péntek, június 18, 2004
"Kettes, itt a porta. Megint beragadt egy szuperhős a forgóajtón főbejáratnál. Hozzál kávét, tizes kulcsot, egy új csapágyat és egy ollót. Eceteset. És egy űrlapot. Köszi. Vétel és vége."
(Nem, a Frontline-ban ez, logikusan, nem lesz probléma.)
* * *
No, tegnap megtörtént az ex-kolléga elbúcsúztatása - hétfőn még állás nélkül volt, szerdán már kezdett is egy új helyen, egy ügyvédi irodában. Söröztünk - nomármost, aki sörözött már velem, az tudja, ez mit jelent. Mókás volt, na. Misztörendőzán tovább bírta, elment még a Külkerre is, ahol elvileg dúltak a Külker napok, vagy miarák, és hajnali egyig vedelt. Úgy is néz ki. Én ezzel szemben kulturáltan ágyba hanyatlottam kilenc körül, és reggel kipihentem, rózsás bőrrel ébredtem. Most mindenki rosszkedvű, fáradt, kialvatlan, nyűgös és hisztis, én meg vigyorgok, mint a tejbetök (de nem ezért). Várom már, mikor sederítenek fejbe valami borzalmassal, csak hogy lássák, lehervad-e a mosolyom, vagy az arcomra van szögelve. (Lehervadna.)
Egyelőre ennyi.
csütörtök, június 17, 2004
Srakker - A Terry-Tórium pedig népszerű örökbefogadó sztárunkról elnevezett radioaktív izotóp.
Srakker - Terry Tory pedig a negyvenes évek brit politikai életének egyik kiemelkedő figurája volt, róla emlékezett meg a Sepultura is "War for Terry Tory" cím? slágerlistás nótájában (nóta bene)
Sáska - Nos te akartad: erről az orosz animációs propaganda film jut az eszembe: a Stoy Tory.
(DELETED)
Pincér, ma is mulatunk. Adjon egy Panadolt, de ma tényleg kirúgok a hámból - Red Bullal kérem, keverve, nem rázva. Ráadásul a melegre való tekintettel (ez aztán a horrorpornó, nem az, ha szájba b.sznak egy baltával) zakó nélkül jöttem dolgozni, a látvány ellentmondásos, de mégis inkább komikus. Mégis volt, aki megdicsérte egetverő újítási készségemet. A reakcióidőm olyan, mint egy vödör szélhűdéses csigáé - ilyen az igazi extrémsportos hivatalnok. És ráadásul itten nekem elvileg búcsúvedelésem lesz ma (az Elátkozott Szék újabb áldozatot követelt egy gyakornokszemélyében, és már fogyasztja is a negyediket), megadjuk valakinek a módját keményen. (Igen, Zergling, tudtam, és mondtam is, hogy elfelejtek valamit. Ez volt az.)
A Frontline - BuRMa három, előzetes elképzeléseim szerint igen betegesen jól megrajzolható panellel gazdagodott, de hát perrrszeee, hogy otthon felejtettem. Ergo akkor sem fogok ma haladni, ha véletlenül békén hagynak a hülyeségekkel. (Remélem, találunk olyasvalakit, aki az idiotizmusainkat képes nem egyszer, hanem sokszor egymás után változatlan hipertökéletességgel valami médiumra vetni - a spiritisztákkal amúgy is Dunát lehet rekeszteni, az, hogy néhányat összefirkálnak, ne legyen akadály -, miközben iránymutatásaink legjobb esetben is irodalmilag kriptikusnak lesznek nevezhetők. Valamint tesztelni kell, hogy mennyi párbeszédet bír el egy adott panel, mennyi narrátori fecsegés szükséges és hogy mennyi dumát érdemes egyáltalán elröffenteni.)
Körlevelet írok, fénymásolok - a gyakornoki idők sosem múlnak el teljesen. (Zergling, ez a képregényt neked látnod köll.) Néha anyázok. Amúgy minden a legnagyobb rendben.
szerda, június 16, 2004
* * *
Hideg és savanyú kávéval leöblített Panadol Extra - az igazi profik választása.
* * *
Ha csípőre rakott kézzel szökdécselek végig a folyosón, az nem azért van, mert jókedvem van, hanem mert megint lecsúszott a gatyám, és nem akar a helyére takarodni az átkozott. Capisce?
