németek azóta sem jártak Irakban, oszt' mégis el akartak ott durrantani némi robbanószert, tehát ezeknek a népeknek valószínűleg nem a logika az erős oldaluk.) Én értékelem a jólétemet, bár nem becsülöm meg eléggé, hiszen benne élek. Nem is akarom, hogy háború legyen. Az ilyesmit vagy azok akarják, akiknek nincs mit veszíteniük, vagy nem tartanak attól, hogy bármit is veszítsenek, hiszen a más faszával verik a csalánt. Mint Abu. Rendszerint olyanokéval, akik azt hiszik, nincs mit veszíteniük. És innentől fogva Abu Abdullah, meg a hozzá hasonló barmok erkölcsi fölénye, tartok tőle, elment a levesbe.
A legtisztább válasz ebben a "háborúban" az elzárkózás lenne: megnézni az adott ország vagy országcsoport határait, közölni, hogy: "Lélek ez ajtón se be, és mostantól Fortress Europe. Köszönjük." Aki bent van, azt a belső szabályok szerint kezeljük. Be meg az jön, akinek mi mondjuk, és utána ő is megkapja az eurómintás vonalkódját. Tehát ha előre megfontolt szándékkal többszörös emberölést akar elkövetni, vagy arra felbujtani - és a tettet végrehajtják -, és ez bizonyítást nyer, akkor mutatunk neki egy kies salétrombányát, jó kilátással a temetőre. Namármost, ezzel az elzárkózásosdival is gond van, ezt már az Egyesült Államok példáján láthattuk. Hiszen, hogy csak a legegyszerűbb forgatókönyvet vegyük, sok az olyan erőforrás, ami a Fortress Europe-beliek életszínvonalának fenntartásához egyelőre elengedhetetlenül szükséges, és amelyekre vonatkozóan nem rendelkezik a Fortress Europe elég kitermelőhellyel. És itt kikerülünk abból a körből, amikor valakinek igaza van, innentől már mindenkinek csak érdekei vannak.
Na, hol van most a te szentséged, Abu? A fegyverek csövében? Ott csak halál van, te barom.
(Nem ígértem megoldást.)
Na, az van, hogy hülyék mindig lesznek. Egyes hülyék muszlimok. Most éppen ők a népszerűek, vagyis azok a hülyék, akik amúgy muszlimok, könnyen a címlapon találják magukat. Ötven év múlva lehet, hogy a kínaiak lesznek ilyen helyzetben, de az is lehet ám, hogy az EU-tagállamok állampolgárai, a Magyar Köztársaság állampolgárai, az Egyesült Államok állampolgárai, vagy a keresztények, vagy mindegyik, vagy egyik sem. A történelemnek megvan az a vicces szokása, hogy nem nézi az egyének értékeit, hanem a katonai és a gazdasági sikerek mércéjével mér.
Jelen esetben az történt, hogy kinézték maguknak ezt az ostoba lúzer pöcs Abu Abdullahot. Ezért kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Jó célpont: egy szalmabáb. Hülye, mint a fasz, támadható az álláspontja, és az egyetlen - és még ki is mondja! - érve a hit, ami tudvalevőleg hit, nem pedig vitaalap. ("Nem, cica, még csak nem is a szakálladdal van a baj, pedig vicces, hiszen apámnak a szakálla is hosszabb. Nem vagyok szakállofób, oké? Egyszerűen arról van szó, hogy fasz vagy. Kifejtem.") Ugye, elmondta a marha, hogy Tony Blair elfogadható, mint célpont. Ha háborúról van szó, akkor a brit miniszterelnök valóban katonai célpont lenne. Másképpen: a kiiktatása okozna akkora kárt, hogy érdemes legyen vele kísérletezni. Viszont, ha háború van, akkor a naponta tök ártatlanul legyilkolt muszlimok tisztán katonai szempontból egy bizonyos hibahatárig elfogadható másodlagos veszteségek, mert nincs olyan, hogy kulturált háború. A "kulturált" háború gépies: pilóta nélküli felderítő repülőgépek taktikai információi alapján nyolcvan kilométerről kiadott támadási parancsok és lézervezérlésű okos bombák jellemzik. A kulturált háború pazarló: az ellövöldözött hadianyag értéke jóval meghaladja az általa elpusztított ellenséges élőerő felszerelésének költségét. Az élet nem mérhető pénzben. A lőszer igen.
Egy katonai vezetés sikerét az méri, hogy eléri-e a taktikai és stratégiai céljait, és eközben minimális veszteség mellett a lehető legnagyobb veszteséget okozza az ellenségnek. Lehetőleg olcsón.
Maradjunk abban, hogy egy ideje Irakban és Afganisztánban nincs háború, helyette káosz van. Tehát a civilek leölése még annyira sem szerencsés, mint amikor egy offenzíva kellős közepén dübörgünk előre a Dumbó nevű nehézpáncélossal.
Katonai vezetői szempontból nézve - az én tippem szerint - a nyilvánossággal mindig csak a baj van, viszont szükséges rossz. Azt már elég jól tudjuk, hogy a különböző hivatalos, katonai, titkosszolgálati szervezetek hajlamosak elkanászodni, ha a nyilvánosság túl sok mindent elnéz nekik, vagy esetleg nem figyel oda, vagy netán nem hagyják, hogy a színfalak mögé nézzen. Ezért, no meg a hírérték miatt, mindenki ott lóg a csatamező közelében. A harctérről érkező információ monopóliuma egyre inkább a múlté.
Amit megváltoztatott a telekommunikáció a háborúk történetében, az az, hogy az otthon maradt emberek láthatnak belőle darabokat, és így vagy úgy, de megpróbálhatják a békeidőkre beállított értékítéletüket közvetíteni a katonaság felé. Ez a különféle békemissziókban részt vevő katonákat alighanem eléggé idegesíti, pláne azért, mert az ellenséges egységeknek efféle skrupulusaik nincsenek. Hiszen a nevezett ellenséges egységek gond nélkül beveszik magukat egy kórházba, fegyverestül, civilnek álcázzák magukat, nemzetközi megállapodásokban tiltott robbanóeszközöket vetnek be, van itt minden. Oszt' mit csinálnak vele? Elsírják magukat, hogy az ellenség nem lovagias? A közvéleményt ez nem érdekli. A közvélemény beéri azzal, hogy ha katona vagy, mindezt vállaltad, a mission impossible neked rutinmunka.
Hosszútávon persze jobb, ha az éppen aktuális megszálló - felszabadító - hatalom jó fiúknak tudja beállítani az embereit. Könnyebb információhoz jutni a helyi lakosságtól, amivel meg lehet akadályozni mindenféle rosszaságot. Meg nem halnak meg annyian. Meg könnyebb az államháztartásból összesíbolni a műveleti pénzeket, na meg a kenőpénzeket. Szóval jót tesz az Ügy sikerének, no. A jó publicitást iszonyú nehéz összeszedni, de ha sikerül, lehet vele tarolni.
Kurvára nem vagyok biztos benne, hogy a mívelt Nyugat által az utóbbi időben folytatott háborúk "jó" háborúk voltak. (Mondjuk, a délszláv dolgot vegyük ki ebből, ott azért szerintem kellett már valamit tenni.) Ha van ilyen egyáltalán, hogy "jó" háború. Abban sem vagyok biztos, hogy amióta a média hatalom lett, azóta nem bukott sokat a megbízhatóságából - bár, mint azt a Reuters képmanipulátor fotósának esete is bizonyítja, túlságosan sokat ügyeskedni sem érdemes. A baj onnantól válik komollyá, hogy a média a politika része és eszköze lesz.
Mint jelen esetben a CNN-nel is történt.
Mert az, hogy kiemelték ezt a tucatfaszt, mikrofont nyomtak az orra alá és előadatták vele a nyomoronc nézeteit - persze, anélkül, hogy ezt komolyabban megpróbálták volna ízekre szedni, és olyan nevetségessé tenni, ahogyan ez az álláspont megérdemli -, leginkább manipuláció. Támogatottság-gyűjtés. Bemutatni, hogy miért is folyik a harc. Hiszen ezek ilyenek, neh? Milyen ezek, és mi van? Ezzel megideologizálni a mellélövéseket? Erős próbálkozás lesz ez. Nemtom, nekem megint elég volt egy időre a londoni meg a németországi balhékísérlet híre, hogy kellőképpen rosszkedvű és ingerült legyek, és a józan eszem ellenére rövid és hosszú távon egyaránt hatásos megoldásokon kezdjek el tűnődni. Aztán persze rájöttem, hogy ilyenek nincsenek.
A CNN tehát bekaphassa. Folytassuk.
Abu Abdullah véleménye kártyavár egy zseléstálon, földrengés idején. Szerinte itten háború van. Az iszlám ellen. A délszláv válságban meg a szemét NATO mintha muszlimok mellé állva bombázgatott volna szerb célpontokat, de ezt el kell felejteni. Ebben a nagy - elképzelt - muszlimellenes háborúban a Magyar Köztársaság részt vett, ugye, összesen párszáz emberrel, tehát az elcseszett logikája szerint én ellenséges hadviselő vagyok. (Igaz, a területfoglalósdiban nem, de a németek azóta sem jártak Irakban, oszt' mégis el akartak ott durrantani némi robbanószert, tehát ezeknek a népeknek valószínűleg nem a logika az erős oldaluk.) Én értékelem a jólétemet, bár nem becsülöm meg eléggé, hiszen benne élek. Nem is akarom, hogy háború legyen. Az ilyesmit vagy azok akarják, akiknek nincs mit veszíteniük, vagy nem tartanak attól, hogy bármit is veszítsenek, hiszen a más faszával verik a csalánt. Mint Abu. Rendszerint olyanokéval, akik azt hiszik, nincs mit veszíteniük. És innentől fogva Abu Abdullah, meg a hozzá hasonló barmok erkölcsi fölénye, tartok tőle, elment a levesbe.
A legtisztább válasz ebben a "háborúban" az elzárkózás lenne: megnézni az adott ország vagy országcsoport határait, közölni, hogy: "Lélek ez ajtón se be, és mostantól Fortress Europe. Köszönjük." Aki bent van, azt a belső szabályok szerint kezeljük. Be meg az jön, akinek mi mondjuk, és utána ő is megkapja az eurómintás vonalkódját. Tehát ha előre megfontolt szándékkal többszörös emberölést akar elkövetni, vagy arra felbujtani - és a tettet végrehajtják -, és ez bizonyítást nyer, akkor mutatunk neki egy kies salétrombányát, jó kilátással a temetőre. Namármost, ezzel az elzárkózásosdival is gond van, ezt már az Egyesült Államok példáján láthattuk. Hiszen, hogy csak a legegyszerűbb forgatókönyvet vegyük, sok az olyan erőforrás, ami a Fortress Europe-beliek életszínvonalának fenntartásához egyelőre elengedhetetlenül szükséges, és amelyekre vonatkozóan nem rendelkezik a Fortress Europe elég kitermelőhellyel. És itt kikerülünk abból a körből, amikor valakinek igaza van, innentől már mindenkinek csak érdekei vannak.
Na, hol van most a te szentséged, Abu? A fegyverek csövében? Ott csak halál van, te barom.
(Nem ígértem megoldást.)
péntek, augusztus 18, 2006
Azóta sem tettem szert lelki mélységekre, ezért beszámoló következik az elmúlt pár napról.
Tegnap spontán csapatépítés volt a kollégákkal, ennek ellenére - vagy tán éppen ezért - egész könnyedén keltem. A tegnapi délutánomhoz képest legalábbis friss vagyok és üde, mint a harmatos Wunderbaum. A tegnapi délutánomra amúgy jellemző, hogy a gyülekezésre felszólító telefon ébresztett fel, nem sokkal fél öt előtt, mert délután kettőtől már hiába küzdöttem az álmossággal. Egészen addig szédelegtem, amíg le nem himbáltam a torkomon három korsó sört. Az volt a délután csúcspontja, onnan megint lejteni kezdett az út. Különösebb incidens nélkül hazavergődtem, és izomból beájultam az ágyba. Leszűrtem, hogy a Hivatalt kábé az tartja össze, hogy stabilan fizet. Hogy ez a vezetést mennyiben minősíti, nem az én tisztem megállapítani. Megtanultam a "beálltam, mint a gerely" kifejezést. Rájöttem, hogy a pókok rém ronda állatok, különösen akkor, ha néhány pohár Jägermeister-utánérzés után az ember komolyen elkezd rájuk koncentrálni. Tehát csupa korszakalkotó felfedezést tettem.
Végigolvastam a The Hacker Crackdownt Bruce Sterlingtől, és rájöttem, hogy a fickó nem véletlenül tett szert hírnévre: egy ilyen száraz és jórészt technikai témáról, mint a phone phreak és a hacker-szubkultúra kialakulása, környezete, és állambácsinak a problémára adott válasza és annak következményei, elég nehéz úgy írni, hogy az olvasó agya el ne szökjön nyugatra. Neki valahogy mégis sikerült. Szóval a cucc jó, ráadásul az MIT honlapján ingyé' hozzáférhető. Használd a Guglit.
A lakáshitellel való első ütközésem nem volt annyira sikeres, mert a bank drága nem ad közszolgálati dolgozókra szánt hitelt, mert nekik olyan nincs. Miért nincs?! Így csak hat olyan bank van, kábé, aki tárgyalóképes.
Na, megyek. Kávé, cigi, agyhalál.
Tegnap spontán csapatépítés volt a kollégákkal, ennek ellenére - vagy tán éppen ezért - egész könnyedén keltem. A tegnapi délutánomhoz képest legalábbis friss vagyok és üde, mint a harmatos Wunderbaum. A tegnapi délutánomra amúgy jellemző, hogy a gyülekezésre felszólító telefon ébresztett fel, nem sokkal fél öt előtt, mert délután kettőtől már hiába küzdöttem az álmossággal. Egészen addig szédelegtem, amíg le nem himbáltam a torkomon három korsó sört. Az volt a délután csúcspontja, onnan megint lejteni kezdett az út. Különösebb incidens nélkül hazavergődtem, és izomból beájultam az ágyba. Leszűrtem, hogy a Hivatalt kábé az tartja össze, hogy stabilan fizet. Hogy ez a vezetést mennyiben minősíti, nem az én tisztem megállapítani. Megtanultam a "beálltam, mint a gerely" kifejezést. Rájöttem, hogy a pókok rém ronda állatok, különösen akkor, ha néhány pohár Jägermeister-utánérzés után az ember komolyen elkezd rájuk koncentrálni. Tehát csupa korszakalkotó felfedezést tettem.
Végigolvastam a The Hacker Crackdownt Bruce Sterlingtől, és rájöttem, hogy a fickó nem véletlenül tett szert hírnévre: egy ilyen száraz és jórészt technikai témáról, mint a phone phreak és a hacker-szubkultúra kialakulása, környezete, és állambácsinak a problémára adott válasza és annak következményei, elég nehéz úgy írni, hogy az olvasó agya el ne szökjön nyugatra. Neki valahogy mégis sikerült. Szóval a cucc jó, ráadásul az MIT honlapján ingyé' hozzáférhető. Használd a Guglit.
A lakáshitellel való első ütközésem nem volt annyira sikeres, mert a bank drága nem ad közszolgálati dolgozókra szánt hitelt, mert nekik olyan nincs. Miért nincs?! Így csak hat olyan bank van, kábé, aki tárgyalóképes.
Na, megyek. Kávé, cigi, agyhalál.
kedd, augusztus 15, 2006
Megint kezdek elfáradni. Ez zavaró. Csak összekapom már magam lassan. A hangulatom hajaz a The world needs a hero-ra a Megadethtől, azzal a különbséggel, hogy én nem vagyok herót.
Megint előszedtem a Psychonautsot. Még mindig istentelenül jó, de hamar rájöttem, hogy miért hagytam félbe. Az elszánásom egyelőre töretlen.
Írtam egy szinopszist, most egyeztetjük.
Amúgy államilag finanszírozott készenléti állapotban vagyok.
És ennyi.
Megint előszedtem a Psychonautsot. Még mindig istentelenül jó, de hamar rájöttem, hogy miért hagytam félbe. Az elszánásom egyelőre töretlen.
Írtam egy szinopszist, most egyeztetjük.
Amúgy államilag finanszírozott készenléti állapotban vagyok.
És ennyi.
szerda, augusztus 09, 2006
http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=4693
A Buda Eliberata rendezvény hirdetésének margójára (kivonat):
[Hősszerelmes] Nézem a címlapot: látom, meg kell tisztítanom rozsdás fringiámat...
[Hősszerelmes] Nehezen tudom eldönteni, hogy ez most kosztümben parádézás lesz, vagy polifoam-os bottal ütik az álbajuszú dzsoggingosok a turbános dzsoggingosokat?
[Srakker] Persze, ha meg bevonulnék a plüss AK-47-esemmel, akkor engem neveznének anakronisztikusnak.
[Srakker] Netán infantilisnek, mert a plüss AK-47 csak hangtölténnyel - értsd: "Brakka-brakka", esetleg 7.62-es "Ratatata-dzsí-dajng" hangeffektekkel - üzemel
A Buda Eliberata rendezvény hirdetésének margójára (kivonat):
[Hősszerelmes] Nézem a címlapot: látom, meg kell tisztítanom rozsdás fringiámat...
[Hősszerelmes] Nehezen tudom eldönteni, hogy ez most kosztümben parádézás lesz, vagy polifoam-os bottal ütik az álbajuszú dzsoggingosok a turbános dzsoggingosokat?
[Srakker] Persze, ha meg bevonulnék a plüss AK-47-esemmel, akkor engem neveznének anakronisztikusnak.
[Srakker] Netán infantilisnek, mert a plüss AK-47 csak hangtölténnyel - értsd: "Brakka-brakka", esetleg 7.62-es "Ratatata-dzsí-dajng" hangeffektekkel - üzemel
hétfő, augusztus 07, 2006
vasárnap, augusztus 06, 2006
Mételynél találtam, kitöltöttem én is a magamét. Aki röhög, lekasztolom, utána meg majd hazudok valamit.
I Am A: Lawful Neutral Gnome Fighter Mage
Alignment:
Lawful Neutral characters believe in the triumph of law and order above all else. It does not matter whether the leader is for good or evil; the leader will be followed, because the order they provide is the most important thing.
Race:
Gnomes are also short, like dwarves, but much skinnier. They have no beards, and are very inclined towards technology, although they have been known to dabble in magic, too. They tend to be fun-loving and fond of jokes and humor. Some gnomes live underground, and some live in cities and villages. They are very tolerant of other races, and are generally well-liked, though occasionally considered frivolous.
Primary Class:
Fighters are the warriors. They use weapons to accomplish their goals. This isn't to say that they aren't intelligent, but that they do, in fact, believe that violence is frequently the answer.
Secondary Class:
Mages harness the magical energies for their own use. Spells, spell books, and long hours in the library are their loves. While often not physically strong, their mental talents can make up for this.
Deity:
Callarduran Smoothhands is the True Neutral gnomish god of stone, the underground, and mining. He is also known as the Deep Brother and the Master of Stone. His followers enjoy mining - especially for rubies. Their favorite weapon is the battleaxe.
Find out What D&D Character Are You?, courtesy of
NeppyMan (e-mail)
Detailed Results:
Alignment:
Lawful Good ----- XX (2)
Neutral Good ---- (0)
Chaotic Good ---- (-2)
Lawful Neutral -- XXXXXXXXX (9)
True Neutral ---- XXXXX (5)
Chaotic Neutral - X (1)
Lawful Evil ----- XXXXXXX (7)
Neutral Evil ---- XXX (3)
Chaotic Evil ---- (0)
Race:
Human ---- XXXXXX (6)
Half-Elf - (0)
Elf ------ X (1)
Halfling - (-3)
Dwarf ---- XX (2)
Half-Orc - (0)
Gnome ---- XXXXXXXXX (9)
Class:
Fighter - XXX (3)
Ranger -- (0)
Paladin - X (1)
Cleric -- (-2)
Mage ---- XX (2)
Druid --- (-5)
Thief --- X (1)
Bard ---- XX (2)
Monk ---- (-2)
I Am A: Lawful Neutral Gnome Fighter Mage
Alignment:
Lawful Neutral characters believe in the triumph of law and order above all else. It does not matter whether the leader is for good or evil; the leader will be followed, because the order they provide is the most important thing.
Race:
Gnomes are also short, like dwarves, but much skinnier. They have no beards, and are very inclined towards technology, although they have been known to dabble in magic, too. They tend to be fun-loving and fond of jokes and humor. Some gnomes live underground, and some live in cities and villages. They are very tolerant of other races, and are generally well-liked, though occasionally considered frivolous.
Primary Class:
Fighters are the warriors. They use weapons to accomplish their goals. This isn't to say that they aren't intelligent, but that they do, in fact, believe that violence is frequently the answer.
Secondary Class:
Mages harness the magical energies for their own use. Spells, spell books, and long hours in the library are their loves. While often not physically strong, their mental talents can make up for this.
Deity:
Callarduran Smoothhands is the True Neutral gnomish god of stone, the underground, and mining. He is also known as the Deep Brother and the Master of Stone. His followers enjoy mining - especially for rubies. Their favorite weapon is the battleaxe.
Find out What D&D Character Are You?, courtesy of
NeppyMan (e-mail)Detailed Results:
Alignment:
Lawful Good ----- XX (2)
Neutral Good ---- (0)
Chaotic Good ---- (-2)
Lawful Neutral -- XXXXXXXXX (9)
True Neutral ---- XXXXX (5)
Chaotic Neutral - X (1)
Lawful Evil ----- XXXXXXX (7)
Neutral Evil ---- XXX (3)
Chaotic Evil ---- (0)
Race:
Human ---- XXXXXX (6)
Half-Elf - (0)
Elf ------ X (1)
Halfling - (-3)
Dwarf ---- XX (2)
Half-Orc - (0)
Gnome ---- XXXXXXXXX (9)
Class:
Fighter - XXX (3)
Ranger -- (0)
Paladin - X (1)
Cleric -- (-2)
Mage ---- XX (2)
Druid --- (-5)
Thief --- X (1)
Bard ---- XX (2)
Monk ---- (-2)
péntek, augusztus 04, 2006
csütörtök, augusztus 03, 2006
kedd, augusztus 01, 2006
"Hey you, hey you, this won't hurt a bit, this won't hurt a bit, this won't hurt, sez who, sez who, anesthetise this bitch, anesthetise this bitch, ANESTHETISE..." - Korn - Twisted transistor
Peter Chen basztardizált bevezetőjének margójára.
Az óvodai huszárhó'. Ja, igen, ki is mondom. Helló, Beau.
Ha olvasod, akkor jobb, ha tisztába jössz vele, hogy tudom, hogy nyilvános. Azért írom. Mert úgy gondolom, hogy a net tisztább hely lenne nélküled. Mert ha esetleg bejelentenék a netről való lerúgatásodat, rendelnék egy sört, hogy a napom tökéletes legyen, és kicsit elszomorodnék, ha kiderülne, hogy mégis visszajössz. Nem mintha komolyabban érdekelne a véleményed, vagy akár a léted, mert annyi gerinced van, akár egy görögdinnyének, és kibaszott ingerszegény lehet az életed, ha még mindig egy olyan kritikán vered a nyálad, ami lassan már a címlapról is lekerül. Ja, igen, a kritika. Nagyon személyeskedőnek érezhetted, ha egyszer egy szó nem esett benne arról, hogy mit tartok arról, aki írta...
Elvégezted a házi feladatodat, látom, nagyon ügyes netes kém vagy. Gratulálok. Szemedhez nőhetett a fröccsöntött szupertávcső, mire végeztél. Üdvözöllek itt, a rémes szóviccek, a ritkás frissítés és a vulgáris szavak menedékében. Mintha bármiféle titkolnivalóm lenne azután, hogy felraktam a netre, de még így sikerült mellélőnöd, te szellemi salak. Talán azért lehet, mert amiről nem akarom, hogy tudj, azt nem mondom el. Te humanoid tévedése a természetnek. A rinya persze megy, vonyít az érintett, mint akit érzéstelenítés nélkül seggbelöknek egy vampirizált tűzcsappal, hogy a magánblog közröhej tárgyává tétele így, a más fórumon írtak meg úgy. De azért személyeskedésre fel lehet használni. A másét. Neked igen. Mert te több vagy. Neked szabad. Egyenlő mérce, mi, te selejt? Jólneveltség a zárójelben, mi? Muhaha.
Még csak vicces sem vagy, ellentétben Peter Chen eredetijével. Ha a célhoz igazítottad volna az eredetit, azt mondanám, oké. Persze, rendben. De egy senki csak senkihez méltó megoldásokkal operál, és amikor tigriscsíkosat szarik a mászóka mellé, akkor meglepődik, hogy miért kap vehemens válaszokat.
Mint azt a mellékelt ábra mutatja, a nevezett mű az írók legalább egyike lelkivilágának hű tükre, és eképp kezelendő.
Ja, az az innovative meg inspiring, de hát használni kéne a szótárakat esetleg. Mer' én ilyen kibaszottul konstruktív vagyok, kérem. Amúgy a psziché és a belőlük levezetett szavak - lásd még pszichopata, psziché, pszichológus - azok ch-val írandók, te túlművelt. A nagy értékmentés közben néha hasznos a magyar nyelv ismerete, de ha nem, nem.
Na, sztéj túnd.
Peter Chen basztardizált bevezetőjének margójára.
Az óvodai huszárhó'. Ja, igen, ki is mondom. Helló, Beau.
Ha olvasod, akkor jobb, ha tisztába jössz vele, hogy tudom, hogy nyilvános. Azért írom. Mert úgy gondolom, hogy a net tisztább hely lenne nélküled. Mert ha esetleg bejelentenék a netről való lerúgatásodat, rendelnék egy sört, hogy a napom tökéletes legyen, és kicsit elszomorodnék, ha kiderülne, hogy mégis visszajössz. Nem mintha komolyabban érdekelne a véleményed, vagy akár a léted, mert annyi gerinced van, akár egy görögdinnyének, és kibaszott ingerszegény lehet az életed, ha még mindig egy olyan kritikán vered a nyálad, ami lassan már a címlapról is lekerül. Ja, igen, a kritika. Nagyon személyeskedőnek érezhetted, ha egyszer egy szó nem esett benne arról, hogy mit tartok arról, aki írta...
Elvégezted a házi feladatodat, látom, nagyon ügyes netes kém vagy. Gratulálok. Szemedhez nőhetett a fröccsöntött szupertávcső, mire végeztél. Üdvözöllek itt, a rémes szóviccek, a ritkás frissítés és a vulgáris szavak menedékében. Mintha bármiféle titkolnivalóm lenne azután, hogy felraktam a netre, de még így sikerült mellélőnöd, te szellemi salak. Talán azért lehet, mert amiről nem akarom, hogy tudj, azt nem mondom el. Te humanoid tévedése a természetnek. A rinya persze megy, vonyít az érintett, mint akit érzéstelenítés nélkül seggbelöknek egy vampirizált tűzcsappal, hogy a magánblog közröhej tárgyává tétele így, a más fórumon írtak meg úgy. De azért személyeskedésre fel lehet használni. A másét. Neked igen. Mert te több vagy. Neked szabad. Egyenlő mérce, mi, te selejt? Jólneveltség a zárójelben, mi? Muhaha.
Még csak vicces sem vagy, ellentétben Peter Chen eredetijével. Ha a célhoz igazítottad volna az eredetit, azt mondanám, oké. Persze, rendben. De egy senki csak senkihez méltó megoldásokkal operál, és amikor tigriscsíkosat szarik a mászóka mellé, akkor meglepődik, hogy miért kap vehemens válaszokat.
Mint azt a mellékelt ábra mutatja, a nevezett mű az írók legalább egyike lelkivilágának hű tükre, és eképp kezelendő.
Ja, az az innovative meg inspiring, de hát használni kéne a szótárakat esetleg. Mer' én ilyen kibaszottul konstruktív vagyok, kérem. Amúgy a psziché és a belőlük levezetett szavak - lásd még pszichopata, psziché, pszichológus - azok ch-val írandók, te túlművelt. A nagy értékmentés közben néha hasznos a magyar nyelv ismerete, de ha nem, nem.
Na, sztéj túnd.
kedd, július 25, 2006
vasárnap, július 23, 2006
Ebben a lakásban szépen sorban minden tönkremegy, én utoljára maradtam, de a sorsom én sem kerülhetem el. Most éppen a mosógép szart be, az elektromos hálózat még csak szarakszik. Utóbbi miatt leheletnyivel jobban aggódom: ha véletlenül elszállna a gépem, nem lenne miből újat vennem.
A projekt: lakásnézést megkezdtem. Ami azt jelenti, hogy először neten levadászom az ígéreteseket. Csekkolom, hogy mik vannak egyáltalán. Elkezdek udvarolni azokat, akikkel meg akarom nézetni a kecót.
Remélem, használt lakásra is hajlandó hitelt adni nekem valaki. Szeptemberig még mindenképp kivárok, addig van lekötve a zsetonom, amit önrésznek szánok, utána teli talppal beleszállok a mélybürokráciába. Izgalmas lesz.
A projekt: lakásnézést megkezdtem. Ami azt jelenti, hogy először neten levadászom az ígéreteseket. Csekkolom, hogy mik vannak egyáltalán. Elkezdek udvarolni azokat, akikkel meg akarom nézetni a kecót.
Remélem, használt lakásra is hajlandó hitelt adni nekem valaki. Szeptemberig még mindenképp kivárok, addig van lekötve a zsetonom, amit önrésznek szánok, utána teli talppal beleszállok a mélybürokráciába. Izgalmas lesz.
péntek, július 21, 2006
szerda, július 19, 2006
Van olyan, amikor az ember belefeledkezik a lángbámulásba.
A hétvégébe belefért Eger, szűk körben, némi alkohollal vegyest, ami jó volt, meg egy pokolbéli visszaút. A MÁV tényleg szopjon lovat. Az a szolgálaton kívül lévő MÁV-os humanoid tapló meg, aki a tömeg közepén nekiállt emberkedni, ahelyett, hogy összehúzta volna magát, hogy a fizető utasoknak állva kell utazni az ország egy jelentős városa és Budapest között, vasárnap délután, különösen szopjon lovat, de kettőt és horgaspöcsűt, és verjünk a két hímtag közé egy éket is, hogy biztosan ki ne csússzon. No.
* * *
Aztán lett meleg vizünk otthon. Szerencsére nem a vízmelegítőben volt a hiba. Most még mindig azon agyalgok, hogy lakás kell. Lejjebb kell csavarni az igényszintet. Jobban eladósodni majd ráérek később is, most vígan elég nekem egy olyan kecó, ahol egyedül jól elférek. (Majd takarításhoz veszek egy Roombát. Meg esetleg egy manuálporszívót, nyolcezerért.) Szóval nézegetek, az önrészem egy kisebb lakásnál már közelíti a 10%-ot. Meglepő, de az elmúlt két évnek ebből a szempontból talán mégis volt értelme.
* * *
Aztán volt egy vidám lángszórózás a belterj.hu-n. Arcátlan módon élvezem. Annak ellenére, hogy a kritikák alatti vitának már legalább két kötelező formagyakorlata van.
"A kritika nem objektív."
A kritika véleményközlő műfaj. Mint ilyen, elkerülhetetlenül szubjektív valamilyen szinten. Fontos ugyan, hogy a kritikus állításait a lehetőségekhez képest a legjobban aládúcolja tényekkel, de teljes objektivitást elvárni tőle meglehetősen ostoba.
"Írjál jobbat, utána kritizálj."
A kritikaírás külön szakma. Tisztában kell lenni a tárggyal, ennek hiányát a szakszerűség sínyli meg, de nem kell tudni hosszabb, nagyobb, sikeresebb, a kritika tárgyához hasonló művet tudni felvonultatni az önéletrajzban. Jó kritikákat kell tudni felvonultatni a tekintélyhez. Másrészről a kritikus nem a mű írójáról nyilvánít véleményt, hanem a művéről, így a kritika tárgyának valós minősége ütközik a kritikában felvázolttal, nem pedig a két szakmai önéletrajz. Jé.
Ha ezt mindenki megtanulná, a fórumtroll-formagyakorlatok két lépéssel rövidebbek lennének. A "nem én fostam az asztal közepére", az "akinek nem inge, ne vegye magára", a "másik semmibe vétele kisebb hiba, mint egy faszozás", az álszentség, meg az összes többi általános emberi hibák, egy bizottsági ülésen vagy bármilyen megbeszélésen tiszteletüket teszik, megszüntetésükre valószínűleg csak az adott egyed mesterséges átprogramozásával nyílik majd mód.
* * *
Már alig van időm, hogy befejezzem a novellámat, fuckfuckfuck.
A hétvégébe belefért Eger, szűk körben, némi alkohollal vegyest, ami jó volt, meg egy pokolbéli visszaút. A MÁV tényleg szopjon lovat. Az a szolgálaton kívül lévő MÁV-os humanoid tapló meg, aki a tömeg közepén nekiállt emberkedni, ahelyett, hogy összehúzta volna magát, hogy a fizető utasoknak állva kell utazni az ország egy jelentős városa és Budapest között, vasárnap délután, különösen szopjon lovat, de kettőt és horgaspöcsűt, és verjünk a két hímtag közé egy éket is, hogy biztosan ki ne csússzon. No.
* * *
Aztán lett meleg vizünk otthon. Szerencsére nem a vízmelegítőben volt a hiba. Most még mindig azon agyalgok, hogy lakás kell. Lejjebb kell csavarni az igényszintet. Jobban eladósodni majd ráérek később is, most vígan elég nekem egy olyan kecó, ahol egyedül jól elférek. (Majd takarításhoz veszek egy Roombát. Meg esetleg egy manuálporszívót, nyolcezerért.) Szóval nézegetek, az önrészem egy kisebb lakásnál már közelíti a 10%-ot. Meglepő, de az elmúlt két évnek ebből a szempontból talán mégis volt értelme.
* * *
Aztán volt egy vidám lángszórózás a belterj.hu-n. Arcátlan módon élvezem. Annak ellenére, hogy a kritikák alatti vitának már legalább két kötelező formagyakorlata van.
"A kritika nem objektív."
A kritika véleményközlő műfaj. Mint ilyen, elkerülhetetlenül szubjektív valamilyen szinten. Fontos ugyan, hogy a kritikus állításait a lehetőségekhez képest a legjobban aládúcolja tényekkel, de teljes objektivitást elvárni tőle meglehetősen ostoba.
"Írjál jobbat, utána kritizálj."
A kritikaírás külön szakma. Tisztában kell lenni a tárggyal, ennek hiányát a szakszerűség sínyli meg, de nem kell tudni hosszabb, nagyobb, sikeresebb, a kritika tárgyához hasonló művet tudni felvonultatni az önéletrajzban. Jó kritikákat kell tudni felvonultatni a tekintélyhez. Másrészről a kritikus nem a mű írójáról nyilvánít véleményt, hanem a művéről, így a kritika tárgyának valós minősége ütközik a kritikában felvázolttal, nem pedig a két szakmai önéletrajz. Jé.
Ha ezt mindenki megtanulná, a fórumtroll-formagyakorlatok két lépéssel rövidebbek lennének. A "nem én fostam az asztal közepére", az "akinek nem inge, ne vegye magára", a "másik semmibe vétele kisebb hiba, mint egy faszozás", az álszentség, meg az összes többi általános emberi hibák, egy bizottsági ülésen vagy bármilyen megbeszélésen tiszteletüket teszik, megszüntetésükre valószínűleg csak az adott egyed mesterséges átprogramozásával nyílik majd mód.
* * *
Már alig van időm, hogy befejezzem a novellámat, fuckfuckfuck.
péntek, július 14, 2006
Egy levél, ami technikai okokból baszott elmenni, én meg lusta vagyok.
Erre.
"Üdvözlet!
Hát kezdjük úgy - háttal, ja -, hogy a lolmanó röhög.
Nekem az az érzésem, hogy Önt még egyszer sem verték meg beszólása miatt. (Úgy értem, rémesen. Nagyon. A testét.) Vagy csak úgy, mert meg lehet tenni Önnel, lévén a modern kori cikkíró elsődleges fegyvere a klaviatúra, aminél közelharcban még egy szöges léc is jobb.
Én a magam részéről eddig sikeresen elkerültem ugyan a dolgot, de biztosan én vagyok a korcs. Se egy rongyos frag, se egy rovás a puskám válltámaszán, ráadásul a legkomolyabb lény, ami a véremre pályázott, az egy bögöly volt. Mégis, azt vallom, hogy a leglovagiasabb belerohanás is kásává mállik az első tökönrúgás vagy egy maréknyi őzsörét után.
Hogy Materazzi egy féreg? Hm, hát az lehet. Hogy már csak a világbajnokságon nyújtott teljesítménye miatt legszívesebben örökre eltiltanám? Az is lehet, de én nem a FIFA elitklubjában nevelgetem a seggem, hanem valahol másutt, ezért a dolog a továbbiakban nem is érdekel. Nem az én hatásköröm, mondhatnám.
Hogy Zidane kiérdemelte a piros lapját a fejeléssel? Ki. A szabályok kurvára egyértelműek, és ami a kamerákon látszik, az az igazán fontos, amit a játékosok egymásnak beszélnek, az a szemnek láthatatlan, mintegy.
Lovagi hagyomány? Az emberáldozásnak is évezredes hagyománya van, oszt' a legtöbb helyen mégis kinőtték. Elkorcsosult, meg fajul is a rút sybaríta váz, ja. (Hol is a piramisom, meg a feláldozandó emberek? Kurvajól tudnék áldozni, művészien. Hé, most mi van?) Tudnám, minek kell dicsőíteni valamit, csak mert régi, alázni valamit, azért, mert új. Túl régen volt már háború, elfelejtette a szellemileg művelt elit szeretve tisztelt képviselője, mit ér az ember, ha megölik? Ha hiányzik a tapasztalat, menjen mentőorvosnak, ahelyett, hogy beszél baromságokat.
Elég sokan vagyunk ezen a bolygón, elég sokan lógunk egymás szájába. Fejeljem meg a szomszédot, mert fúrja a falat? Rúgjam fel a türhőt, mert jobb nője mer lenni, mint nekem? Csapjak oda - férfiasan, lovagiasan, keményen - az agyatlan zombinak, aki felröhög a nevem hallatán? És ha nem, miért nem? Maga ott, maga a monitor előtt, maga eldönti helyettem, hogy mit tartsak vérben oldódó sértésnek? Oszt' ha pofán röhögöm, mi lesz, tán majd megver? Vagy, ha túlteng bennem az eredménykényszer, akkor mostantól járjak puskával? És preventíven küldjek minden olyan szem környékére egy golyót, ami ellenségesen fordul felém? Ma egy lefejelés, holnap a világ?!
Ha nagyon sokan dudálnak szembe, az lehet ám, hogy azért van, mert rossz felhajtón nézett fel az autópályára...
(Amúgy is rohadtul túl van ez lihegve. Az izraeli hisztivel, az észak-koreai erőfitogtatással kábé egy időben egy futballista megfejelt egy másikat. Ejha.)"
Na.
Erre.
"Üdvözlet!
Hát kezdjük úgy - háttal, ja -, hogy a lolmanó röhög.
Nekem az az érzésem, hogy Önt még egyszer sem verték meg beszólása miatt. (Úgy értem, rémesen. Nagyon. A testét.) Vagy csak úgy, mert meg lehet tenni Önnel, lévén a modern kori cikkíró elsődleges fegyvere a klaviatúra, aminél közelharcban még egy szöges léc is jobb.