* * *
A kis (esetleg) piros tűzőgép neve a "klamper", a bele tölthető kapcsok megnevezése a "skuló". Logisch.
* * *
A folyosón kattogó Gonosz Fénymásoló elképesztő hibaüzenetek leadására képes: olykor jelzi, hogy kifogyott a tárolójából a papír. Valaki ettől a ténytől megijed, és otthagyja szegény Gonosz Fénymásolót, frusztráltan. Tanulhatna már, mert ilyenkor mindig én kell, hogy megetessem azt az ostoba jószágot.
* * *
Misztörendőzán megmutatta a tavaly nyári fényképeit. Bár idén sem Korfura megyek, azért tetszett a környék. A véletlenül odakeveredett diplomaosztós fényképein meg úgy nézett ki, mint aki málenykij robotról (nem nanoszondákról) tért meg.
No, vissza dolgozni.
kedd, június 15, 2004
Igen, kedvenc autóm a Dodge THIS! (Újrafelhasznált poén, de ma már várhatóan nem kerül jobb.)
Mi ezzel a probléma?
a) Sose fejeztem be náluk regisztrációt, mert Magyarország még nem jogosult e szolgáltatásra a honlap szerint.
b) Sose adtam meg az e-mailemet.
c) Nincs az a bitisten, hogy én számlaszámot osszak meg e-mailben.
Die, bastards, die.
* * *
Olyan képnél hagytam félbe a Frontline 2. epizódjának szövegkönyvét, ahonnan van kedvem folytatni. Miután letettem a billentyűzetet, és édes semmit kezdtem tenni, azon kaptam magam, hogy mocorog valami azokon a területeken is, amelyek a Félhalott Legkedvesebb Projektünk fejlesztéséért felelősek, és láttam vala, hogy ez jó. Most pedig megnézem, hogy a Külügyminisztérium szörnyű röntgengépe elpusztította-e a lemezt, amin behoztam az EPISODE_TWO fejlesztett verziót.
(szünet)
El.
(szünet)
Hiába minden.
(szünet)
Bah.
* * *
Amíg ma elmentem az ostoba vizsgán égetni magam, valami fontoskodó, sokadrangú féreg járt az irodámban, és jelezte Miszörendőzánnak, hogy hivatalos levélben kapunk a pofánkba a mindenfelé történő irattározásunk miatt (vagyis, amiért már lassan a plafonról is iratok lógnak). Most már tudom, kivel kezdeném, ha rajtam múlna a Hivatal létszám-racionalizálása. Az, hogy két éve képtelen voltál elintézni azt, hogy a tetőtéri irodánkban legyen egy légkondi, és pállottpéniszű cserepesnövényként rohadjunk minden áldott nap, amikor a napsütéses órák száma meghaladja a tizet, az nem baj. Az végül is, a te feladatod lenne, gyönyörűm. Te, babám, jól végzed a munkádat. Az, hogy fontoskodsz, bratyizol, bizonyosan hasznára válik a Hivatalnak. Tényleg. Meg vagyok erről győződve. Az a fontos, hogy az egy szem zárható szekrényünkben van-e nyolc projekt anyaga, nem az, hogy ha kell, megtalálom. Én itt dolgozom, képzeld. Nem pedig lakom itt. Ajtót tudod hol találod.
Hová is lett volna ez a nap, ha nem rántja fel valami a vérnyomásomat.
* * *
Most hívott fel Antiszociális az új cégétől, mert, mint kiderült, annyira sincsenek kihasználva az elképesztő (tényleg elképesztő) intellektuális képességei, mint itt voltak. A Rézfélék Érdekvédelmi Szervezete az egész napra kiterjedő, bestiálisan kegyetlen erőszaktétel miatt már tervezi Antiszociális ex-kolléga demonstratív jellegű kivégzését.