Én a magam részéről eddig sikeresen elkerültem ugyan a dolgot, de biztosan én vagyok a korcs. Se egy rongyos frag, se egy rovás a puskám válltámaszán, ráadásul a legkomolyabb lény, ami a véremre pályázott, az egy bögöly volt. Mégis, azt vallom, hogy a leglovagiasabb belerohanás is kásává mállik az első tökönrúgás vagy egy maréknyi őzsörét után.
Hogy Materazzi egy féreg? Hm, hát az lehet. Hogy már csak a világbajnokságon nyújtott teljesítménye miatt legszívesebben örökre eltiltanám? Az is lehet, de én nem a FIFA elitklubjában nevelgetem a seggem, hanem valahol másutt, ezért a dolog a továbbiakban nem is érdekel. Nem az én hatásköröm, mondhatnám.
Hogy Zidane kiérdemelte a piros lapját a fejeléssel? Ki. A szabályok kurvára egyértelműek, és ami a kamerákon látszik, az az igazán fontos, amit a játékosok egymásnak beszélnek, az a szemnek láthatatlan, mintegy.
Lovagi hagyomány? Az emberáldozásnak is évezredes hagyománya van, oszt' a legtöbb helyen mégis kinőtték. Elkorcsosult, meg fajul is a rút sybaríta váz, ja. (Hol is a piramisom, meg a feláldozandó emberek? Kurvajól tudnék áldozni, művészien. Hé, most mi van?) Tudnám, minek kell dicsőíteni valamit, csak mert régi, alázni valamit, azért, mert új. Túl régen volt már háború, elfelejtette a szellemileg művelt elit szeretve tisztelt képviselője, mit ér az ember, ha megölik? Ha hiányzik a tapasztalat, menjen mentőorvosnak, ahelyett, hogy beszél baromságokat.
Elég sokan vagyunk ezen a bolygón, elég sokan lógunk egymás szájába. Fejeljem meg a szomszédot, mert fúrja a falat? Rúgjam fel a türhőt, mert jobb nője mer lenni, mint nekem? Csapjak oda - férfiasan, lovagiasan, keményen - az agyatlan zombinak, aki felröhög a nevem hallatán? És ha nem, miért nem? Maga ott, maga a monitor előtt, maga eldönti helyettem, hogy mit tartsak vérben oldódó sértésnek? Oszt' ha pofán röhögöm, mi lesz, tán majd megver? Vagy, ha túlteng bennem az eredménykényszer, akkor mostantól járjak puskával? És preventíven küldjek minden olyan szem környékére egy golyót, ami ellenségesen fordul felém? Ma egy lefejelés, holnap a világ?!
Ha nagyon sokan dudálnak szembe, az lehet ám, hogy azért van, mert rossz felhajtón nézett fel az autópályára...
(Amúgy is rohadtul túl van ez lihegve. Az izraeli hisztivel, az észak-koreai erőfitogtatással kábé egy időben egy futballista megfejelt egy másikat. Ejha.)"
Na.
szerda, július 12, 2006
Úgy felnyomtam az agyam a mai napon, hogy dühöngve lakást nézek. Szeptember környékére tartom esedékesnek a cuccot, szerintem meg is kapnám a hitelt. Pláne, ha megint az őseim vérét fogom szívni, hogy biztosítsák az ingatlanfedezetet.
Igen, bazmeg, kupleráj van. Igen, mocskos az ablak. Igen, bazmeg, tényleg így van, bár az is tény, hogy nincs itt semmi olyasmi, amit három nap alatt ki ne lehetne takarítani. De hogy be akarod nekem adni, hogy azért vizesedik az alattunk lakó szomszéd, és azért dobja le a csempét a fal, mert a zuhanyzás közben odafolyik, és nem azért, bazmeg, mert nem horganyzott vascsövet tettek be a trehány, nyomorék, gány munkásaid, te balfasz, akkor ledobja az agyam az ékszíjat. Faszkalap.
Ennél azért udvariasabb voltam, de legalább ennyire határozott. De ezzel most nagyon felcsűrte a vérnyomásomat a főbérlő. Pont azért költöztem el otthonról, hogy kurvára ne szóljon bele senki a dolgomba. Semmiféle dolgomba, amibe nem akarom.
Jé.
Igen, bazmeg, kupleráj van. Igen, mocskos az ablak. Igen, bazmeg, tényleg így van, bár az is tény, hogy nincs itt semmi olyasmi, amit három nap alatt ki ne lehetne takarítani. De hogy be akarod nekem adni, hogy azért vizesedik az alattunk lakó szomszéd, és azért dobja le a csempét a fal, mert a zuhanyzás közben odafolyik, és nem azért, bazmeg, mert nem horganyzott vascsövet tettek be a trehány, nyomorék, gány munkásaid, te balfasz, akkor ledobja az agyam az ékszíjat. Faszkalap.
Ennél azért udvariasabb voltam, de legalább ennyire határozott. De ezzel most nagyon felcsűrte a vérnyomásomat a főbérlő. Pont azért költöztem el otthonról, hogy kurvára ne szóljon bele senki a dolgomba. Semmiféle dolgomba, amibe nem akarom.
Jé.
hétfő, július 10, 2006
Apró, megzavart navigációjú rovarok pengetik a karomon lévő szőrszálakat. Rémesen idegesítőek. Már csak egy oldal, már csak egy oldal, és akkor már csak 12 oldalnyi, tágan szedett, üdítően ismerős, százszor elbaszott táblázatot kell lefordítanom - holnap -, és akkor végre egyszer időre teljesítek valamit.
Ne is nézz így, én is meg vagyok lepve.
Ne is nézz így, én is meg vagyok lepve.
Amúgy kíváncsi lennék, hogy az a meló, amit most végzek (összesen kábé 70 ezer leütésnyi EU-s szakszöveg magyarról angolra fordítása) nettóban mennyibe kerülne. Hogy nekem mennyibe kerül, azt tudom: több epét nyeltem vissza, mint a legutóbbi kritikám megírása során - amely egyébként apokaliptikus lángokba fogja burkolni a helyet, ahol megjelenik, köszönhetően egyebek közt Degec város egyik örökös polgárának, akivel közösen a mészárlást elvégeztük.
A regényt, hogy képzavarral éljek, egyszerűbb lesz kifesteni, mint kitakarítani, miután végeztünk.
A regényt, hogy képzavarral éljek, egyszerűbb lesz kifesteni, mint kitakarítani, miután végeztünk.
csütörtök, július 06, 2006
hétfő, július 03, 2006
vasárnap, július 02, 2006
szerda, június 28, 2006
Kutyafuttában.
"Kár, hogy itthon nehéz kiadni festett képregényt, mert sokan művészkedésnek titulálják, mint ahogy az utóbbi idők fórumozásai mutatják." - hazai képregényrajzoló
Nem, nem a festett képregényt tartják művészkedésnek, te nagyon bárgyú, hanem a történet nélküli, összebaszott képregénykezdeményeket és egyéb vizuális farokveréseket tartják annak. Ha neked ez jött le, emeld ki a fejed a seggedből, és olvass.
Hrrrrgr.
"Kár, hogy itthon nehéz kiadni festett képregényt, mert sokan művészkedésnek titulálják, mint ahogy az utóbbi idők fórumozásai mutatják." - hazai képregényrajzoló
Nem, nem a festett képregényt tartják művészkedésnek, te nagyon bárgyú, hanem a történet nélküli, összebaszott képregénykezdeményeket és egyéb vizuális farokveréseket tartják annak. Ha neked ez jött le, emeld ki a fejed a seggedből, és olvass.
Hrrrrgr.
kedd, június 27, 2006
Ma többszörösen hálára köteleztem az embertársaimat, mindenki szépen vágja magát glédába, amíg jól van dolga.
Egyrészt egy kollégám ismerőse miatt megküzdöttem a nyelvvizsgoid bürokráciával, legalábbis annyira, hogy az ügy mostantól ne az én ügyem legyen. Szerintem kevesen voltak annyira pofátlanok az intézmény történetében, mint én. A főbürokrata bácsi rendes volt és segítőkész, ez némiképp csökkenti a küzdelem értékét, kábé annyira, mintha Szent Györgyöt a leölni kívánt mítikus óriáshüllő meghívta volna teázni, és egy parti sakk mellett eldöntötték volna, hogy akkor most ki lesz a győztes az utókor szemében.
Másrészt meg, amikor észleltem, hogy a napfény, az ing és a zakó hatására diszkrét dögbűzt kezdek árasztani, döntést hoztam és inkább gyalog jöttem haza. Minden mindegy alapon begombolt, fekete zakóban, negyvenhárom percen át. Mert én ilyen kemény vagyok, igen. Jobb lett volna, ha nem mondja be az unalmast az izzadásgátlóm, de néha ilyen kétségbeesett megoldásokkal kell beérni.
Úgysem várhatok hálát a sok türhőtől, és nem avatják ezt a napot munkaszüneti nappá. Ezt sem.
Egyrészt egy kollégám ismerőse miatt megküzdöttem a nyelvvizsgoid bürokráciával, legalábbis annyira, hogy az ügy mostantól ne az én ügyem legyen. Szerintem kevesen voltak annyira pofátlanok az intézmény történetében, mint én. A főbürokrata bácsi rendes volt és segítőkész, ez némiképp csökkenti a küzdelem értékét, kábé annyira, mintha Szent Györgyöt a leölni kívánt mítikus óriáshüllő meghívta volna teázni, és egy parti sakk mellett eldöntötték volna, hogy akkor most ki lesz a győztes az utókor szemében.
Másrészt meg, amikor észleltem, hogy a napfény, az ing és a zakó hatására diszkrét dögbűzt kezdek árasztani, döntést hoztam és inkább gyalog jöttem haza. Minden mindegy alapon begombolt, fekete zakóban, negyvenhárom percen át. Mert én ilyen kemény vagyok, igen. Jobb lett volna, ha nem mondja be az unalmast az izzadásgátlóm, de néha ilyen kétségbeesett megoldásokkal kell beérni.
Úgysem várhatok hálát a sok türhőtől, és nem avatják ezt a napot munkaszüneti nappá. Ezt sem.
hétfő, június 26, 2006
Na, új hét, új élmények.
A hétfő reggelem a hétfő reggelek természetével ellentétesen egész jól indult. Ezért gondosan megvárom, amíg elromlik. Reggelire hideg nyúlsült volt, ami tegnapról maradt, László napról. (A családban jellemző a Lászlók jelenléte. Mondhatnám, túltengünk. Én csak afféle fél-László vagyok, nem is kaptam ajándékot. Viszont mindenki elől elittam a sört.)
A hétvége egyik nagy eredménye az, hogy kiderült: szét kell verni a fürdőszobát, mert vizesedik a fal, ledobja a csempéket és jobb napjain eláztatja az alsó szomszédot. Szerencsétlen meg adná el az alattunk lévő lakást. (Szabotálunk olcsón.) Amellett csaptelepet is kell cserélni a mosdóban, mert egyszerűbb lassan újat venni, mint minden egyes kopó alkatrészét egyesével cserélni. A tulaj ezt még nem tudja.
A másik nagy eredménye, hogy volt alkalmam játszani a Dreamfallal. A kritikák pontszáma iszonyúan eltért, ez arra engedett következtetni, hogy erősen karakteres játékról van szó, és valaki vagy szerette, vagy megvetette még a gondolatát is, hogy még egyszer játszania kell vele.
A Dreamfall folytatás, ami egyszerre megkönnyítette és megnehezítette a dolgát: a The Longest Journey sikere ugyan garantálta a közfigyelmet, de az is biztos, hogy a legendákhoz nagyon nehéz felnőni, és látványosat lehet bukni vele, ha nem sikerül. A megszépült emlékeknek mindenféle helyzetbónuszaik vannak egy efféle összehasonlításban.
A Dreamfall elsősorban kalandjáték, sunnyogós és pofozkodós részekkel kiegészítve. A sunnyogás része olykor logikai, olykor illogikai jelleget ölt, de mindenképpen elég nyomasztó. A pofozkodás a hülye kamerakezeléssel vállt vállnak vetve teszi idegesítővé az életet. Nem egy Mortal Kombat, no: kétféle támadás van, meg egy védekezés, aminek nincs értelme, ha nagyobbat akar ütni az ellenfél.
A tanpálya elég rövidke, a kezelést is alig tudjuk elsajátítani, mire beledobnak minket a mélyvízbe, ami más játékokkal összevetve inkább lábáztató, de kicsire nem adunk. A játéknak ugyanis nem maga a játék része - vagyis a gameplay - az erős pontja, sokkal inkább a sztori, a karakterek és a látvány.
A pályák nem túl nagyok: négy-öt helyszínből áll egy terület, így elkóvályogni annyira nem fogunk. Viszont nagyon hangulatosan vannak megtervezve, az egyes elemek nagyon a helyükön vannak. A modellek is elég részletesek, ami azért is dicséretes, mert az átvezető jelenetekben sok a közeli kép, így a hibák hamar feltűnnének. A világ, bár kicsit elnagyolt (kevés a gonosz multicég, meg ilyesmi), a helyén van, elég ismerős ahhoz, hogy tudjuk hová kötni a dolgokat, de elég idegen ahhoz, hogy érdekes legyen.
Amiben különösen erősen teljesít a játék, azok az apró részletek. A földi szórakoztató elektronika, például. (A szívemhez különösen közel állt a házikedvenc-helyettesítő Watilla, a testre szabható személyiségű, kisebb kutyaméretű, gorilla-alkatú robot, ami - vagy aki - üzenetrögzítőtől határidőnaplóig mindenféle tevékenységet el tud látni, szövegértése emberi, beszélni is tud, és meglehetősen autonóm darab. És hiányzik neki a gazdája, ha sokáig távol marad. Akkor, amikor ez kiderült, eléggé megsajnáltam a csülköt, mert tudtam, hogy a szerencsétlen főhős megy még majd messzebb is, mint Cape Town.) A közlekedési eszközök. A külső terek. A lakásfelszerelési tárgyak. A Zoë Castillo nevű főhősnő zseniális akcentusa. (Szerintem brit.)
A másik erős pontja maga a sztori. Tekeredik, pöndörödik, söndörödik, és mégsem dezoxiribonukleinsav. Lineáris, sokszereplős, mégis átlátható, elég ütősek és egyediek az NPC-k. A párbeszédek is jól sikerültek. A sztori jól van ütemezve abból a szempontból, hogy kellő időd van belerázódni at induló főhős bőrébe és felfogni a háttérben munkáló erők természetét, mielőtt nézőpontot váltana, a világ meg olyasmi, hogy még a sztori nélkül is szívesen elmolyolna vele az ember, annyira ügyes munka.
A gyenge pontok nagyrészt a gameplay-hez kapcsolódnak. Az irányítás klasszikus TPS-ekhez szokott reflexeimnek nagy kihívást jelentett eleinte, aztán beletanultam. (Utána World of Warcraft közben szoptam, mint a torkosborz.) Az akció- és lopakodási jeleneteket azért inkább logikai feladványokra cseréltem volna, mert így kalandjátékhoz képest méltatlanul kevés és egyszerű a puzzle. Így kicsit túl egyszerű, mintha az interaktív játékidő csak afféle átvezető lenne az informatív, történetmesélős, a játék motorjával készült párbeszédek között. Kimondottan zavaró bug nem volt benne, a Dreamfall stabilan futott, az alt+tabolást is jól viselte.
Összességében nekem jó volt 10-ből 7,5-re. 7-nél jobb, mert zseniális nagy ötletek vannak benne, még ha egy-két klisét bele is daráltak, de 8-nál gyengébb, mert a gameplay része a játéknak nem sikerült túl jól, és sajnos nem is kapott nagy szerepet, így hiányolom belőle a kihívást.
A hétvége harmadik nagy eredménye, hogy most van kajám, elég sok. Nagyrészt hal, de van sajt és hagyma is. Kicsit úgy érzem magam, mint egy elcseszett fantasy szereplő, a menümet elnézve, de az Abonett szerencsére meggyőz, hogy a modern táplálkozás borzalmai még mindig részét képezik idilli életemnek.
Halleluja.
A hétfő reggelem a hétfő reggelek természetével ellentétesen egész jól indult. Ezért gondosan megvárom, amíg elromlik. Reggelire hideg nyúlsült volt, ami tegnapról maradt, László napról. (A családban jellemző a Lászlók jelenléte. Mondhatnám, túltengünk. Én csak afféle fél-László vagyok, nem is kaptam ajándékot. Viszont mindenki elől elittam a sört.)
A hétvége egyik nagy eredménye az, hogy kiderült: szét kell verni a fürdőszobát, mert vizesedik a fal, ledobja a csempéket és jobb napjain eláztatja az alsó szomszédot. Szerencsétlen meg adná el az alattunk lévő lakást. (Szabotálunk olcsón.) Amellett csaptelepet is kell cserélni a mosdóban, mert egyszerűbb lassan újat venni, mint minden egyes kopó alkatrészét egyesével cserélni. A tulaj ezt még nem tudja.
A másik nagy eredménye, hogy volt alkalmam játszani a Dreamfallal. A kritikák pontszáma iszonyúan eltért, ez arra engedett következtetni, hogy erősen karakteres játékról van szó, és valaki vagy szerette, vagy megvetette még a gondolatát is, hogy még egyszer játszania kell vele.
A Dreamfall folytatás, ami egyszerre megkönnyítette és megnehezítette a dolgát: a The Longest Journey sikere ugyan garantálta a közfigyelmet, de az is biztos, hogy a legendákhoz nagyon nehéz felnőni, és látványosat lehet bukni vele, ha nem sikerül. A megszépült emlékeknek mindenféle helyzetbónuszaik vannak egy efféle összehasonlításban.
A Dreamfall elsősorban kalandjáték, sunnyogós és pofozkodós részekkel kiegészítve. A sunnyogás része olykor logikai, olykor illogikai jelleget ölt, de mindenképpen elég nyomasztó. A pofozkodás a hülye kamerakezeléssel vállt vállnak vetve teszi idegesítővé az életet. Nem egy Mortal Kombat, no: kétféle támadás van, meg egy védekezés, aminek nincs értelme, ha nagyobbat akar ütni az ellenfél.
A tanpálya elég rövidke, a kezelést is alig tudjuk elsajátítani, mire beledobnak minket a mélyvízbe, ami más játékokkal összevetve inkább lábáztató, de kicsire nem adunk. A játéknak ugyanis nem maga a játék része - vagyis a gameplay - az erős pontja, sokkal inkább a sztori, a karakterek és a látvány.
A pályák nem túl nagyok: négy-öt helyszínből áll egy terület, így elkóvályogni annyira nem fogunk. Viszont nagyon hangulatosan vannak megtervezve, az egyes elemek nagyon a helyükön vannak. A modellek is elég részletesek, ami azért is dicséretes, mert az átvezető jelenetekben sok a közeli kép, így a hibák hamar feltűnnének. A világ, bár kicsit elnagyolt (kevés a gonosz multicég, meg ilyesmi), a helyén van, elég ismerős ahhoz, hogy tudjuk hová kötni a dolgokat, de elég idegen ahhoz, hogy érdekes legyen.
Amiben különösen erősen teljesít a játék, azok az apró részletek. A földi szórakoztató elektronika, például. (A szívemhez különösen közel állt a házikedvenc-helyettesítő Watilla, a testre szabható személyiségű, kisebb kutyaméretű, gorilla-alkatú robot, ami - vagy aki - üzenetrögzítőtől határidőnaplóig mindenféle tevékenységet el tud látni, szövegértése emberi, beszélni is tud, és meglehetősen autonóm darab. És hiányzik neki a gazdája, ha sokáig távol marad. Akkor, amikor ez kiderült, eléggé megsajnáltam a csülköt, mert tudtam, hogy a szerencsétlen főhős megy még majd messzebb is, mint Cape Town.) A közlekedési eszközök. A külső terek. A lakásfelszerelési tárgyak. A Zoë Castillo nevű főhősnő zseniális akcentusa. (Szerintem brit.)