* * *
Irány a munka, és egy másik vadbarom, aki csak azért nem lehet a Vérveres Spanyolviasz Rend tagja, mert én már tag vagyok, és szanaszéjjel vétózom a pályázatát, ha megjelenik a Rend közelében. Verbális kvalitásai alapján mindenképpen jogosult lenne.
hétfő, június 14, 2004
Aztán szavaztam ("A rendszerváltás egyetlen kézzelfogható eredménye, hogy most már nem kell megmondanom, kire szavaztam, úgyhogy ehhez is kéretik tartani magunkat", mondtam, ha szóba került), no nem mintha bármelyik bagázs vette volna a fáradságot és kidolgozott volna valami "keze is van lába is van" Európai Parlamentben képviselendő koncepciót. Oda se neki, annyi köze van ennek az egész cirkusznak a páneurópai politikához, mint egy fél pár kék nyuszipapucsnak. Ezután hazamentem, beszélgettem Zerglinggel, egyeztettük a naplóállományainkat, pötyögtünk egyet, aztán felkerekedtem, és a Kaltenberg Bajor Sörözőben múlattuk az időt Rejtő-hősékkel. Mókás volt, szóviccekkel bombáztuk egymást, Rejtő-hős posztapokaliptikus párkapcsolati vízióitól meg túlmelegedett és veremmemóriáját vesztette a tudatos működésért felelős agyterületem.
Miután ezzel végeztünk, visszatértem hazoá, és néztem laposan, ahogy Zergling aprít a Freedom Fightersszel. Pönge játék, lehet, hogy majd feltelepítem én is - kínosan kezdek kifogyni azokból a bithalmazokból, amik futnak a gépemen, lekötnek, nem fagynak ki, és még nem játszottam őket végig.
Aztán aludni mentem. Az álmomnak csak a végére emlékszem, elég szürreális darab volt. Jó nagy adag lopózott be a Freedom Fightersből, mert valami földalatti ellenálló szervezet vezérkarának tagja voltam, akire (vezetőtársaimmal együtt) a most már tényleg nagyon haragos elnyomók rettenetes, megállíthatatlan orgyilkos pók-droidokat uszítottak. Mikor a PDA-m kikergetett az álomfázisból, a következő mondatfoszlány lebegett a tudatom peremén:
- Jól van, baz, rendben, nem iszom többé Coca-colát, de most már hagyjál aludni, te pók, mert úgyis tudom, hogy kinyírsz, ha akarsz, az előbb is 61 HP-t sebeztél a lábszáramon...
Zslin-dünng-zslin-dünng. Pittsába, mámeg kelni kell felfele. Üeee.
Azóta is ebben a hangulatban vagyok, sőt. Merthogy a péntekre időzített vizsgámat nagy kegyesen áttették keddre. És erről ma tájékoztattak. Anyátok.
péntek, június 11, 2004
It's just an anchor on my heart
It's just a tumor in my head
And I'm in the dark
Jaj, jaj. Az önsajnálat élményét nagyban rontotta az, hogy le kellett ebrudalnom az éjszaka a hangszálaimra telepedett szerves ragacsot. ("Would you cry for me? Grüeehj, hráák.") De mivel kontrollált körülmények között roskadtam magamba, rájöttem, hogy rettenetesen komikus az, amit valójában művelek. Ugyan, most mit vegyek ezen az egészen komolyan? Borostás, cseppet sem klasszikus, de annál inkább geoid arcélemen széles a vigyor. Nem akar múlni. Csak kihívásnak ne vegye ez a ragya valóság.
Nem azért, mert akkora a szakmai büszkeségem. Nem azért, mert ott voltam, ti meg nem. Én is elnézhetek dolgokat, sőt, el is szoktam, de nekem ti ne adjatok pluszmunkát, drága egy irodai betyárjaimm, csak azért, hogy fontosnak érezhessétek magatokat.
Teccik érteni?
csütörtök, június 10, 2004
Volt ilyen tegnap, amikor egy olyan előadáson kellett ülnöm egész nap, ami csak érintőlegesen kapcsolódik a munkámhoz, és valamiért majdnem bealudtam az elején és a végén. (VAT-carousel, ezt a kifejezést tanultam. Nem, kérem, ez nem az a centrifuga, ahol a klónokat pörgetik.)
Amikor szarrá áztam, de úgy igazán, mert bementem jó anyámhoz látogatóba az ügyeletbe. Vicces hely ez a Budai Irgalmasrendi, az ilyen helyeken szoktak mindenféle horrorsztorik játszódni a ponyvákban. Segítettem desztvizespalackot cserélni valami berendezésben (felőlem aztán Vízzel hűtött Vízzel moderált Energiatermelő Reaktor is lehetett volna) - nem lehet az ilyet elcseszni, annyira egyszerű, gondoltam. És jé, tényleg nem lehetett. Aztán hazaindultam, és a nyakamba kaptam Budapest ajándékát, az esőt, vödörszám. Nem, nem akarom tudni, miért csípte a szemem, és viszketett tőle a pofám.
És ma, mert ma van. 'Nuff said.
"...hogy fúrjon minden sztárocskába nyolc colos lyukat a Bulvár Kund..."
kedd, június 08, 2004
Látom, megint lesz mire feltekernem az agyam. Ne kérdezzétek, hol találtam, mert nem tudom.
Már az álmaimat is a mesemondó szemével figyelem, és röhögök a kanyarokon, amiken végigcsikorognak - amikor ébredés után közvetlenül biztos vagy benne, hogy ez meg az kizárólag azért úgy alakult olyan irracionálisan, ahogy, mert másként kikönyökölt volna az álom illúzió-léte, és emiatt felébredtél volna, akkor abban is biztos lehetsz, hogy túl sok történetet boncoltál már, valamint halovány utalást hordoz arra nézvést is, hogy nem kéne minden kreatívságot szétszedni, amivel szórakozni akartál.
* * *
Har har har. Igen, persze, tudjuk, mennyire mindentudóak az efféle tipológiák. De azért, bevallom, helyenként egész közel járt, egész közel. Itt a teszt. De nagyon ráértem, bő fél órát, még tegnap.
Valakinek most már tényleg véget vetek. A hivatal elkattintotta a "Szopatás overdrive" feliratú kapcsolót, és az óriás libidomaták és a nagyteljesítményű fellatronok kereszttüzében vonaglik ártatlan, meggyötört lelkem. Jaj, jaj.
Később, talán, megint, leszek.
hétfő, június 07, 2004
De kitartunk.
1. Pénteken ittam Bodzillával és Rejtő-hőssel, de a korábbi megpróbáltatások miatt a szervezetem úgy gondolta, hogy ő szeretne felborulni, és meg is tette. Szétpunnyadva hortyogtam a kanapén, amit ágy helyett használni szoktam, Zergling pedig, miután hasztalan kereste a többi résztvevőt, mit sem sejtve nyitott be és vágta telibe a villanyt. Már átvágott a szobán, mire a szempilláim között átkúszó fotonok kiváltottak valami reakciót, és a sörzombi "Öööörf?" hanggal kérdezősködni kezdett a szubatomi fizika jelenlegi állapotáról, illetve az esetleges, e tudományterületen elért áttörésekről.
2. Szombaton játszottunk Földelementáléknál, jó volt, bár az az érzésem, hogy nehezen fogunk megállapodásra jutni bizonyos tények, illetve feltételezések megítélésében (az Egyház megítélése még mindig valamelyest kényes, érzékeny, ráadásul ambivalens dolgokat felböfögő pontom), és egy olyan képlékeny valóságban, amiben ő mesél, a végkimenetel szempontjából, haddnemondjam, kruciális kérdés.
Közben Zergling talált egy Nobel-díjas kifejezést az angol couch potato kifejezésre, ez pedig nem más, mint a
fotelpenész (fn) - olyan személy, aki ébrenléti idejének jelentős részét zárt térben, rendszerint valamilyen számítástechnikai vagy egyéb elektronikai eszköz előtt tölti.
Kész, lefagytam.
3. Vasárnap feltápászkodtam, elmentem kajálni haza, visszajöttem, leültem fotelpenészkedni egy kicsit a NFS: Undergrounddal. Eközben a sorozatos beszólásokból létrejött Juliano Bastardo. Juliano Bastardo az utak réme, aki a tuningolt verdájával kétszázzal veszi a kanyart, nekiszorít a betonoszlopnak, vagy felmázol a pénzszállító autónak, ha el akarsz mellette gyorsulni, anyázik, ha a szabályosan közlekedő polgári járművel frontálisan ütközik kétszáznegyvennél, tör, zúz, és rombol, csak hogy a végén győztesen üvölthessen, ahogy az a fantasy klisék szerint nagyragadozóéknál a vezérhímnek kijár.