A másik erős pontja maga a sztori. Tekeredik, pöndörödik, söndörödik, és mégsem dezoxiribonukleinsav. Lineáris, sokszereplős, mégis átlátható, elég ütősek és egyediek az NPC-k. A párbeszédek is jól sikerültek. A sztori jól van ütemezve abból a szempontból, hogy kellő időd van belerázódni at induló főhős bőrébe és felfogni a háttérben munkáló erők természetét, mielőtt nézőpontot váltana, a világ meg olyasmi, hogy még a sztori nélkül is szívesen elmolyolna vele az ember, annyira ügyes munka.
A gyenge pontok nagyrészt a gameplay-hez kapcsolódnak. Az irányítás klasszikus TPS-ekhez szokott reflexeimnek nagy kihívást jelentett eleinte, aztán beletanultam. (Utána World of Warcraft közben szoptam, mint a torkosborz.) Az akció- és lopakodási jeleneteket azért inkább logikai feladványokra cseréltem volna, mert így kalandjátékhoz képest méltatlanul kevés és egyszerű a puzzle. Így kicsit túl egyszerű, mintha az interaktív játékidő csak afféle átvezető lenne az informatív, történetmesélős, a játék motorjával készült párbeszédek között. Kimondottan zavaró bug nem volt benne, a Dreamfall stabilan futott, az alt+tabolást is jól viselte.
Összességében nekem jó volt 10-ből 7,5-re. 7-nél jobb, mert zseniális nagy ötletek vannak benne, még ha egy-két klisét bele is daráltak, de 8-nál gyengébb, mert a gameplay része a játéknak nem sikerült túl jól, és sajnos nem is kapott nagy szerepet, így hiányolom belőle a kihívást.
A hétvége harmadik nagy eredménye, hogy most van kajám, elég sok. Nagyrészt hal, de van sajt és hagyma is. Kicsit úgy érzem magam, mint egy elcseszett fantasy szereplő, a menümet elnézve, de az Abonett szerencsére meggyőz, hogy a modern táplálkozás borzalmai még mindig részét képezik idilli életemnek.
Halleluja.
szerda, június 21, 2006
Érezzétek a törődést. Belterj,hu, cset. Tűző napfény, de az agyunk még mindig tökéletes.
15:38:28 [Hősszerelmes] Srakker> Egy haverom régebben a DEA-nek dolgozott, aszonta, hogy annál nagyobb hülyeség nincs, amikor a filmekben szagra meg nyalásra azonosítják a zsaruk a kokót.
15:39:13 [Srakker] Hősszerelmes> Úgy érted... nem igaz? Várni kell a laboreredményekre? :zokog:
15:41:58 [Magamura] Hősszerelmes> mert nem ért hozzá. Nem a kokót azonosítják így, a porcukrot.
15:44:02 [Srakker] Magamura> "...répacukor. Kémiailag fehérítve. Nagyon tiszta. Talán kabai? Hmmm." :veterán nyomozó a Cukor és Édesítőszerek Ügyosztályról:
15:45:32 [Bodzilla] azért elég kemény lehet az orrnyálkahártyán keresztül felszívódó finomított gyümölcscukor hatása :morfondírozik:
15:46:21 [Srakker] Bodzilla> Ne, ne! :vetődve kicsavarja a kezéből a mézesbödönt:
15:46:36 [Hősszerelmes] Srakker> Főnök, Csipás Fredtől kaptok a fülest, az egyik belvárosi kávézóban állítólag NutraSweetet mérnek a kávéba...
15:46:45 [Napalmgárdista] Bodzilla> pedig a szintetikus anyagok durvábbak. :felszippant egy marék kávéízesítő cukorpótlót:
15:47:11 [Magamura] Hősszerelmes [15:42:29]> és ami nem porcukor, az kábítószer, szóval kizárásos alapon dolgoznak.
15:47:45 [Srakker] Magamura> ...ja. :csíkba rendezi a porított fehér temperát:
15:38:28 [Hősszerelmes] Srakker> Egy haverom régebben a DEA-nek dolgozott, aszonta, hogy annál nagyobb hülyeség nincs, amikor a filmekben szagra meg nyalásra azonosítják a zsaruk a kokót.
15:39:13 [Srakker] Hősszerelmes> Úgy érted... nem igaz? Várni kell a laboreredményekre? :zokog:
15:41:58 [Magamura] Hősszerelmes> mert nem ért hozzá. Nem a kokót azonosítják így, a porcukrot.
15:44:02 [Srakker] Magamura> "...répacukor. Kémiailag fehérítve. Nagyon tiszta. Talán kabai? Hmmm." :veterán nyomozó a Cukor és Édesítőszerek Ügyosztályról:
15:45:32 [Bodzilla] azért elég kemény lehet az orrnyálkahártyán keresztül felszívódó finomított gyümölcscukor hatása :morfondírozik:
15:46:21 [Srakker] Bodzilla> Ne, ne! :vetődve kicsavarja a kezéből a mézesbödönt:
15:46:36 [Hősszerelmes] Srakker> Főnök, Csipás Fredtől kaptok a fülest, az egyik belvárosi kávézóban állítólag NutraSweetet mérnek a kávéba...
15:46:45 [Napalmgárdista] Bodzilla> pedig a szintetikus anyagok durvábbak. :felszippant egy marék kávéízesítő cukorpótlót:
15:47:11 [Magamura] Hősszerelmes [15:42:29]> és ami nem porcukor, az kábítószer, szóval kizárásos alapon dolgoznak.
15:47:45 [Srakker] Magamura> ...ja. :csíkba rendezi a porított fehér temperát:
vasárnap, június 18, 2006
péntek, június 16, 2006
kedd, június 13, 2006
Vagy mikrobiológiai, vagy allergológiai könnyfakasztóval találtak telibe tegnap az éjszaka közepén, ezért most taknyom a nyálammal egybefolyik, és találgatom, hova tettem a fekete nyakkendőmet, mert a világosabbak eddig megúszták a látványos lehapcizást, de mi van, ha egyszer mégis...
Más. Egyszerűen nem értem egyes emberek érzékenységét. Szeretve tisztelt, haha, nemzetünk múltjának egyes elemei valóban elég retkes szégyenfoltjai az emberiség egyetemes történetének, viszont az nagyon sajátos, hogy mennyire szent tehenek ezek a témák, és ha valaki ne adj'isten ezek egyikére asszociál egy benyögésből, akkor ott áll könnybe lábadó szemmel, hogy mekkora geci is vagyok én, akinek ez az asszociáció nem jutott eszébe. Na mindegy, nálam nagyobb komikusokat is ledobáltak már.
Most várjuk, hogy megmarad-e a Hivatal. A hivatalos források hallgatnak, a nemhivatalosak hülyeségeket gagyognak, szokás szerint.
Más. Egyszerűen nem értem egyes emberek érzékenységét. Szeretve tisztelt, haha, nemzetünk múltjának egyes elemei valóban elég retkes szégyenfoltjai az emberiség egyetemes történetének, viszont az nagyon sajátos, hogy mennyire szent tehenek ezek a témák, és ha valaki ne adj'isten ezek egyikére asszociál egy benyögésből, akkor ott áll könnybe lábadó szemmel, hogy mekkora geci is vagyok én, akinek ez az asszociáció nem jutott eszébe. Na mindegy, nálam nagyobb komikusokat is ledobáltak már.
Most várjuk, hogy megmarad-e a Hivatal. A hivatalos források hallgatnak, a nemhivatalosak hülyeségeket gagyognak, szokás szerint.
szombat, június 10, 2006
Asszem, megtanultam pálcikával enni. Vagy legalábbis a nagyobb darabok már mennek. Két sör után. Borsót azért nem vállalok. Se mákot. A bab meg hizlal. És ördögi utána az ájer.
Csak azt tudnám, miért van az az érzésem, ha japán kaját eszem, hogy "szép, szép, de mikor hozza már valaki a főételt?" Ugyanazért lesz, amiért Rejtő-hősnél az "éhes európai férfi" az elfogyasztandó adag elégségességét meghatározó kérdés szükséges kelléke. De én még hozzá képest is sokat eszem. (Van hová férjen.)
Ja, és ma majdnem eladtak a cseten, mint részvénytársaságot, hogy egy nő barátja nézzen engem. Miközben a nő is néz. Komolyan csak néz. Asszem. És én ezért kapok sört. Az üzlet végül kútba esett - így végül maradtam kistérség -, amikor kiderült, hogy álságos szavaimmal ellentétben mégsem nézek ki kisfiúsan törékenynek. Vagy mi.
Csak azt tudnám, miért van az az érzésem, ha japán kaját eszem, hogy "szép, szép, de mikor hozza már valaki a főételt?" Ugyanazért lesz, amiért Rejtő-hősnél az "éhes európai férfi" az elfogyasztandó adag elégségességét meghatározó kérdés szükséges kelléke. De én még hozzá képest is sokat eszem. (Van hová férjen.)
Ja, és ma majdnem eladtak a cseten, mint részvénytársaságot, hogy egy nő barátja nézzen engem. Miközben a nő is néz. Komolyan csak néz. Asszem. És én ezért kapok sört. Az üzlet végül kútba esett - így végül maradtam kistérség -, amikor kiderült, hogy álságos szavaimmal ellentétben mégsem nézek ki kisfiúsan törékenynek. Vagy mi.
péntek, június 09, 2006
A világ rendje helyreállt: a tegnapi terheléses teszt sikeres volt, a rendszer elérte üzemi teljesítményének 75%-át és tovább regenerálódik.
Kaptam egy kurva nagy bókot Jacktől, és mert egyáltalán nem volt szándékos, annál jobban esett. Na jó, mielőtt félreértitek a szennyes fantáziátokkal, írásról volt szó. De nem fényezem magam tovább. *a homlokán sikkantva hanyatt eső fénysugár kisüti a közelében lévők látóidegét* Tényleg.
Ja, és összehegesztettünk egy csecse alternatív valóságot, amiből eszembe jutott ma reggel - illetve tegnap este, még hazafelé menet, csak meglepetésre nem felejtettem el - egy olyan alapötlet, amiből még akár valami nagyon frankó is kisülhet.
Délután elhozom az öltönyeim a tisztítóból, este úszás, utána egy sör, meg ilyesmi. Még másfél óra van hátra a melóból.
Kaptam egy kurva nagy bókot Jacktől, és mert egyáltalán nem volt szándékos, annál jobban esett. Na jó, mielőtt félreértitek a szennyes fantáziátokkal, írásról volt szó. De nem fényezem magam tovább. *a homlokán sikkantva hanyatt eső fénysugár kisüti a közelében lévők látóidegét* Tényleg.
Ja, és összehegesztettünk egy csecse alternatív valóságot, amiből eszembe jutott ma reggel - illetve tegnap este, még hazafelé menet, csak meglepetésre nem felejtettem el - egy olyan alapötlet, amiből még akár valami nagyon frankó is kisülhet.
Délután elhozom az öltönyeim a tisztítóból, este úszás, utána egy sör, meg ilyesmi. Még másfél óra van hátra a melóból.
szerda, június 07, 2006
kedd, június 06, 2006
Coming down hard.
A tegnapi Lausanne-látogatás a megnevezhetetlenek kis játékterére sikeres volt, és hajszál híja volt, hogy nem vesztettek rajta, akik próbálkoztak.
A mai napom pedig arról szól, hogy a gyomrom akkor is lázad, amikor üres, és a vizet sem tűri meg. A holnapi hasi ultrahangnak épp ezért reszeltek.
Most ülök, és gondolkodom: csak olyat érdemes csinálni, amit bármikor le lehet merevíteni valami hirtelen támadt vészkioldási kényszer apropóján. De mi legyen az?
Férfiasan nyüffögök és rinyálok, a helyzet várhatóan még legalább két napig így marad.
A tegnapi Lausanne-látogatás a megnevezhetetlenek kis játékterére sikeres volt, és hajszál híja volt, hogy nem vesztettek rajta, akik próbálkoztak.
A mai napom pedig arról szól, hogy a gyomrom akkor is lázad, amikor üres, és a vizet sem tűri meg. A holnapi hasi ultrahangnak épp ezért reszeltek.
Most ülök, és gondolkodom: csak olyat érdemes csinálni, amit bármikor le lehet merevíteni valami hirtelen támadt vészkioldási kényszer apropóján. De mi legyen az?
Férfiasan nyüffögök és rinyálok, a helyzet várhatóan még legalább két napig így marad.
kedd, május 30, 2006
Halálhörgés, siralom, de végre kirugdostuk a forgatókönyvet a desktopunkról. Muhuhaha, minden határt átlépünk, különösen azokat, amelyek a határidőre vagy a terjedelemre vonatkoznak. A legviccesebb részek közül pár naná, hogy a véghajrában került bele.
Úgy nézem, kezdem megszokni a kávé nélküli létet. Az, hogy ma reggel elaludtam, nem azért volt.
Úgy nézem, kezdem megszokni a kávé nélküli létet. Az, hogy ma reggel elaludtam, nem azért volt.
szombat, május 27, 2006
Vasúttörténeti Park. Király hely. Menj, nézd meg hamar.
Mondjuk, érdemesebb nem a különvonattal, hanem az unt és utált BKV-vel megközelíteni a helyet, hacsak nem kimondottan klausztrofil vagy. Mert a különvonaton, amely szintén egy elég régi szerelvény, tetűre nincs lábtér. Értsd: nincs.
De amúgy tényleg jó, főleg, ha az ember gépéből nem fogy ki a rugany az akció közepén.
Jól van, a jelek szerint a májam is bejelentkezett az agyam mellé, hogy neki elég volt a kiképzésből. Még valaki? Valahol? Valamit?
Picsa bassza meg, nem akarok mindenről lemondani. Persze az, amit fogyasztok, meg amilyen állapotban vagyok, az életben maradáshoz továbbra is elég lesz, csak idegesítő, hogy mostantól nem csak úgy általánosságban, majdani következménnyel nem szabad dolgokat - lásd még: bagó, alkohol, koleszterin -, hanem a szerveim most jelentkeznek be panaszra.
Fuckery. Minden felmenőmet szénné fogom perelni, amiért ilyen selejtes belső szerveket hagytak nekem örökül, és miután megnyertem, a belőlük kisajtolt pénzen veszek magamnak jobbakat. Ez lesz.
Picsa bassza meg, nem akarok mindenről lemondani. Persze az, amit fogyasztok, meg amilyen állapotban vagyok, az életben maradáshoz továbbra is elég lesz, csak idegesítő, hogy mostantól nem csak úgy általánosságban, majdani következménnyel nem szabad dolgokat - lásd még: bagó, alkohol, koleszterin -, hanem a szerveim most jelentkeznek be panaszra.
Fuckery. Minden felmenőmet szénné fogom perelni, amiért ilyen selejtes belső szerveket hagytak nekem örökül, és miután megnyertem, a belőlük kisajtolt pénzen veszek magamnak jobbakat. Ez lesz.
péntek, május 26, 2006
Brainless bastards, hallelujah
Nem, te szerencsétlen adófizető hülye gyereke anyjának. Én nem azért rühellem szívből a politikát, mert a tömegekhez beszél, ezért egyszerűsít, nem.
Én azért rühellem, mert ezek ellopják a pénzemet, utána a pofámba röhögnek, és nem fogom tudni elkapni őket. Nem fogom látni, ahogy rájuk kattan a bilincs, meg elhangzik az ítélet, amiért a magánvállalkozó haverjaiknak, csókosaiknak meg egyéb beteg pénzügyi-gazdasági perverzeknek játsszák át a költségvetési pénzeket. Maga ott, maga a képernyő előtt, maga tudja, mennyi egymilliárd forint? Látott annyit egyben? Keresett annyit életében? Nem? Miért? Egy rendes, pozícióban lévő politikoféreg mennyit tapsol el évente ilyen egységekből? Nincs több kérdésem.
Azért rühellem őket, mert nincs bennük gerinc, mert olyanokat ígérnek, amit, még ha nem lopnának, akkor sem tudnának betartani, és utána begyakorlott bociszemekkel néznek, ha rákérdezek, hogy ugyan már, a választási ígéretek, azok mégis mikor fognak teljesülni? (Gondolom, az összes, 1990-től megtett ígéret elkezd majd teljesülni 2020-ban, csak nem lehet elég korán kezdeni, gondolom.)
Szóval nem. Kedves adófizető. Drága. Én nem azért rühellem ezt a rendszert, mert baromságokat beszél, meg hogy a két oldal utálja egymást. Ezt őszintén szólva leszarom. Azért rühellem, mert baromságokat csinál, sokba kerül nekem, annyi agya van, mint egy előgerinchúrosnak, és az összes hibájának árát velem fizetteti meg.
Azért.
Én azért rühellem, mert ezek ellopják a pénzemet, utána a pofámba röhögnek, és nem fogom tudni elkapni őket. Nem fogom látni, ahogy rájuk kattan a bilincs, meg elhangzik az ítélet, amiért a magánvállalkozó haverjaiknak, csókosaiknak meg egyéb beteg pénzügyi-gazdasági perverzeknek játsszák át a költségvetési pénzeket. Maga ott, maga a képernyő előtt, maga tudja, mennyi egymilliárd forint? Látott annyit egyben? Keresett annyit életében? Nem? Miért? Egy rendes, pozícióban lévő politikoféreg mennyit tapsol el évente ilyen egységekből? Nincs több kérdésem.
Azért rühellem őket, mert nincs bennük gerinc, mert olyanokat ígérnek, amit, még ha nem lopnának, akkor sem tudnának betartani, és utána begyakorlott bociszemekkel néznek, ha rákérdezek, hogy ugyan már, a választási ígéretek, azok mégis mikor fognak teljesülni? (Gondolom, az összes, 1990-től megtett ígéret elkezd majd teljesülni 2020-ban, csak nem lehet elég korán kezdeni, gondolom.)
Szóval nem. Kedves adófizető. Drága. Én nem azért rühellem ezt a rendszert, mert baromságokat beszél, meg hogy a két oldal utálja egymást. Ezt őszintén szólva leszarom. Azért rühellem, mert baromságokat csinál, sokba kerül nekem, annyi agya van, mint egy előgerinchúrosnak, és az összes hibájának árát velem fizetteti meg.
Azért.
csütörtök, május 25, 2006
kedd, május 23, 2006
hétfő, május 22, 2006
Lefordultam a székről a röhögéstől.
http://forum.rpg.net/showpost.php?p=5777622&postcount=191
És a másik.
http://forum.rpg.net/showpost.php?p=5773500&postcount=75
Ahhoz képest, hogy hétfő, nem is olyan rossz.
http://forum.rpg.net/showpost.php?p=5777622&postcount=191
És a másik.
http://forum.rpg.net/showpost.php?p=5773500&postcount=75
Ahhoz képest, hogy hétfő, nem is olyan rossz.
szerda, május 17, 2006
Csak hogy értékeljétek, mit kell kiállniuk azoknak, akik délelőtt tartózkodnak a Belterj.hu megújult motorral és külsővel felszerelt csetjén. Természetesen ennek a postnak nincs köze ahhoz, hogy alig tudok mozogni, és nincs semmi értelmes, amiről írhatnék. Illetve lehetne, de az sub rosa. (Vagyis pink tengeralattjáró, újrafelfedezett nemi identitású legénységgel. Igen.)
09:18:56 [Srakker] Gótügynök> :lerántja a lövészárokba: Megbolondult? Családi fényképpel integetni az árokban?!
09:20:07 [Gótügynök] Srakker> Vágólap - a kráni fejvadásziroda aktamestereinek félelmetes fegyvere. Egy dossziéban akár 10-12 darab is lapulhat.
09:21:25 [Gótügynök] Srakker> :elkerekedett szemekkel nézi a nyúl kormos szélű fotóját: Ezek állatok...
09:22:23 [Srakker] Gótügynök> :vadul géppuskázni kezd az "Egy nyúlpörkölt rendel" feliratú hátizászlókkal közeledő káoszgárdisták felé:
09:21:30 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Végre olyan sorozat, ami tetszik a feleségnek is.
09:22:40 [Gótügynök] A Cári Balett Kosztümtervezője> Miért, ez kommandós chippendale fiúkról szól?
09:23:06 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> Én a rövid sorozatokat kedvelem. Nem pazarolják a lőszert. És könnyebb célozni is.
09:23:50 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Gótügynök> És miből gondolod, hogy az tetszene nekem?
09:24:30 [Gótügynök] Srakker> Elképzeltem az öreg géppuskást, amint meglátja a partraszálló egységeket, és kiül a kisszékre, hogy 'na, kezdődik a kedvenc sorozatom'
09:26:06 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> A kommandós rész miatt, gondolom. "Go go go." "I'm going in." "Flush them! With flashbang!" *fwasssh* :ajtót betörik: Dáá-dáráá-dárárárárá :trombitaszóra bevonulnak a srácok, és a közönség csúnyábbik fele felé eldobják a III. oszt. lövedékálló mellényt:
09:27:30 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Srakker> Ez valamilyen személyes élmény volt?
09:28:14 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> Nem. Teljesen személytelen voltam, amikor megtörtént. Valamint teher és gyors is. Expressz azért nem.
09:28:14 [Gótügynök] Srakker> És a szakértő hatástalanítja a tortából kirobbanni készülő bombanőt.
09:28:49 [Srakker] Gótügynök> Go go girls vs. "Go go go" guys.
09:33:26 [Srakker] Gótügynök> Ki a legény a góton? *filmcím a pornotéka hátsó polcáról*
09:43:08 [Srakker] Gótügynök> "Gnoll! Essen mit Lust und Liebe!" *reklámdalocska*
13:14:11 [Srakker] Microsoft intelligens lakás: "Fortélyos falelem igazgat."
09:18:56 [Srakker] Gótügynök> :lerántja a lövészárokba: Megbolondult? Családi fényképpel integetni az árokban?!
09:20:07 [Gótügynök] Srakker> Vágólap - a kráni fejvadásziroda aktamestereinek félelmetes fegyvere. Egy dossziéban akár 10-12 darab is lapulhat.
09:21:25 [Gótügynök] Srakker> :elkerekedett szemekkel nézi a nyúl kormos szélű fotóját: Ezek állatok...
09:22:23 [Srakker] Gótügynök> :vadul géppuskázni kezd az "Egy nyúlpörkölt rendel" feliratú hátizászlókkal közeledő káoszgárdisták felé:
09:21:30 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Végre olyan sorozat, ami tetszik a feleségnek is.
09:22:40 [Gótügynök] A Cári Balett Kosztümtervezője> Miért, ez kommandós chippendale fiúkról szól?
09:23:06 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> Én a rövid sorozatokat kedvelem. Nem pazarolják a lőszert. És könnyebb célozni is.
09:23:50 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Gótügynök> És miből gondolod, hogy az tetszene nekem?
09:24:30 [Gótügynök] Srakker> Elképzeltem az öreg géppuskást, amint meglátja a partraszálló egységeket, és kiül a kisszékre, hogy 'na, kezdődik a kedvenc sorozatom'
09:26:06 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> A kommandós rész miatt, gondolom. "Go go go." "I'm going in." "Flush them! With flashbang!" *fwasssh* :ajtót betörik: Dáá-dáráá-dárárárárá :trombitaszóra bevonulnak a srácok, és a közönség csúnyábbik fele felé eldobják a III. oszt. lövedékálló mellényt:
09:27:30 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Srakker> Ez valamilyen személyes élmény volt?
09:28:14 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> Nem. Teljesen személytelen voltam, amikor megtörtént. Valamint teher és gyors is. Expressz azért nem.
09:28:14 [Gótügynök] Srakker> És a szakértő hatástalanítja a tortából kirobbanni készülő bombanőt.
09:28:49 [Srakker] Gótügynök> Go go girls vs. "Go go go" guys.
09:33:26 [Srakker] Gótügynök> Ki a legény a góton? *filmcím a pornotéka hátsó polcáról*
09:43:08 [Srakker] Gótügynök> "Gnoll! Essen mit Lust und Liebe!" *reklámdalocska*
13:14:11 [Srakker] Microsoft intelligens lakás: "Fortélyos falelem igazgat."
hétfő, május 15, 2006
Amikor az alkoholfék berág a fejemben, és közli, hogy itt vagy alvás lesz, vagy valami apokaliptikus, akkor én rendszerint az elsőt szoktam választani. Így aztán sok mindenről lemaradok, és kevés dolgot tudnak nekem utólag elmesélni. Viszont legalább kialszom magam.
Ez persze nem látszik meg rajtam, különösen hétfőn nem.
Más.
Még múlt csütörtökön jártunk egy kiállítás megnyitóján, amellett, hogy láttunk egy halom technikailag jól kivitelezett, hangulatos képet, és párhuzamosan igen bolondok voltunk megint. Mondjuk nekem a Pookah-féle munkák jobban bejöttek, de én egy kérges lelkű míveletlen vagyok, nekem lehet egyszerű az arcom. És mindeközben megalkottuk annak a módszerét, hogy hogyan kell úgy inni a teát, mint a tequilát.
"Fogod a citromot, bekened vele a kezed. Rá a cukor. Lenyalod, utána a szádba lógatod a filtert, és leküldöd a forró vizet. A jobb oldódás érdekében javasolt gargalizálni egy kicsit. Hangyányit fájdalmas, de átmelengeti az ember mellyit, az biztos."
Emellett még World of Warcraftból szalajtott poénokkal és párbeszédekkel rongáltuk a hangulatot, mindannyiunk szerencséjére csak a folyosón.
Elvágtam a kezem valamikor hét közben, ami azért volt vicces, mert folyton felszakadt a seb, olyan helyen volt.
Aztán vége lett a hétnek, vettem cipőt, meg úszónadrágot - jó drágán -, meg páfránymintás úszósapkát. Mindenki rettegjen.
Ez persze nem látszik meg rajtam, különösen hétfőn nem.
Más.
Még múlt csütörtökön jártunk egy kiállítás megnyitóján, amellett, hogy láttunk egy halom technikailag jól kivitelezett, hangulatos képet, és párhuzamosan igen bolondok voltunk megint. Mondjuk nekem a Pookah-féle munkák jobban bejöttek, de én egy kérges lelkű míveletlen vagyok, nekem lehet egyszerű az arcom. És mindeközben megalkottuk annak a módszerét, hogy hogyan kell úgy inni a teát, mint a tequilát.
"Fogod a citromot, bekened vele a kezed. Rá a cukor. Lenyalod, utána a szádba lógatod a filtert, és leküldöd a forró vizet. A jobb oldódás érdekében javasolt gargalizálni egy kicsit. Hangyányit fájdalmas, de átmelengeti az ember mellyit, az biztos."
Emellett még World of Warcraftból szalajtott poénokkal és párbeszédekkel rongáltuk a hangulatot, mindannyiunk szerencséjére csak a folyosón.
Elvágtam a kezem valamikor hét közben, ami azért volt vicces, mert folyton felszakadt a seb, olyan helyen volt.
Aztán vége lett a hétnek, vettem cipőt, meg úszónadrágot - jó drágán -, meg páfránymintás úszósapkát. Mindenki rettegjen.
szombat, május 13, 2006
kedd, május 09, 2006
Vissza a rizsföldekre. A Roham2 tehát kijött, vele együtt a Bürokraták második része is. Nagy vizet nem zavart - így múlik el az irracionális remény.
Most olyan problémákkal küzdök, mint pl. hogy nem érek haza időben ahhoz, hogy vállaljon egy fodrász, és rohadt hosszú lett a hajam, meg egyéb világrengető, nagy kérdések. Mint a ruhatisztítási költségek, meg az, hogy át akarják rendezni az otthoni szobámat, amit zsigerből ellenzek, pedig csak kurvára önző vagyok. Majd leküzdöm.
Amúgy kábé ennyi. Most éppen a World of Warcrafttal ügyködöm, elég addiktív, pláne, hogy általam IRL kedvelt népekkel tudok együtt zúzni. Majd vigyázni kell. Nagyon hergeli a geekségért felelős agyterületeket. Játszottam már pár karakterrel, de ez a mostani mindent visz. Átkok, ilyen-olyan rontások, rosszarcú démonszolgák, hiába no, tud élni a fickó. (Szerintem eséllyel pályázhat egyébként a Mákos Mágnes becenévre. Egyrészt, mert a mázlija tegnap tényleg legendás volt, másrészt meg a pálya másik végéből gyűjtötte magáról azokat az izéket, amelyek karajra akarták bontani.)
Muhuhahaa.
Most olyan problémákkal küzdök, mint pl. hogy nem érek haza időben ahhoz, hogy vállaljon egy fodrász, és rohadt hosszú lett a hajam, meg egyéb világrengető, nagy kérdések. Mint a ruhatisztítási költségek, meg az, hogy át akarják rendezni az otthoni szobámat, amit zsigerből ellenzek, pedig csak kurvára önző vagyok. Majd leküzdöm.
Amúgy kábé ennyi. Most éppen a World of Warcrafttal ügyködöm, elég addiktív, pláne, hogy általam IRL kedvelt népekkel tudok együtt zúzni. Majd vigyázni kell. Nagyon hergeli a geekségért felelős agyterületeket. Játszottam már pár karakterrel, de ez a mostani mindent visz. Átkok, ilyen-olyan rontások, rosszarcú démonszolgák, hiába no, tud élni a fickó. (Szerintem eséllyel pályázhat egyébként a Mákos Mágnes becenévre. Egyrészt, mert a mázlija tegnap tényleg legendás volt, másrészt meg a pálya másik végéből gyűjtötte magáról azokat az izéket, amelyek karajra akarták bontani.)
Muhuhahaa.
csütörtök, május 04, 2006
"Powell profi volt. Ezt nem győzzük hangsúlyozni.
Temetői csendben közeledett a fogságba esett bajtársát rejtő épülethez. Az útjába kerülő németekkel is halkan végzett. Lábujjhegyen schmeisserezte halomra őket, és gondosan vigyázva, hogy lélegzetvételével se csapjon zajt, védőgránátokat hajigált közéjük. Nem is vették észre, csak amikor már túl késő volt. Csendes gyilkológép volt.
A többnyelvű „Itt őrizzük Grillót!” fényreklám békésen megfért az „Igyon Radebergert!” neonja mellett. Powell tudta, hogy vigyáznia kell a fogoly testi épségére, ezért belépéskor megelégedett négy gránáttal. „Végül is, az előbb még nem volt friendly fire, és inkább ő, mint én. Ugye.” Odabent három németet talált. Szétmállott arcukból véres nyál csorgott a kártyalapokra.
- Micsoda iszonyú sors! – mormolta Powell, aki nem volt érzéketlen az emberi szenvedés iránt. Hogy a tiszteknek már a bakákkal kell kártyázniuk... valamelyik fritz mindenesetre elég bátor lehetett, ha már ötven márkát tett fel egy rongyos hármas párra."
Vagy két év elteltével visszakaptam egy novellát - vagy mit -, amit egy közelebbről meg nem nevezett írótárssal együtt, lerészegedéssel egybekötve sikerült elkövetnünk. A téma a Medal of Honor: Allied Assault volt. Förtelmesen hülyék voltunk anno, és rémlik a jelenet, hogy a múzsát rémesen tarkón vágtuk ólmosbottal és elrejtettük a sörösdobozok mögé. Nosztalgiázom.
Megkaptam a Roham II-t, egyébként. Egy-két helyesírási hiba naná, hogy benne maradt, bár a képregény-szekció szerencsésen typo negative, ahogy elnéztem. Ettől függetlenül az egész szerintem tisztes munka. Főként a képregényről és azon belül is a rajzokról beszélek, mint külső, bár elfogult szemlélő. A menedzsment miatt viszont aggódom. Az egy dolog, hogy úgy tűnik, nem ismerik, milyen ez a kis belterjes-mocsaras piac, és hogy a látszatra kínosan ügyelni kell. Még sokkal inkább, mintha irdatlan pénzek lennének benne. Így bizonyos dolgokat nem teszünk meg. Az meg egy másik dolog, hogy erre rá se basznak. A koncepció egyelőre úgy tűnik, túl bonyolult. Kíváncsi vagyok, mire futunk ki ezzel.
Most ásítozom, és kézikönyvet írok. Még annyira sem irodalom, de ezért fizetnek. Ha odáig fajulok, hogy lesz, aki ezt kutatja majd az életrajzom összeállítása közben, kibaszottul fog gyűlölni. Én pedig rámeresztem majd lelki szemeimet, és nagyon fogok röhögni.
Temetői csendben közeledett a fogságba esett bajtársát rejtő épülethez. Az útjába kerülő németekkel is halkan végzett. Lábujjhegyen schmeisserezte halomra őket, és gondosan vigyázva, hogy lélegzetvételével se csapjon zajt, védőgránátokat hajigált közéjük. Nem is vették észre, csak amikor már túl késő volt. Csendes gyilkológép volt.
A többnyelvű „Itt őrizzük Grillót!” fényreklám békésen megfért az „Igyon Radebergert!” neonja mellett. Powell tudta, hogy vigyáznia kell a fogoly testi épségére, ezért belépéskor megelégedett négy gránáttal. „Végül is, az előbb még nem volt friendly fire, és inkább ő, mint én. Ugye.” Odabent három németet talált. Szétmállott arcukból véres nyál csorgott a kártyalapokra.
- Micsoda iszonyú sors! – mormolta Powell, aki nem volt érzéketlen az emberi szenvedés iránt. Hogy a tiszteknek már a bakákkal kell kártyázniuk... valamelyik fritz mindenesetre elég bátor lehetett, ha már ötven márkát tett fel egy rongyos hármas párra."
Vagy két év elteltével visszakaptam egy novellát - vagy mit -, amit egy közelebbről meg nem nevezett írótárssal együtt, lerészegedéssel egybekötve sikerült elkövetnünk. A téma a Medal of Honor: Allied Assault volt. Förtelmesen hülyék voltunk anno, és rémlik a jelenet, hogy a múzsát rémesen tarkón vágtuk ólmosbottal és elrejtettük a sörösdobozok mögé. Nosztalgiázom.
Megkaptam a Roham II-t, egyébként. Egy-két helyesírási hiba naná, hogy benne maradt, bár a képregény-szekció szerencsésen typo negative, ahogy elnéztem. Ettől függetlenül az egész szerintem tisztes munka. Főként a képregényről és azon belül is a rajzokról beszélek, mint külső, bár elfogult szemlélő. A menedzsment miatt viszont aggódom. Az egy dolog, hogy úgy tűnik, nem ismerik, milyen ez a kis belterjes-mocsaras piac, és hogy a látszatra kínosan ügyelni kell. Még sokkal inkább, mintha irdatlan pénzek lennének benne. Így bizonyos dolgokat nem teszünk meg. Az meg egy másik dolog, hogy erre rá se basznak. A koncepció egyelőre úgy tűnik, túl bonyolult. Kíváncsi vagyok, mire futunk ki ezzel.
Most ásítozom, és kézikönyvet írok. Még annyira sem irodalom, de ezért fizetnek. Ha odáig fajulok, hogy lesz, aki ezt kutatja majd az életrajzom összeállítása közben, kibaszottul fog gyűlölni. Én pedig rámeresztem majd lelki szemeimet, és nagyon fogok röhögni.
kedd, május 02, 2006
hétfő, május 01, 2006
Boo-yahh.
No, amikor az ember gyerekének, miután fél órán keresztül pakolgatott ide-oda bizonyos szavakat, hogy kijöjjön egy oldalpár, oly módon, hogy azt koffeinnel és nikotinnal bebikázott agya elfogadhatónak találja, azt mondja a szerzőtársa, hogy amit csinált, az jó... nos, az jó. Az fel tud dobni egy napot, még ha esik az eső, és fent nevezett ember gyereke szokása szerint elkésik mindenhonnan, akkor is.
Már csak az kell, hogy a rajzoló ne küldjön el minket anyánkba, meg hogy az eredmény az olvasóknak is tetsszen - különben a fene megette az egészet -, de egyelőre elégedett vagyok.
Ebben a sör is segít, de a sört egyebek közt ezért szeretjük.
Holnap meló.
Már csak az kell, hogy a rajzoló ne küldjön el minket anyánkba, meg hogy az eredmény az olvasóknak is tetsszen - különben a fene megette az egészet -, de egyelőre elégedett vagyok.
Ebben a sör is segít, de a sört egyebek közt ezért szeretjük.
Holnap meló.
péntek, április 28, 2006
iWIW, mwouhuhaha
Jaj, de jó, ha a hír igaz: Magyarország netképes részének jelentős hányada ingyen, mosolyogva és bérmentve adta ki a preferenciáit egy gátlástalan multigyökérnek, hogy az személyre szabottan célozhassa a spamarketingjét. (Esetleg mások célozzanak ugyanazzal a marketingpuskával, csak más célból.) De egy T-szintű cég csak nem élne vissza, hogy rendelkezik egy ilyen adatbázissal? Ugye nem?
Na, nem mintha nem lehetne másként megoldani, hogy valakire jól célozzanak a marketingpuskával. De miért könnyítsem meg olyan emberek dolgát, akik ezek után idegesíteni akarnak?
Na, nem mintha nem lehetne másként megoldani, hogy valakire jól célozzanak a marketingpuskával. De miért könnyítsem meg olyan emberek dolgát, akik ezek után idegesíteni akarnak?
csütörtök, április 27, 2006
szerda, április 26, 2006
7 a 12-ből, bázmeg. 7 a 12-ből. Azt hiszem, büszke vagyok, volt közte pár igazán suttyó oldal is. Más kérdés, hogy a határidőt már vagy háromszor átléptük, de ezt majd jól nem írom bele az önéletrajzomba.
Most megyek vissza a kriptámba. (Kriptonik: élőhalott szuperhősök által favorizált, bódító hatású ital. Igen, ilyenek jutnak az eszembe. Hát nem szörnyű?)
Most megyek vissza a kriptámba. (Kriptonik: élőhalott szuperhősök által favorizált, bódító hatású ital. Igen, ilyenek jutnak az eszembe. Hát nem szörnyű?)
Comic relief
It don't matter if you drink or smoke
Speak through the beat, get up on your feet
Sweating like a hound dog, white as a sheet"
Motörhead - Born to raise hell
Nem hiszem el, mennyit bénázok össze.
Még egy kávét! Még egy cigit! Még egy sort!
vasárnap, április 23, 2006
szombat, április 22, 2006
...a szomszéd tehene is!
A picsába, nekem meg buszt kell emelgetnem, ha tisztességes tömegközlekedést akarok? Vagy demonstratíve piros hetesre szállnom? (Azt amúgy szoktunk, amikor a Chtulhu-szeánszra tartunk, amikor hangosan röhögve kifejtjük azon nézetünket, amely szerint a piros hetes az egy speciális aura-, lélekenergia-, meg egyéb misztikus baszokat taglózó szerkezet, amely egy ötperces kúra alatt simán gajra vágja még a legelitebben képzett vulgároptimista életkedvét is. Sikerünket a gyanakvóan félrenézők számán tudjuk lemérni.)
Komolyan, először azt nézném meg, hogy egy elkészült északi Duna-híd, meg egy teljes értékű M0-s után hányan lesznek a városban autóval, és annak ismeretében dolgoznám ki az ördögi tervet a közlekedés modernizálására. Ja, meg valami életképes megoldást is szeretnék az elővárosi vasútvonalak létrehozására. (Mert hát, emlékszem még boldogult rákospalotai koromra, amikor gőzrészegen hazafelé igyekezve tíz perc alatt otthon voltam vonattal a Nyugatiból, vagy alternatív megoldásként mehettem haza egy órán keresztül is, BKV-val meg gyalog. És emlékszem, élveztem az előbbit nagyon.)