Zergling néha megállt mellettem, ahogy játszottam, és röhögött a hihetetlen gennyládaságon, amit versenytársaimmal szemben tanúsítottam. Néha kicsit tartok attól, hogy egy villámfényes, sötét éjszakán kihajtogatja magát néhány bithuszár az Electronic Arts könyvtárból, és úgy megdolgoznak vezérműtengellyel, hogy a nyomozók azt gondolják majd, nem ember vagyok, hanem shoggoth.
4. Ma. Más munkáját végzem, a saját pénzemért. Megnyugtató.
Kijöttem erre a teszten.

You're Catch-22!
by Joseph Heller
Incredibly witty and funny, you have a taste for irony in all that you
see. It seems that life has put you in perpetually untenable situations, and your sense
of humor is all that gets you through them. These experiences have also made you an
ardent pacifist, though you present your message with tongue sewn into cheek. You
could coin a phrase that replaces the word "paradox" for millions of
people.
Take the Book Quiz
at the Blue Pyramid.
péntek, június 04, 2004
Tegnap kaptam egy érdekes állásajánlatot, még latolgatom a dolgot - amúgy se vagyok az a könnyen határozó típus, a mérleg most a szokásosnál is lassabban akar megállapodni.
Ma datákokkal küzdöttem, táblázatot töltöttem (olyan, mint a kolábsztöltés, csak több vele a papírmunka), vagyis nagyjából azt a fajta életvitelt űztem, amitől a bürokratákat unalmas alakoknak szokás tartani, a háttérben meg vadul treníroztam az agyam a Frontline-on. Zerglingnek megmutattam, amit tegnap összehoztam (végre megint kedvem támadt írni), azt mondta, hogy tök könnyen el tudta képzelni az eseményeket, büszke is voltam magamra. Nem azért, mert Zerglingnek ne lenne vizuális fantáziája (merthogy van neki két dömperre való), hanem azért, mert ez jó jel arra, hogy adott esetben a rajzoló is könnyen átlátja majd, mit akarok leírni.
A gyomrom vacakol, de ezzel nem vagyok egyedül, mert Misztörendőzán is felborult reggel. Az ebédet kihagytam, mert nem kívántam egyáltalán a táplálékot. Este majd bepótolom valami egészségtelennel. Ennyi, vége, kész, megyek haza.
csütörtök, június 03, 2004
Hey, no sweat, I'm just following orders, dude.
Újabb építőkő a Frontlányba, lassan épül ez a cucc. Lassan, de épül. Épül, de lassan.
Vettem egy Abit gyártotta ATI Radeon 9600XT-t tegnap, az egyéb kiadásaimat figyelembe véve nem is lesz sok pénzem hó végéig. Pixelekre cserélem a hónap során vásárolható sört és zsömlét, én geek.
Fáradt vagyok megint. Kaptok random párbeszédet viszont, beszéljen a három hónappal ezelőtti énem helyettem. Valahová még mindig bevarrhatom.
"You know the drill, huh? Article 14, to be precise."
"Yeesh, no, not again."
"You DO remember, don't you?"
"Ahem."
"Let me get it straight, though. Three words: we save them."
"Yes."
"I elaborate. We do not look them in the eyes, wo do not kiss them, and first and foremost, we do not fuck them."
"Indeed."
"We are not interested in their looks, in their thoughts, in their charms, we just scoop them and run."
"Siryessir."
"So why is it so fucking hard to implement?!"
Több nap, mint korbács, ezt jegyezzétek meg, valamint az EU-ban sem korbácsból van a kerítés. Mai zaklatószolgálat vége.
szerda, június 02, 2004
Bár, hogy a Világ Legnagyobb Sznobját idézzem, az osztálytudat már kiment a divatból, még mindig elönt némi keserűség, ha arra gondolok, hogy olyan emberek helyett kell elvégezzek egy remek, tőrőlmetszett kulimunkát, akik minden egyes telibeáldott napon egy órára nyújtják a nominálisan fél órás ebédszünetüket. Nem mintha abban a fél órában annyi hasznosat csinálnának egyébként, de mindegy. Azért megengedem magamnak azt a luxust, hogy hülyén, és némileg idegesen nézzek, ha a téma eszembe jut. Ezzel párhuzamosan természetesen arra is kell időt szakítsak, hogy a hirtelen megszaporodott saját feladataimat is legalább olyan szinten ellássam, hogy senki feljebbvalómnak ne legyen ingere tüdőn hányni miatta. Az, hogy emellé még a bekezdés elején emlegetett kollégák blazírt tekintetét is tűrnöm kell, virágos jókedvet ébreszt bennem. Olyan igazit. Vadvirágosat. Macsómintásat. Teccikérteni.
Most már csak úgy se teszek, mintha ma haladtam volna a Frontlánnyal. Merthogy nem. Elvileg péntek a magunkszabta határidő, mindenesetre benevezek a péntek esti készültségi szintet érintő fogadásokra - ha lehet, mint valami überdíler.
A memóriám öt percre terjed. A türelmem szintén. Nem tesz jót ez a nyamvadt idő. Most, délutánra már majdnemhogy társaságba engedhető szintre tudtam fejlődni, hogy a profimód felkészült titkárnőnknek köszönhető Panadol extra tarkón verte a fejfájásomat, de a reggel, és a délelőtt, nos, az szomorú volt nagyon.
És nyilvánosan, ugyanazon a fórumon kell elnézést kérjek az egyik kolleganőmtől, ahol előre ítélkezten. A korábbi szobatársa tehette, de amióta másik épületben van, sokkal jobb fej lett. Nagyon fejlett fej lett (elnézést). Lehet vele együtt dolgozni, és közel sem olyan idegesítő, már-már egyáltalán nem. El lehet hinni, semmivel sem lettem toleránsabb szeptember óta, sőt, ahogy nézem, csak idegbetegebb, az ilyen utólagos revízióknak tehát súlya van. (Azt viszont tartom, hogy akkor jó indokkal kívántam a halálba és vissza.)
* * *
Esni kezdett. Király. Esőszag, hideg és végre enyhül a nyomás a halántékomon. Low level enthusiasm.
kedd, június 01, 2004
Kedvem lenne hátrarúgni a széket.
Kedvem lenne letépni a fejemről a fülhallgatót, és a sarokba vágni.
Kedvem lenne földhöz baszni az egeret.
Kedvem lenne trágár dolgokat üvölteni.
Kedvem lenne vádaskodni.
Kedvem lenne bevágni magam mögött az ajtót, hogy repedjen a tejüveg.
Mindehhez kedvem lenne, tetszőleges sorrendben és kombinációban. De én, kérem, józan vagyok, megfontolt. Megbocsátó és elfogadó mások hülyeségei iránt. Ha nem lenne ilyen nehéz, sokkal elégedettebb lennék magammal. A jellemfejlődés meg egyre késik.
Rohadtul szeretném sajnáltatni magam, de a harci helyzet az, hogy erre valójában az égvilágon semmi okom. Vagy nagyon bölcs vagyok, vagy nagyon szerencsés, vagy még van itt valami, ami miatt az Élet, az Univerzum, meg Minden versenyt dörzsölgeti a kezét.
Valamiért az utóbbira tippelek.
No, kerítek egy lemezt, azt' hazacipelem a Frontline doksiját, és közben halványan aggódom, hogy fogok kimászni a hirtelen meló alól. Csak annyira, hogy az ingerküszöböm inkább ingerároknak legyen tekinthető.
"I'd drop a bomb on this City. A contraceptive bomb." Mwuhaha, drága város, itt jövök én.
Amúgy teszt.
You're
the United Nations!
Most people think you're ineffective, but you are trying to
completely save the world from itself, so there's always going to be a long
way to go. You're always the one trying to get friends to talk to each
other, enemies to talk to each other, anyone who can to just talk instead of
beating each other about the head and torso. Sometimes it works and sometimes
it doesn't, and you get very schizophrenic as a result. But your heart
is in the right place, and sometimes also in New York.
face="Times New Roman">Take the Country
Quiz at the Blue Pyramid
*ka-sst*
Péntek. Antiszociális kolléga elbúcsúztatása, sztorizgatás, pezsgővedelés. Késés Pszich2-től. Egyre kevésbé értem, mit keresek ott. De mert elvileg még csak a felénél járok, és nem tudom, milyen hatást remélhetek egyáltalán, most kussolok és fizetek.