De persze ez a buszon ülve ennyire cizelláltan nem jutott eszembe. Az igen, hogy ha én most hozzákúrhatnám valakihez ezt a buszt, büdösbácsistul, azt imádnám, de sajnos a kibervázra még nem futja a költségvetésből. Mondjuk, akkor még nem olvastam a CritMass honlapját, ahol halál szimpatikusan nyilatkoznak a népek.
Komolyan, először azt nézném meg, hogy egy elkészült északi Duna-híd, meg egy teljes értékű M0-s után hányan lesznek a városban autóval, és annak ismeretében dolgoznám ki az ördögi tervet a közlekedés modernizálására. Ja, meg valami életképes megoldást is szeretnék az elővárosi vasútvonalak létrehozására. (Mert hát, emlékszem még boldogult rákospalotai koromra, amikor gőzrészegen hazafelé igyekezve tíz perc alatt otthon voltam vonattal a Nyugatiból, vagy alternatív megoldásként mehettem haza egy órán keresztül is, BKV-val meg gyalog. És emlékszem, élveztem az előbbit nagyon.)
De persze ez a buszon ülve ennyire cizelláltan nem jutott eszembe. Az igen, hogy ha én most hozzákúrhatnám valakihez ezt a buszt, büdösbácsistul, azt imádnám, de sajnos a kibervázra még nem futja a költségvetésből. Mondjuk, akkor még nem olvastam a CritMass honlapját, ahol halál szimpatikusan nyilatkoznak a népek.
Remélem, hogy kisszámú rajongónk eltökéltebb a Roham II. beszerzését illetően, mint én. Végül is, van vagy húsz percnyire a helyszín, nagy távolság ez, majdhogynem csillagközi (napközi). De egész délelőtt képtelen voltam rávenni magam, hogy odamenjek. Szerintem a sorozatos sörözések vették el az életkedvem. A hét folyamán minimum egy rekesznyi sörnek a végére jártam. És ennyire azért még nem vagyok rendben.
Talán holnap kimegyek, bár fogadni azért nem fogadnék rá. Ma ugyanis játszani megyek, vérszipolyozni fogunk.
Talán holnap kimegyek, bár fogadni azért nem fogadnék rá. Ma ugyanis játszani megyek, vérszipolyozni fogunk.
szerda, április 19, 2006
BTW
A jó hír az, hogy tegnap óvatosan lehimbáltam a torkomon négy korsó sört, és rendellenes működés jeleit nem tapasztaltam. Asszem, a terheléses teszt után kijelenthetjük: ismét emberi módon funkcionálok.
Disorder
Takarítok, baszki. Ezzel annyi port vertem fel, hogy egy hétig szürkét fogok köpni. Becslésem szerint az egész lakás kitakarítása tíz fázisból fog állni. Most vagyok túl az elsőn, de nem élvezem. Most jön az, hogy kiteregetek, a padlón hentergő egyéb szennyeseket beküldöm egy körre, a felszabaduló helyről összeszedegetem a pormacskákat. Mert porszívóm az még nincs, azóta sem. Aztán felmo... ja, hogy eltört a felmosófa. Akkor azt a projektet még félreteszem. Viszonylag épelméjű állapotba hozom a polcaimat. (Láttam valahol egy portörlésre alkalmas rongyot.) Aztán, ha ez megvan, asszem, lepihenek.
Lesz még egy kör a fürdőszobában (három fázis), meg egy a konyhában (négy), és utána fél évig megint semmi, ahogy magamat ismerem.
Ezzel eljuttatom a kecót arra a szintre, amit más emberek két hét nem takarítás után szoktak tapasztalni.
Lesz még egy kör a fürdőszobában (három fázis), meg egy a konyhában (négy), és utána fél évig megint semmi, ahogy magamat ismerem.
Ezzel eljuttatom a kecót arra a szintre, amit más emberek két hét nem takarítás után szoktak tapasztalni.
hétfő, április 17, 2006
Ghost in the Shell:
- Szellem a bordázatban? A hajóknak van lelkük, de ez túlzás.
- Szellem a burokban? A Kör újrafeldolgozása, ezúttal bebábozódott rovarokkal.
- Szellem a csigaházban? National Geographic és a tudomány határterületei.
- Szellem a gránátban? Gyilkos szellem.
- Szellem a héjban? Szotyi - A titokzatosan kiürült szotyolahéj esete a nyomozókkal.
- Szellem a héjazatban? Titokzatos jelenség a titokzatos jelenségben.
- Szellem a héjszerkezetben? Atomi szintű rettegés.
- Szellem a kagylóban? Fantomhívás. Ja, mégse.
- Szellem a karosszérialemezekben? Hullák tökéről szopogatjuk a verítéket az ötcsillagos NSCAP értékelésért.
- Szellem a kéregban? Ezt viselik a kéregetők.
- Szellem a köpenyben? Köpenylobogós.
- Szellem a külsőségben? Ez meg olyan kriptokeresztény.
- Szellem a látszatban? Egzisztencializmus felsőfokon.
- Szellem a (tüzérségi) lövedékben? Ebben van potenciál, de mégsem.
- Szellem a páncélban? Igen! Ez az! Ez az!
- Szellem a teknőben? Ezt valami csehszlovák realista drámához még eltesszük.
- Szellem a testben? Vallási percekhez.
- Szellem a vázban? Na, hagyjuk ezt.
- Szellem a versenycsónakban? A sebesség mámorában. Christine után szabadon. A darálós F-1 versenycsónak üldözőbe veszi a vízibicikli-kölcsönzőssé avanzsált Thierry Nabasmueget, aki egy vadkacsával való rettenetes találkozás után visszavonult. Vajon Thierry képes lesz-e leküzdeni a vadkacsákkal szembeni eszelős rettegését, ahogy barátai, ismerősei sorra esnek áldozatul a pusztító, dicsőségre éhes versenycsónaknak?
"... A kultikus japán anime, a kétrészes Szellem a páncélban..."
Index, you never cease to amuse me.
- Szellem a bordázatban? A hajóknak van lelkük, de ez túlzás.
- Szellem a burokban? A Kör újrafeldolgozása, ezúttal bebábozódott rovarokkal.
- Szellem a csigaházban? National Geographic és a tudomány határterületei.
- Szellem a gránátban? Gyilkos szellem.
- Szellem a héjban? Szotyi - A titokzatosan kiürült szotyolahéj esete a nyomozókkal.
- Szellem a héjazatban? Titokzatos jelenség a titokzatos jelenségben.
- Szellem a héjszerkezetben? Atomi szintű rettegés.
- Szellem a kagylóban? Fantomhívás. Ja, mégse.
- Szellem a karosszérialemezekben? Hullák tökéről szopogatjuk a verítéket az ötcsillagos NSCAP értékelésért.
- Szellem a kéregban? Ezt viselik a kéregetők.
- Szellem a köpenyben? Köpenylobogós.
- Szellem a külsőségben? Ez meg olyan kriptokeresztény.
- Szellem a látszatban? Egzisztencializmus felsőfokon.
- Szellem a (tüzérségi) lövedékben? Ebben van potenciál, de mégsem.
- Szellem a páncélban? Igen! Ez az! Ez az!
- Szellem a teknőben? Ezt valami csehszlovák realista drámához még eltesszük.
- Szellem a testben? Vallási percekhez.
- Szellem a vázban? Na, hagyjuk ezt.
- Szellem a versenycsónakban? A sebesség mámorában. Christine után szabadon. A darálós F-1 versenycsónak üldözőbe veszi a vízibicikli-kölcsönzőssé avanzsált Thierry Nabasmueget, aki egy vadkacsával való rettenetes találkozás után visszavonult. Vajon Thierry képes lesz-e leküzdeni a vadkacsákkal szembeni eszelős rettegését, ahogy barátai, ismerősei sorra esnek áldozatul a pusztító, dicsőségre éhes versenycsónaknak?
"... A kultikus japán anime, a kétrészes Szellem a páncélban..."
Index, you never cease to amuse me.
vasárnap, április 16, 2006
Lázad az epém. A formaidőzítés tökéletes: ha így megy tovább, holnap egy falat sem fog lemenni a torkomon, és így megúszom a koleszterinkúrát, de legalábbis kitolom időben.
Srakker: - Anyám, anyám, miért kellett nekem a te beleidet örökölnöm?
Srakker anyja: - Fiam, örökölhettél volna nyúlszájat is, most mit izélsz.
Srakker: - De te mondtad mindig, hogy csak a belső értékek számítanak. Országomat egy emésztésért.
Bár fene tudja, mi lesz ezzel a húsvéti hízótanfolyammal, mert azért este nagy undorodva feltoltam a fejembe két tepertős pogácsát, és még mindig élek.
Srakker: - Anyám, anyám, miért kellett nekem a te beleidet örökölnöm?
Srakker anyja: - Fiam, örökölhettél volna nyúlszájat is, most mit izélsz.
Srakker: - De te mondtad mindig, hogy csak a belső értékek számítanak. Országomat egy emésztésért.
Bár fene tudja, mi lesz ezzel a húsvéti hízótanfolyammal, mert azért este nagy undorodva feltoltam a fejembe két tepertős pogácsát, és még mindig élek.
péntek, április 14, 2006
Agresszív kismalac
Apátok kasza rovatunk:
"megalkuvás nélküli sushi harmónia" - hirdetés a Netpincéren
- Anyád. Az csak egy dolog, hogy a füstölt csülök közelebb áll a kezdődőfélben lévő szív- és érrendszeri megbetegedéseim felvonulási területéhez, de ahhoz, hogy Japánt úgy fogjuk fel, mint valami misztikus harmónia egyik fő exportőrét, alaposan figyelmen kívül kell hagyni például az öngyilkossági statisztikákat. De ezt is hanyagolva, pofábamászósan hirdetni a profitorientált igét, hát agyammal dobom be a kirakatot. Egy istenverte házhozszállító cég vagy, bazmeg, nem a valami vidéki szentély papja! Ki-ki abban találja meg a harmóniát, amiben akarja, feltéve, hogy másnak ezzel nem árt vele. Én ma a F.E.A.R. újrajátszásában találtam meg. Kigyorsít, kiugrik, megfejez, aknát dob, vissza. Aztán megint. Be-, meg-, ki- és lefejezés.
"A női megérzést csupán azért nem irigylik a férfiak, mert el sem tudják képzelni milyen nagy kincs." - valami blog, a Hülyeség Három Foka jegyében.
-Engem egy hasonlóképp degradáló kifejezésért már dildóhoz kötve égetnek el. Egyenlőség. Nem fáradok azzal, hogy a mondatból szivárgó faszságot ízekre szedjem.
"...hihetjük azt is, hogy itthon csak úgy tombol a képregényláz, profibbnál profibb magyar albumok piacán járunk, így joggal hördülhetünk föl, mint becsapott olvasók, hogy egy grafikusokból álló dilettáns banda, meglovagolva a könnyebb utat (ezen külön remekül szórakoztam) mindenféle „ártisztikus" szemetet próbál meg ránk sózni!" - védekezés a képregény.neten.
-Kialakult egy olyan réteg a hazai képregény-életben, amelynek tagjai úgy gondolják, hogy azért, mert most kezdenek, megengedhetik maguknak, hogy a képregényekből csak a legnyilvánvalóbb oldalt, nevezetesen a grafikai megvalósítást erőltessék, atrófiás, gyakorlatilag nemlétező sztorival, gyenge párbeszédekkel vegyesen. Innentől persze lehet sokfelé csavargatni a dolgot, a lényeg ettől függetlenül ugyanaz - olyasmi jött ki, ami nem tetszik az olvasók nagyon nagy részének, ezen pedig bárkinek megsértődni az arrogancia jele, még akkor is, ha savasvödörrel adják jelét nemtetszésüknek. Szerencsére bizonyos emberekben nem kellett csalódnom, mert ők értelmes ember módjára reagáltak. Más embereket meg úgy ismerhettem meg, mint értelmeseket.
"Tudja-e az olvasó, hogy Jeruzsálem neve is magyar, nem rég még így is írták: Hierosólyom." - belterj.hu fórum
-No comment. (Hyerosolima, muhaha.)
"Suicide bombing would be a high calling?" prosecutor Robert Spencer asked him. "You would do it again tomorrow?"
"Today" Moussaoui responded unhesitatingly." - BBC hírek
-Ja, persze, könnyen ígérsz, mert erre alsó hangon húsz évig semmi esélyed, te pöcs.
Még gondolkodom, mi lenne a legmegfelelőbb ennek a mocskos kis provokátornak. Szerintem, ha egy lúdtalpas néger rendőr izomból lenyomna neki egy tarkótaslit, hogy kintig csattanjon a hangja, aztán a kamerák előtt a nyakánál fogva ledobná a bíróság lépcsőjéről, azt élvezném. Aztán dúlva-fúlva visszamenne a fánkjához, és közölné, hogy fontosabb dolga is van. (Utána kaphat a fickó egy fejlövést egy távcsövesből, de ehhez nem feltétlenül ragaszkodom ám. Még megpróbálnának a megalázó maflás után is mártírt faragni belőle, és sérvet kapnának a népek.)
Asszem, ennyi.
Update: hubazmeg, új versenyző!
"A borfogyasztók általában a műveltebb, magasabb jövedelműek köréből verbuválódnak, akiknek egészen más az életmódja, mások az étkezési szokásaik." - Index.hu báltudomány rovat
-Elnyomók. Diszkriminatívok. Pofán is nyomlak titeket korsóval. A borospohár erre úgyis alkalmatlan. Gyökér banda. (anonim sörfogyasztó)
"megalkuvás nélküli sushi harmónia" - hirdetés a Netpincéren
- Anyád. Az csak egy dolog, hogy a füstölt csülök közelebb áll a kezdődőfélben lévő szív- és érrendszeri megbetegedéseim felvonulási területéhez, de ahhoz, hogy Japánt úgy fogjuk fel, mint valami misztikus harmónia egyik fő exportőrét, alaposan figyelmen kívül kell hagyni például az öngyilkossági statisztikákat. De ezt is hanyagolva, pofábamászósan hirdetni a profitorientált igét, hát agyammal dobom be a kirakatot. Egy istenverte házhozszállító cég vagy, bazmeg, nem a valami vidéki szentély papja! Ki-ki abban találja meg a harmóniát, amiben akarja, feltéve, hogy másnak ezzel nem árt vele. Én ma a F.E.A.R. újrajátszásában találtam meg. Kigyorsít, kiugrik, megfejez, aknát dob, vissza. Aztán megint. Be-, meg-, ki- és lefejezés.
"A női megérzést csupán azért nem irigylik a férfiak, mert el sem tudják képzelni milyen nagy kincs." - valami blog, a Hülyeség Három Foka jegyében.
-Engem egy hasonlóképp degradáló kifejezésért már dildóhoz kötve égetnek el. Egyenlőség. Nem fáradok azzal, hogy a mondatból szivárgó faszságot ízekre szedjem.
"...hihetjük azt is, hogy itthon csak úgy tombol a képregényláz, profibbnál profibb magyar albumok piacán járunk, így joggal hördülhetünk föl, mint becsapott olvasók, hogy egy grafikusokból álló dilettáns banda, meglovagolva a könnyebb utat (ezen külön remekül szórakoztam) mindenféle „ártisztikus" szemetet próbál meg ránk sózni!" - védekezés a képregény.neten.
-Kialakult egy olyan réteg a hazai képregény-életben, amelynek tagjai úgy gondolják, hogy azért, mert most kezdenek, megengedhetik maguknak, hogy a képregényekből csak a legnyilvánvalóbb oldalt, nevezetesen a grafikai megvalósítást erőltessék, atrófiás, gyakorlatilag nemlétező sztorival, gyenge párbeszédekkel vegyesen. Innentől persze lehet sokfelé csavargatni a dolgot, a lényeg ettől függetlenül ugyanaz - olyasmi jött ki, ami nem tetszik az olvasók nagyon nagy részének, ezen pedig bárkinek megsértődni az arrogancia jele, még akkor is, ha savasvödörrel adják jelét nemtetszésüknek. Szerencsére bizonyos emberekben nem kellett csalódnom, mert ők értelmes ember módjára reagáltak. Más embereket meg úgy ismerhettem meg, mint értelmeseket.
"Tudja-e az olvasó, hogy Jeruzsálem neve is magyar, nem rég még így is írták: Hierosólyom." - belterj.hu fórum
-No comment. (Hyerosolima, muhaha.)
"Suicide bombing would be a high calling?" prosecutor Robert Spencer asked him. "You would do it again tomorrow?"
"Today" Moussaoui responded unhesitatingly." - BBC hírek
-Ja, persze, könnyen ígérsz, mert erre alsó hangon húsz évig semmi esélyed, te pöcs.
Még gondolkodom, mi lenne a legmegfelelőbb ennek a mocskos kis provokátornak. Szerintem, ha egy lúdtalpas néger rendőr izomból lenyomna neki egy tarkótaslit, hogy kintig csattanjon a hangja, aztán a kamerák előtt a nyakánál fogva ledobná a bíróság lépcsőjéről, azt élvezném. Aztán dúlva-fúlva visszamenne a fánkjához, és közölné, hogy fontosabb dolga is van. (Utána kaphat a fickó egy fejlövést egy távcsövesből, de ehhez nem feltétlenül ragaszkodom ám. Még megpróbálnának a megalázó maflás után is mártírt faragni belőle, és sérvet kapnának a népek.)
Asszem, ennyi.
Update: hubazmeg, új versenyző!
"A borfogyasztók általában a műveltebb, magasabb jövedelműek köréből verbuválódnak, akiknek egészen más az életmódja, mások az étkezési szokásaik." - Index.hu báltudomány rovat
-Elnyomók. Diszkriminatívok. Pofán is nyomlak titeket korsóval. A borospohár erre úgyis alkalmatlan. Gyökér banda. (anonim sörfogyasztó)
kedd, április 11, 2006
Wild, wild world
Már negyedik napja jön közbe valami, ami miatt nem tudok megírni egy levelet, amit pedig meg kéne, különben az összes többinek, amit viszont megírtam, kurvára nem lesz semmi értelme.
Visszatérés egy régi koncepcióhoz. Akkori munkánkat dicséri, hogy alig 10-20%-át fogom kivágni a francba. Amíg a többiek meg nem szólalnak, jajmamám.
"MIT PISLOG? TALÁN SRAKKER MENT A SZEMÉBE?!"
Visszatérés egy régi koncepcióhoz. Akkori munkánkat dicséri, hogy alig 10-20%-át fogom kivágni a francba. Amíg a többiek meg nem szólalnak, jajmamám.
"MIT PISLOG? TALÁN SRAKKER MENT A SZEMÉBE?!"
péntek, április 07, 2006
Filmnek tán küssé durva lenne
Honnan tudta meg Magyarország egyik nagy parlamenti pártja a telefonszámomat? Aki kiadta nekik, annak ezúton is kívánom mindazt a szépet és jót, ami megfordult a fejemben, midőn meghallottam a Hangot. Volt benne szex, tabudöntögetés, vérfertőző viszony, leheletnyi nekrofília, minősített gyilkosság, aprómajmok, változatos nemi betegségek, és egy mokkáskanálnyi szilvalekvár. (Jön a tavasz, habzik a véremben a vitriol.)
Az adatvédelmi ombudsman meg végre munkába mehetne már.
Az adatvédelmi ombudsman meg végre munkába mehetne már.
kedd, április 04, 2006
God made me evil
Szerintem az már az elmebetegség biztos jele, ha valaki disztichonban akar verselni, úgy, hogy a strófa tartalmazza a "mézszínű pilsner" és a "jövedéki adó" kifejezéseket. (A mézízű jobban kijött volna, de a pilsner esetén az ugye költői túlzás.) És hogy több sorig el is jut benne. Ugh.
Már a gondolattól behúzza a gyomromban a magassági kormányt a csemege uborka, amit uzsonnához ettem, és mindenféle látványos akrobatamutatványokat prezentál az értő közönségnek.
Nem én voltam az. Egy... egy volt barátom, akit töröltem a névjegyzékből, miután e perverzióját a tudomásomra hozta. Igen. Nekem semmi közöm hozzá. A világon semmi.
Már a gondolattól behúzza a gyomromban a magassági kormányt a csemege uborka, amit uzsonnához ettem, és mindenféle látványos akrobatamutatványokat prezentál az értő közönségnek.
Nem én voltam az. Egy... egy volt barátom, akit töröltem a névjegyzékből, miután e perverzióját a tudomásomra hozta. Igen. Nekem semmi közöm hozzá. A világon semmi.
Már megint nem tudom, mit csinálok, de az biztos, hogy köze van egy táblázathoz. Ha végre bejön hozzá az összes adat - hát, nem vizelnek vért az erőfeszítéstől az érintettek -, akkor megint állhatok neki, és egyesével bogarászhatom át, soronként.
Az ebéd rántott sajt volt, fűszeres krumplival. Hibalista: a krumpli nem volt fűszeres, viszont kicsit mantyogós volt a kondenzvíztől, a sajt meg úgy nyiszorgott a fogam alatt, mintha benne felejtették volna a műanyag csomagolást. Mindösszességében nem volt egy lukulluszi lakoma.
* * *
Az elmúlt hetek eseménye, hogy a magyar sci-fi és fantasy mocsár dedikált zombijai közül néhányan különféle helyeken ismét elővergődtek a kriptóriumból. Ez azért nagyon vicces, mert bizonyos események köré egész kis legendákat kerekítettek - hiába no, a múlt értelmezésénél jól jöhet az a bizonyos meszesedő falú írói véna. Baj csak akkor lehet, ha a különböző elméletek egymással, önmagukkal, vagy ne adj' isten, tényekkel ütköznek, mert akkor már megint hisztizni kell. Egyes résztvevők meg felháborodva emlegetik, hogy a történetet egyesek úgy kezelik, mint egy szappanoperát. De hát ha egyszer az, akkor minek kezeljük, kérem? Túlhúzott reklámszünetnek?
* * *
Időközben a Duna is folytatta a nemrégiben megkezdett fenyegető megmozdulásait. Szörnyű világ lenne, ha rám lennének szorulva az önkéntesek - de az mégiscsak egy vicc, hogy a szélessávú internet korában nem tudom kideríteni, hogy hol lehetne jelentkezni, ha minden kötél szakad.
Az ebéd rántott sajt volt, fűszeres krumplival. Hibalista: a krumpli nem volt fűszeres, viszont kicsit mantyogós volt a kondenzvíztől, a sajt meg úgy nyiszorgott a fogam alatt, mintha benne felejtették volna a műanyag csomagolást. Mindösszességében nem volt egy lukulluszi lakoma.
* * *
Az elmúlt hetek eseménye, hogy a magyar sci-fi és fantasy mocsár dedikált zombijai közül néhányan különféle helyeken ismét elővergődtek a kriptóriumból. Ez azért nagyon vicces, mert bizonyos események köré egész kis legendákat kerekítettek - hiába no, a múlt értelmezésénél jól jöhet az a bizonyos meszesedő falú írói véna. Baj csak akkor lehet, ha a különböző elméletek egymással, önmagukkal, vagy ne adj' isten, tényekkel ütköznek, mert akkor már megint hisztizni kell. Egyes résztvevők meg felháborodva emlegetik, hogy a történetet egyesek úgy kezelik, mint egy szappanoperát. De hát ha egyszer az, akkor minek kezeljük, kérem? Túlhúzott reklámszünetnek?
* * *
Időközben a Duna is folytatta a nemrégiben megkezdett fenyegető megmozdulásait. Szörnyű világ lenne, ha rám lennének szorulva az önkéntesek - de az mégiscsak egy vicc, hogy a szélessávú internet korában nem tudom kideríteni, hogy hol lehetne jelentkezni, ha minden kötél szakad.
vasárnap, április 02, 2006
"When you can't walk, you crawl, and when you can't do that, you find someone to carry you." - Firefly
Egyelőre még tudok én járni. És csak minden második héten akarom járomcsonttal felszántani az altalajt. Gond csak akkor lesz, ha egyszer pofára esek, mert akkorra már tényleg el fogok üldözni magam mellől, aki felsegíthetne.
Nem mindig vagyok elégedett magammal.
Egyelőre még tudok én járni. És csak minden második héten akarom járomcsonttal felszántani az altalajt. Gond csak akkor lesz, ha egyszer pofára esek, mert akkorra már tényleg el fogok üldözni magam mellől, aki felsegíthetne.
Nem mindig vagyok elégedett magammal.
szombat, április 01, 2006
Hubazmeg. Alig élek. Kezd hiányozni a reggelim. Hm. Pedig reggeliztem. Elvileg tápanyag is volt benne. Mégis reszket a lábam, meg üres a belem.
Fene se érti.
Viszont tegnap jó volt a Chtulhu nagyon. A népek teljesítették az első fázist, és már betekintést is nyerhettek abba, mi lesz itt a későbbiekben. A karakterek rosszabbul viselik, mint ahogy a statisztikáik mutatják, és ez tetszik nekem. (A mérnök speciel majdnem teljesen be van kattanva, mert ha megfeszül, sem érti, hogyan lehetséges az, amit márpedig lát. A geológus viszonylag jól tűri, bár azért túlórázik benne az angol hidegvérért felelős mirigy.
Fene se érti.
Viszont tegnap jó volt a Chtulhu nagyon. A népek teljesítették az első fázist, és már betekintést is nyerhettek abba, mi lesz itt a későbbiekben. A karakterek rosszabbul viselik, mint ahogy a statisztikáik mutatják, és ez tetszik nekem. (A mérnök speciel majdnem teljesen be van kattanva, mert ha megfeszül, sem érti, hogyan lehetséges az, amit márpedig lát. A geológus viszonylag jól tűri, bár azért túlórázik benne az angol hidegvérért felelős mirigy.
csütörtök, március 30, 2006
Lack of coffee will claim my life
Elfogyott a kávé. Asszem, be kell vezetni a szükségállapotot. Minden egységet a harcálláspontokra: ez kemény menet lesz.
hétfő, március 27, 2006
To hell with y'all
Na, ha már ennyire közelednek a rettegett választások, akkor én is asztalra dobom a magam 4,3848 forintját (az MNB hivatalos devizaárfolyamai alapján, ettől az értéktől a kereskedelmi bankok által meghatározott váltási arányok természetesen eltérhetnek). Úgy érzem, elég választási hisztiben vettem már részt ahhoz, hogy most már ne nagyon változtassam meg az álláspontomat. Bár rosszabb még mindig jöhet.
Na szóval, kurvára senkinek semmi köze ahhoz, hogy melyik banda neve mellé teszem az ikszet (vagy keresztet, bár személy szerint inkább ikszelni szoktam) az első fordulóban. Még a szüleimnek sem, sőt, nekik pláne nem. És, miközben az Alkotmányra hivatkozva elhajtottam jó anyámat, elgondolkodtam azon, hogy miért is érdekli ez őket egyáltalán. Összekanalaztam magamnak erről egy elméletet, de nem tetszik. Ki is töröltem. Kegyetlen féregnek érzem magam, holott csak gondolkodtam.
Tovább. Először is, mindenhol megemlítik, hogy a választási kampány közpénzből zajlik. Ízlelgessük ezt a dolgot. Nyilván feltételei vannak a kampánykerethez jutásnak, különben már nekem is lenne pártom, sőt kettő. És a feleségemnek is. Az, hogy mintegy mellékesen a már bent lévő és a még bent nem lévő pártok között húz egy ojjektivitásból épített aknamezőt ez a feltétel, vagyis a hatalomba már bejutottak ottlétét konzerválja, egyáltalán nem meglepő. De. Egy ekkora kampány, amit két nagypárt űz, valami kibaszott sokba kerül. Gondolom, pár méternyi autópálya azért kijött volna belőle. Vagy pár platónyi homokzsák a gátakhoz, vagy akár pár tíz köbméter föld is megmozdult volna gátépítési céllal. Esetleg valamelyik kórháznak lehetett volna venni ezt-azt. Pár négyzetméter csempét, vödör festéket. Fiatalabb készülékeket, mint én.
Gondolom.
Erre ünneplünk, arra gyűlünk, plakátolunk, citylight meg gigant kivitelben, szórólapozunk, SMS-t küldözgetünk, reklámspotot vásárlunk főműsoridőben, darabját több millióért, országszerte, mindenütt. Ez a nyomatás sokba fáj. Nekem. Hiányzik az a pénz, amit elbasznak. Nekem.
Mert megvetem őket. Mert nem akarom az arcukat látni. A hazug kis mosolyokat, az "adjunk most cukorkát a választónak, na de mégse adjunk, ígérni még mindig olcsóbb" megmozdulásaikat, az elszámoltathatatlanságukat, a visszahívhatatlanságukat, azt, hogy még az a kevés bekerülő tisztesség is belefullad a napi mocsokba. Hogy emberek hitével játszanak, és még azt sem lehet kideríteni utólag, hogy egyáltalán teljesítettek-e valamit.
És megint jönnek a hitemért. "Nem adok cigit, nem adok aprót, nem térek meg." Csak ebben a Magyarországnak nevezett aluljáróban már nincs nagyon hova sétálni.
Na szóval, kurvára senkinek semmi köze ahhoz, hogy melyik banda neve mellé teszem az ikszet (vagy keresztet, bár személy szerint inkább ikszelni szoktam) az első fordulóban. Még a szüleimnek sem, sőt, nekik pláne nem. És, miközben az Alkotmányra hivatkozva elhajtottam jó anyámat, elgondolkodtam azon, hogy miért is érdekli ez őket egyáltalán. Összekanalaztam magamnak erről egy elméletet, de nem tetszik. Ki is töröltem. Kegyetlen féregnek érzem magam, holott csak gondolkodtam.
Tovább. Először is, mindenhol megemlítik, hogy a választási kampány közpénzből zajlik. Ízlelgessük ezt a dolgot. Nyilván feltételei vannak a kampánykerethez jutásnak, különben már nekem is lenne pártom, sőt kettő. És a feleségemnek is. Az, hogy mintegy mellékesen a már bent lévő és a még bent nem lévő pártok között húz egy ojjektivitásból épített aknamezőt ez a feltétel, vagyis a hatalomba már bejutottak ottlétét konzerválja, egyáltalán nem meglepő. De. Egy ekkora kampány, amit két nagypárt űz, valami kibaszott sokba kerül. Gondolom, pár méternyi autópálya azért kijött volna belőle. Vagy pár platónyi homokzsák a gátakhoz, vagy akár pár tíz köbméter föld is megmozdult volna gátépítési céllal. Esetleg valamelyik kórháznak lehetett volna venni ezt-azt. Pár négyzetméter csempét, vödör festéket. Fiatalabb készülékeket, mint én.
Gondolom.
Erre ünneplünk, arra gyűlünk, plakátolunk, citylight meg gigant kivitelben, szórólapozunk, SMS-t küldözgetünk, reklámspotot vásárlunk főműsoridőben, darabját több millióért, országszerte, mindenütt. Ez a nyomatás sokba fáj. Nekem. Hiányzik az a pénz, amit elbasznak. Nekem.
Mert megvetem őket. Mert nem akarom az arcukat látni. A hazug kis mosolyokat, az "adjunk most cukorkát a választónak, na de mégse adjunk, ígérni még mindig olcsóbb" megmozdulásaikat, az elszámoltathatatlanságukat, a visszahívhatatlanságukat, azt, hogy még az a kevés bekerülő tisztesség is belefullad a napi mocsokba. Hogy emberek hitével játszanak, és még azt sem lehet kideríteni utólag, hogy egyáltalán teljesítettek-e valamit.
És megint jönnek a hitemért. "Nem adok cigit, nem adok aprót, nem térek meg." Csak ebben a Magyarországnak nevezett aluljáróban már nincs nagyon hova sétálni.
szombat, március 25, 2006
Vannak emberek, akiket még a "sírva hánytam a gondolattól" kifejezés is meglep. Komolyan mondom, micsoda nyárspolgárok vannak... benti népszerűségem váratlan, de a meglepetés részemről azért lehet, mert én napi huszonnégy órában vagyok összezárva önmagammal, ellentétben azokkal, akiknek csak napi maximum nyolc órában kell elviselniük.
Délelőtt végre életmentesítettük a hűtőt. Ha az eredmény eléri a szeméttelepet, szentségtelen reakció veszi kezdetét, és a Biohalál visszatér teremtőihez, akik majd egy cipőszagtalanító aeroszol, egy félig elhasznált Safeguard szappan és három zacskónyi Pur utántöltő segítségével próbálják majd elodázni elkerülhetetlen végzetüket. Heroizmus lesz itt, szakmányban. De legfeljebb évek múlva. A Biohalál nem kúszik túl gyorsan.
("Miért van az az érzésem, hogy ez itt egy tragédia, aminek mi még csak a prológusánál tartunk?")
Amúgy egy nagyobb projekt szinopszisát írom épp. Már régóta tervezzük, és nemrégiben sikerült végre lezsírozni a tervezett történéseket. "A körvonalak már megvannak, innentől már csak árnyékolni kell", ahogy Zuzu mondta annak idején drapéria-rajzolás közben. Éppen Lemtől lopok. Kicsit. Illetve mit is beszélek, hagyom, hogy hasson rám a vén gengszter.
Délelőtt végre életmentesítettük a hűtőt. Ha az eredmény eléri a szeméttelepet, szentségtelen reakció veszi kezdetét, és a Biohalál visszatér teremtőihez, akik majd egy cipőszagtalanító aeroszol, egy félig elhasznált Safeguard szappan és három zacskónyi Pur utántöltő segítségével próbálják majd elodázni elkerülhetetlen végzetüket. Heroizmus lesz itt, szakmányban. De legfeljebb évek múlva. A Biohalál nem kúszik túl gyorsan.
("Miért van az az érzésem, hogy ez itt egy tragédia, aminek mi még csak a prológusánál tartunk?")
Amúgy egy nagyobb projekt szinopszisát írom épp. Már régóta tervezzük, és nemrégiben sikerült végre lezsírozni a tervezett történéseket. "A körvonalak már megvannak, innentől már csak árnyékolni kell", ahogy Zuzu mondta annak idején drapéria-rajzolás közben. Éppen Lemtől lopok. Kicsit. Illetve mit is beszélek, hagyom, hogy hasson rám a vén gengszter.
péntek, március 24, 2006
Összeszedetlen post.
"Hé, te új vagy itt, nem? Millió éve nem láttam idelent senkit."
"Ja. Az úgynevezett tulajdonosom kapott hitelkeretet a bankjától."
"Ú. Az szarul hangzik."
"Nekem mondod? Hónapok óta nem láttam az eget. Látod? Meg is penészedtem. Tudod, mi a legrosszabb az egészben? Ez így fog maradni. Az ég a földdel összebaszódik, és én itt leszek. Radioaktív pernye hullik az égből, itt leszek. Baj éri a hetedik pecsétet, én itt leszek. Vörös óriássá válik a Nap, de én itt leszek. Ti mind visszamentek, ahonnan jöttetek, a napfényre, vagy a pokolba, egyre megy, és én itt leszek."
"Bazmeg, de lelombozó vagy. Hogy hívnak?"
"Egyenleg. Folyószámla Egyenleg."
Hivatali vedelés lesz.
Pénzem az nincs. Részint kölcsönadtam, részint elbasztam. A ruhapénzre várok, hogy csak kicsit nézzen ki egyenetlenül az egyenlegem. Illetve így is egyenesen néz ki, csak kurvára lent van, mélyen, alant, pokolmélyben, meg minden. Néha megijeszti a világot rágó névtelen férgeket.
In other news.
Massassin: a 100 gyilkosságot túllépett bérgyilkosok megnevezése.
Muhuhahahaaa.
"Hé, te új vagy itt, nem? Millió éve nem láttam idelent senkit."
"Ja. Az úgynevezett tulajdonosom kapott hitelkeretet a bankjától."
"Ú. Az szarul hangzik."
"Nekem mondod? Hónapok óta nem láttam az eget. Látod? Meg is penészedtem. Tudod, mi a legrosszabb az egészben? Ez így fog maradni. Az ég a földdel összebaszódik, és én itt leszek. Radioaktív pernye hullik az égből, itt leszek. Baj éri a hetedik pecsétet, én itt leszek. Vörös óriássá válik a Nap, de én itt leszek. Ti mind visszamentek, ahonnan jöttetek, a napfényre, vagy a pokolba, egyre megy, és én itt leszek."
"Bazmeg, de lelombozó vagy. Hogy hívnak?"
"Egyenleg. Folyószámla Egyenleg."
Hivatali vedelés lesz.
Pénzem az nincs. Részint kölcsönadtam, részint elbasztam. A ruhapénzre várok, hogy csak kicsit nézzen ki egyenetlenül az egyenlegem. Illetve így is egyenesen néz ki, csak kurvára lent van, mélyen, alant, pokolmélyben, meg minden. Néha megijeszti a világot rágó névtelen férgeket.
In other news.
Massassin: a 100 gyilkosságot túllépett bérgyilkosok megnevezése.
Muhuhahahaaa.
szerda, március 22, 2006
Ma olyan "Milyen nap is van ma? Kedd? Csütörtök? Mivan?" életérzés uralkodott rajtam. Egy fordítással küszködtem, de korábban meg annyira untam magam, hogy ennek is tudtam örülni. A szöveg történetesen bikkfa, és kibaszott redundáns - nem is tudom, melyik miatt utálom szegényt jobban.
Egyelőre ennyi van.
Egyelőre ennyi van.
hétfő, március 20, 2006
bash.org, hátha valaki nem járt még ott az olvasóim között. Fordítás, mert romantikus hangulatban vagyok.
IronChef Foicite: Hát, több oka is van annak
IronChef Foicite: úgy értem, a rózsa csak pár hétig húzza
IronChef Foicite: és azt is csak akkor, ha vízbe teszed
IronChef Foicite: a rózsák tényleg csak a szépségükért léteznek
IronChef Foicite: szóval ez olyan, mintha azt mondanád,
IronChef Foicite: "az irántad érzett szerelmem csak átmeneti, és kizárólag a külsőd miatt van létjogosultsága."
IronChef Foicite: De egy krumpli!
IronChef Foicite: A krumplik kibaszottul örökké élnek, ember,
IronChef Foicite: nem csak hogy nem rohadnak el, hanem még kis baszokat is növesztenek, ha a zsákban felejted őket
IronChef Foicite: ez a tulajdonsága alapból jó szimbólummá teszi
IronChef Foicite: de ez még nem minden!
IronChef Foicite: egy krumplival annyi mindent tehetsz! akár elemet is csinálhatsz belőle
IronChef Foicite: és ez olyan, mintha azt mondanád "annyiféleképpen kifejezhetem az irántad érzett szerelmemet"
IronChef Foicite: és az lehet, hogy egy krumpli csak majdnem szép, de még mindig ordas királyság
IronChef Foicite: szóval ez olyan, mint ha azt mondanád "nem számít, hogy nézel ki, én szeretlek."
Word, man. Word. Más kérdés, hogy előbb szeretném, ha önként jelentkező élő alanyok tesztelnék az érvelés hatékonyságát.
IronChef Foicite: Hát, több oka is van annak
IronChef Foicite: úgy értem, a rózsa csak pár hétig húzza
IronChef Foicite: és azt is csak akkor, ha vízbe teszed
IronChef Foicite: a rózsák tényleg csak a szépségükért léteznek
IronChef Foicite: szóval ez olyan, mintha azt mondanád,
IronChef Foicite: "az irántad érzett szerelmem csak átmeneti, és kizárólag a külsőd miatt van létjogosultsága."
IronChef Foicite: De egy krumpli!
IronChef Foicite: A krumplik kibaszottul örökké élnek, ember,
IronChef Foicite: nem csak hogy nem rohadnak el, hanem még kis baszokat is növesztenek, ha a zsákban felejted őket
IronChef Foicite: ez a tulajdonsága alapból jó szimbólummá teszi
IronChef Foicite: de ez még nem minden!
IronChef Foicite: egy krumplival annyi mindent tehetsz! akár elemet is csinálhatsz belőle
IronChef Foicite: és ez olyan, mintha azt mondanád "annyiféleképpen kifejezhetem az irántad érzett szerelmemet"
IronChef Foicite: és az lehet, hogy egy krumpli csak majdnem szép, de még mindig ordas királyság
IronChef Foicite: szóval ez olyan, mint ha azt mondanád "nem számít, hogy nézel ki, én szeretlek."
Word, man. Word. Más kérdés, hogy előbb szeretném, ha önként jelentkező élő alanyok tesztelnék az érvelés hatékonyságát.
"Matiz András: a Chevrolet által szponzorált überklón kormányszóvivő."
Srakker, in: Belterj.hu chat.
Egyes cyberpunk írók nyomdokába lépve elképzeltem (Shadowrunban láttam ilyet, meg tán Gáspár Andrásnál), milyen lenne, ha a megfelelőnek minősített genetikai mintával rendelkező egyedeket bizonyos vállalatok a nevükre vennének, és szponzor szerződés keretében gondoskodnak a neveltetésükről, ideértve a vállalati alapiratokban foglalt értékrenddel történő, gondos és alapos agyi átmosást is.
És a végső eredményüknek megfelelően lehetne nekik új vezetéknevet választani: Zafira Alajos, Mustang Edömér, vagy Shelby-Cobra Béla. Mondjuk az Esnegyven Éva név elég szarul nézne ki, de idővel, gondolom, megszokná mindenki.
Mire rá nem érek...
Srakker, in: Belterj.hu chat.
Egyes cyberpunk írók nyomdokába lépve elképzeltem (Shadowrunban láttam ilyet, meg tán Gáspár Andrásnál), milyen lenne, ha a megfelelőnek minősített genetikai mintával rendelkező egyedeket bizonyos vállalatok a nevükre vennének, és szponzor szerződés keretében gondoskodnak a neveltetésükről, ideértve a vállalati alapiratokban foglalt értékrenddel történő, gondos és alapos agyi átmosást is.
És a végső eredményüknek megfelelően lehetne nekik új vezetéknevet választani: Zafira Alajos, Mustang Edömér, vagy Shelby-Cobra Béla. Mondjuk az Esnegyven Éva név elég szarul nézne ki, de idővel, gondolom, megszokná mindenki.
Mire rá nem érek...
péntek, március 17, 2006
Olvasom olykor, hogy a mentősök idegesen reagálnak, ha blankra riasztják őket, és veszélyesebb, mentőigényesebb esetektől vonjuk el a kapacitást mink, akik esetleg betelefonálunk.
Erre a rendőrség mondá:
18. Mit tegyen, ha magatehetetlen embert talál az utcán, lépcsőházban?
Ebben az esetben - ha ez nem nyilvánvaló - ne arra gondoljunk először, hogy biztosan részeg (egyébként ő is segítségre szorul).
Értesítsük a mentőket (telefon: 104)! Ha a közelben rendőrrel találkozunk, neki is szóljunk.
Értem. Nyilvánvaló, hogy a vígan ambuláns szerves egységekhez nem indokolt mentőt hívni, nade. (Bár mondjuk egy balesetet követően egyértelműen be kell terelni az egységet a legközelebbi vagy az illetékes kórházba, kivizsgálásra. Embóliát, trombózist, valaki? Mondjuk a kérdés nem ilyen helyzetre vonatkozott, de mindegy.) Szerintem az orvosilag nem túlképzett járókelőtől jelen helyzetben már az is eredmény, ha nem lép odébb, hanem mentőt hív és megvárja, amíg az kiérkezik. Az, hogy az igények ellátására akad-e elég jármű és személyzet, az nem elsősorban a járókelő felelőssége, hanem finanszírozási kérdés.
Turbózza fel önnön magában a szociális érzékenységet Ön! (A Srakkereskedelmi Blog társadalmi célú hirdetését láthatták.)
Erre a rendőrség mondá:
18. Mit tegyen, ha magatehetetlen embert talál az utcán, lépcsőházban?
Ebben az esetben - ha ez nem nyilvánvaló - ne arra gondoljunk először, hogy biztosan részeg (egyébként ő is segítségre szorul).
Értesítsük a mentőket (telefon: 104)! Ha a közelben rendőrrel találkozunk, neki is szóljunk.
Értem. Nyilvánvaló, hogy a vígan ambuláns szerves egységekhez nem indokolt mentőt hívni, nade. (Bár mondjuk egy balesetet követően egyértelműen be kell terelni az egységet a legközelebbi vagy az illetékes kórházba, kivizsgálásra. Embóliát, trombózist, valaki? Mondjuk a kérdés nem ilyen helyzetre vonatkozott, de mindegy.) Szerintem az orvosilag nem túlképzett járókelőtől jelen helyzetben már az is eredmény, ha nem lép odébb, hanem mentőt hív és megvárja, amíg az kiérkezik. Az, hogy az igények ellátására akad-e elég jármű és személyzet, az nem elsősorban a járókelő felelőssége, hanem finanszírozási kérdés.
Turbózza fel önnön magában a szociális érzékenységet Ön! (A Srakkereskedelmi Blog társadalmi célú hirdetését láthatták.)
szerda, március 15, 2006
Parts
Ahogy megígértem.
1.
Jack nem volt annyira szétcsúszva, még bánatában sem, hogy hátrahagyja a sört, amit vettünk. "We leave no beer behind!", hangzott a kommentárom.
2.
Hangulatjavítási és hiánypótló céllal megnéztük a Serenityt.
Párbeszéd:
Srakker: - Ahogy emlékszem, Mr. Reynolds...
Jack: - Cap'n Reynolds, ha kérhetném.
Srakker: - A hajója nincs itt. Mr. Reynolds. Szóval...
Amúgy meg ki-ki nézze meg maga, ahogy tudja, ha már itthon nem adták. (Szemetek.)
Da szvidanyja.
1.
Jack nem volt annyira szétcsúszva, még bánatában sem, hogy hátrahagyja a sört, amit vettünk. "We leave no beer behind!", hangzott a kommentárom.
2.
Hangulatjavítási és hiánypótló céllal megnéztük a Serenityt.
Párbeszéd:
Srakker: - Ahogy emlékszem, Mr. Reynolds...
Jack: - Cap'n Reynolds, ha kérhetném.
Srakker: - A hajója nincs itt. Mr. Reynolds. Szóval...
Amúgy meg ki-ki nézze meg maga, ahogy tudja, ha már itthon nem adták. (Szemetek.)
Da szvidanyja.
kedd, március 14, 2006
Latiatuc feleym
A kurva életbe. Nem elég, hogy a Word szerint a "pöcsköszörű" kifejezés nem trágár, de emellett még elmennék szó nélkül. Az IRL teszten úgyis elbukna a dolog. Azon viszont már felröhögtem, hogy az "ürdüng ildetüitűl, pukul kinzatújátúl" kifejezést aláhúzta pirossal.
Műveletlen, bitikus tahó.
(Amúgy király, hogy a Wikipediáról le lehet szedni egy jó minőségű képet.)
Műveletlen, bitikus tahó.
(Amúgy király, hogy a Wikipediáról le lehet szedni egy jó minőségű képet.)
Hypocrisy
A másét, azt lehet. A tiedet? Az már érzéketlenség. Kettős mérce, gyönyörűm. Tolnám fel mindkettőt a húgycsövedbe, de tekergetném is közben, mert másként tán még élveznéd.
Az, hogy a szciket hobbiból rühellem, a dolgon nem változtat semmit. Ha római katolikus, protestáns, muszlim, horribile dictu spagettiszörny-hívő lennél, akkor is azt kívánnám, bár szakadt volna a fejed az anyádba. Nem azért, mert most kitört rajtad az érzékenység, te beszélő léggyökér, hanem azért, mert eddig nem, és ezzel nem mondasz mást, szavak nélkül, hogy a más vallása nem fontos, a tied meg igen. Ezzel magadból, és a - szerintem - vasvillával és xanaxszal összegründolt vallásodból csinálsz világraszóló hülyét. Mintha kéne ehhez segítség, no de L. Ron Hubbard biztosan büszke lesz majd rád.
(Ja, ha valaki azt mondja majd az egységes világnézet és az igazságkeresés jegyében, hogy a névleges hitem forrásának több köze van a gombapáleszhez, a napszúráshoz, a túlzott vadmézfogyasztáshoz és a hígítatlan überlőréhez, mint azt az ember vállalni merné, nos, az illető - bizonyos nézőpontból tekintve - nem tévedne nagyot. Annak a nézőpontjából persze, aki az események mögött az Úr tervét látja, tévedne. Hogy én ilyen vagyok-e? Ahhoz bizony... senkinek semmi köze.)
Az, hogy a szciket hobbiból rühellem, a dolgon nem változtat semmit. Ha római katolikus, protestáns, muszlim, horribile dictu spagettiszörny-hívő lennél, akkor is azt kívánnám, bár szakadt volna a fejed az anyádba. Nem azért, mert most kitört rajtad az érzékenység, te beszélő léggyökér, hanem azért, mert eddig nem, és ezzel nem mondasz mást, szavak nélkül, hogy a más vallása nem fontos, a tied meg igen. Ezzel magadból, és a - szerintem - vasvillával és xanaxszal összegründolt vallásodból csinálsz világraszóló hülyét. Mintha kéne ehhez segítség, no de L. Ron Hubbard biztosan büszke lesz majd rád.
(Ja, ha valaki azt mondja majd az egységes világnézet és az igazságkeresés jegyében, hogy a névleges hitem forrásának több köze van a gombapáleszhez, a napszúráshoz, a túlzott vadmézfogyasztáshoz és a hígítatlan überlőréhez, mint azt az ember vállalni merné, nos, az illető - bizonyos nézőpontból tekintve - nem tévedne nagyot. Annak a nézőpontjából persze, aki az események mögött az Úr tervét látja, tévedne. Hogy én ilyen vagyok-e? Ahhoz bizony... senkinek semmi köze.)
hétfő, március 13, 2006
Asszem, ott baszom el a dolgokat amúgy, hogy sokáig maradok fenn, mert akkor tovább tart ez a nap, és annál később kezdődik a következő, ahová a problémáim egy részét száműztem. Aztán, agyhalottan, felkelek holnap, a tegnapi problémáimmal pedig annyira nincs kedvem foglalkozni, hogy azok megint csúsznak egy napot. Teljesen irracionális, és sokáig tartott felfedezni az összefüggést.
Kivéve az igazán elszántakat, mert azokat muszáj a helyén kezelni.
Na, takarodás aludni, hülyegyökér Srakkerállat, a REM-fázisban majd találkozunk. Fegyvert, pecsétnyomót hozzon.
Kivéve az igazán elszántakat, mert azokat muszáj a helyén kezelni.
Na, takarodás aludni, hülyegyökér Srakkerállat, a REM-fázisban majd találkozunk. Fegyvert, pecsétnyomót hozzon.
Desztillált unalmat iszom másfél literes kiszerelésben, laboratóriumi tisztaságú nyűglődést harapok mellé. Ez kitart napi nyolc órát. Véresen brutális. Az egyetlen változás, hogy nyilatkoznom kell a vagyoni helyzetemről - köztisztiknél kétévente esedékes gyarapodásértékelő kurvaannya. (Más kérdés persze, hogy az ilyesmivel elkapható köztisztik nyilvánvalóan nem fogják bevallani azon vagyontárgyaikat, amelyek megszerzésére a bértábla alapján nem lett volna lehetőségük, így aztán ez az önbevallásra épített rendszer legfeljebb akkor hozhat némi hasznot, ha a be nem vallott vagyontárgyakat lebukás esetén mondjuk a szegényeknek adják. Ami persze nem fog megtörténni. Szerintem a köztiszti autópark nagyobb, mint képzeljük, bár most lehet, hogy csak én vagyok nagyobb paranoid suttyógép a kelleténél.) A mérleg az én esetemben nem olyan elkeserítő, mint lehetne, de nem is valami nagy szám. Összességében gyarapodásról számolhatunk be itten, a Szivatal aprócska, és minden jel szerint létrehozása után rögvest el is feledett főosztályán. Anyagilag is. Míg odakint, meg másutt, dúl a választásközeli balfaszkodás, annak minden, hivatalokra gyakorolt elmeháborító hatásával együtt, addig mi, de legalábbis én, hónapos retekké unom az agyam, lassan második hete.
Hétvégén kineveztem magam Élveteg Rozmárnak. (Az Élveteg Rozmár Kistérség. Brosúrát mellékelek majd magamhoz, komolyan, hogy számon tudjam tartani a tévképzeteimet.) Aki hajlandó másfél órán keresztül forró vízben áztatni magát, amíg ráncos nem lesz, mint egy félig főtt csecsemő, és boldogan prüszköl közben, az nem lehet se lajhár, se mormota. Marad a Rozmár. (Teszem hozzá, kizárólag magamnak osztottam jogosultságot a Néven Nevezésre. Mindenki másnak rossz leszen.)
Időjáráskontrollal. Az a nem egyszerű. A mai nap fél órát töltöttem kábé Szivatalon kívül. Ez volt az az összes fél óra, amikor nem kavarogtak identitászavaros hópehely-kezdemények az ablak előtt, légiókba verődve. Amikor én kinn voltam, nem esett semmi. Semmi. Szovjet-Oroszországban Misztika állítása szerint megtettek volna időjárás-felügyelő továrisnak, sebtében.
De mert itthon elfecsérlik a tehetséget, brühühü, maradtam az, ami.
Hétvégén kineveztem magam Élveteg Rozmárnak. (Az Élveteg Rozmár Kistérség. Brosúrát mellékelek majd magamhoz, komolyan, hogy számon tudjam tartani a tévképzeteimet.) Aki hajlandó másfél órán keresztül forró vízben áztatni magát, amíg ráncos nem lesz, mint egy félig főtt csecsemő, és boldogan prüszköl közben, az nem lehet se lajhár, se mormota. Marad a Rozmár. (Teszem hozzá, kizárólag magamnak osztottam jogosultságot a Néven Nevezésre. Mindenki másnak rossz leszen.)
Időjáráskontrollal. Az a nem egyszerű. A mai nap fél órát töltöttem kábé Szivatalon kívül. Ez volt az az összes fél óra, amikor nem kavarogtak identitászavaros hópehely-kezdemények az ablak előtt, légiókba verődve. Amikor én kinn voltam, nem esett semmi. Semmi. Szovjet-Oroszországban Misztika állítása szerint megtettek volna időjárás-felügyelő továrisnak, sebtében.
De mert itthon elfecsérlik a tehetséget, brühühü, maradtam az, ami.
vasárnap, március 12, 2006
szombat, március 11, 2006
szerda, március 08, 2006
Ááá, segítség, oktatni fognak. Látens lábszag lesz, meg elfojtott köhögések, meg szar hangosítás, a konferenciaközpont dolgozói erőltetten fognak ránk mosolyogni, mi meg vissza. Hiába, képződni kell, ha a szeretve tisztelt Bizottság a 2007-2013-as tervezési időszakra gyűrűtől giligüliig átnyalta a teljes támogatási struktúrát, de annyira, hogy még az alapok nevei sem maradtak ugyanazok, mint 2000 és 2006 között voltak.
2014-ben bemegyek, és szétcsapatok köztük szöges lánclapáttal, ha megint meg merik csinálni.
Épp, mint a csiga a gátfutáson. Mire belejönnék, vége is.
2014-ben bemegyek, és szétcsapatok köztük szöges lánclapáttal, ha megint meg merik csinálni.
Épp, mint a csiga a gátfutáson. Mire belejönnék, vége is.
kedd, március 07, 2006
hétfő, március 06, 2006
vasárnap, március 05, 2006
W33py.
Olyan nekem a Torment zenéje, mint egy simogatás. Ritka vendég, amíg itt van, és ellátom mindennnel, amim van. Idővel kimerül majd, nem bírja tovább, és elmegy valahová máshová. Eljön az idő, amikor hiába hallgatom meg újra, nem fog megmozdunlni bennem semmi. Addig hallgatni fogom.
(Részeg vagyok, mert itattak, és mint ilyen, érzelmesebb a kelleténél. Van más is, ami miatt érzelmes lehetnék, de nem leszek. Annál azért profibban tudok felejteni.)
Megszereztem, hála a Google-funak és a hajnali eltökéltségnek. A világ ma is hideg volt és sötét, akárcsak tegnap, amikor ajándékra vadászva alámerültem belé. Nagyapám születésnapja és apám névnapja volt az apropó. Nagyapám bort kapott - nem értek, hozzá, lehet, hogy átkúrtak, de a 2004-es Bock cuvée, amivel közösen végeztünk (egyebek közt) jó volt, és maradt még két másik, hogy emléke maradjon az ajándékozás tényének -, apám pedig könyveket. Kár, hogy nem volt időm korábban elolvasni őket, mint hogy odaadtam volna.
Írnék hangokról, amik pengenek, amik fújnak, amik hátteret képeznek, amik zörögnek, de nem tudok. Ma azért nem tudok, mert be vagyok állítva, holnap azért meg azért nem fogok tudni, mert nem akarom majd, hogy az emlékek meg az érzetek, amiket keltenek, rajtam kívül bárki tudomására jussanak.
Fall-from-Grace: You know, Nordrom, you are perhaps the cutest little rogue modron I have ever encountered.
Nordom: 'Cutest' is a subjective term. I prefer the designation "fearsome cubed warrior".
Fall-from-Grace: Of course! That's why you're so cute.
Na, látjátok? Elmúlt.
(Részeg vagyok, mert itattak, és mint ilyen, érzelmesebb a kelleténél. Van más is, ami miatt érzelmes lehetnék, de nem leszek. Annál azért profibban tudok felejteni.)
Megszereztem, hála a Google-funak és a hajnali eltökéltségnek. A világ ma is hideg volt és sötét, akárcsak tegnap, amikor ajándékra vadászva alámerültem belé. Nagyapám születésnapja és apám névnapja volt az apropó. Nagyapám bort kapott - nem értek, hozzá, lehet, hogy átkúrtak, de a 2004-es Bock cuvée, amivel közösen végeztünk (egyebek közt) jó volt, és maradt még két másik, hogy emléke maradjon az ajándékozás tényének -, apám pedig könyveket. Kár, hogy nem volt időm korábban elolvasni őket, mint hogy odaadtam volna.
Írnék hangokról, amik pengenek, amik fújnak, amik hátteret képeznek, amik zörögnek, de nem tudok. Ma azért nem tudok, mert be vagyok állítva, holnap azért meg azért nem fogok tudni, mert nem akarom majd, hogy az emlékek meg az érzetek, amiket keltenek, rajtam kívül bárki tudomására jussanak.
Fall-from-Grace: You know, Nordrom, you are perhaps the cutest little rogue modron I have ever encountered.
Nordom: 'Cutest' is a subjective term. I prefer the designation "fearsome cubed warrior".
Fall-from-Grace: Of course! That's why you're so cute.
Na, látjátok? Elmúlt.
péntek, március 03, 2006
A koca el van...
13:19:49 [Szóló] Srakker> Azér' az imágó alakban telelő vaddisznó se' kutya.... Milyen lehet a lárvaállapota?...
13:20:35 [Srakker] Szóló> Az az intrakocális állapota...
13:21:51 [Srakker] (A lárvák közös tudata irgalmatlan nagy, koca alakú bundát növeszt. Később levedlik.)
Avagy hogyan tegyünk tönkre egy jobb sorsra érdemes tudományágat két mondattal.
13:20:35 [Srakker] Szóló> Az az intrakocális állapota...
13:21:51 [Srakker] (A lárvák közös tudata irgalmatlan nagy, koca alakú bundát növeszt. Később levedlik.)
Avagy hogyan tegyünk tönkre egy jobb sorsra érdemes tudományágat két mondattal.