Aztááán, aztán irány Pécel, karaktert generáltunk (az enyém elég csúnya átalakuláson ment át, amíg megalkottam, a lényeg, hogy boszorkánymester lett a szentem), és már ekkor láttuk előre, hogy iszonyú szellemi gürcölésnek nézünk elébe, ha a frissen fejlesztett M.A.G.U.S-ban játszani akarunk. Hát, ezt eltoltátok, fiúk, 2004-ben ilyen bonyolult, és ami még rosszabb, szerkesztési hibáktól hemzsegő könyvvel kioldalazni talán túlzás. Mindegy, az elkötelezettség megköveteli, hogy beseggeljük a tartalmat, figyelmen kívül hagyjuk a bugokat, és egyáltalán. Így mulat egy elf-társ.
Tovább is van, mondjam még? Abort, Ignore, Retry, Fail? (Abort, búzát, békességet, azt adjad meg az arcunkba, de lehetőleg máma még...) *kzt*
No, tehát pillanatnyi elmezavaromat követőleg folytatnám. Feltűntem a Crewban, különb-féle bloggerek társaságában. Mentem zavarni, ahogy mondani szoktam. Hát, bízom benne, hogy nem idegesítettem senkit halálra, de legalább abban biztos vagyok, hogy a Long islandek jó helyre kerültek. Ha másban már nem is. A mulatozás kézzelfogható eredménye, hogy a finisben lezabáltam gyrosmaradvánnyal az ingemet, ilyen malőr utoljára két éve esett meg velem, de legalább akkor munkában voltam, így még kínosabb volt. A Nyugatitól lecaplattam az Astoriáig fél óra körüli idő alatt, gondoltam, odalépek magamnak, és kipróbálom, mennyire tudok rohamcaplatni. Rohadtul fájt a vádlim, mire odaértem - kijöttem a gyakorlatból, és/vagy elhíztam, régebben ez mintha könnyebben ment volna. Hazaérés, alvás.
*kazt-rádzsördet*
Szombat, a rémületes tántorgás napja. Mit tegyen a bürokrata, ha olyasmit vedel, amiről már több alkalommal megállapította, hogy nem kéne? Igen, másnapos voltam, pöttyet, csak az agyam akart kifolyni a fülemen, más baj nem volt. Semmi róka, semmi kacagás, ezzel szemben mindent másnapra halasztottam, mert úgy éreztem, hogy alkalmatlan vagyok rá. Édesanyámhoz azért beosontam a korábbi ORFI-ba (jelenleg Budai Irgalmasrendi Kórház, ami azért jó, mert így jó anyám se közalkalmazott, ami abban bír megtestesülni, hogy bár a fizetése épp annyi, mint a közalkalmazottaké, az egyéb előnyöknek csak egy részére jogosult, és nem is olyan a törvényi védelme - örült is nagyon a váltásnak, sejthető). Azért volt ez hasznos, mert ha valaki ügyeletes, ahhoz akár este kilenckor is érkezhetek, legfeljebb hülyén néznek. Nekem lehet.
Ezután játék, illetve, ami helyette lett. Rejtő-hősünk éppen érzelmi válságban volt, a részleteket tőle magától, feszült is volt rendesen. Ezt négyből hárman tolerálták. Egyvalaki, Mr. Amicar, bocsássunk meg neki, nem, és egy emocionális tönönrúgással jutalmazta a mutatványt. Ronda másodpercek voltak. Nomindegy. Aztán dumáltunk inkább, miután Mr. Amicar hazament.
*kst*
Vasárnap. A fejfájásnak vége lett. Whee. Elvileg az lett volna tervbe véve, hogy hazamegyek ebédre, de déltől kezdve egymást püföltük Zerglinggel egy Half-life kiegészítésben. Bizonyos Ricochet volt az illető. A pálya kicsi volt, de trükkös, az elején csíra voltam benne nagyon, de hihetetlen kemper ösztöneimnek köszönhetően el tudtam húzni, és az előnyömet meg is tudtam tartani. Wááá-hááá, slingg. De a nagy bitvadászat közben elfeledkeztem az időről, így aztán az ígért ebédidőből vacsoraidő lett, majd az is elmúlt. Akkor hazaszóltam, hogy nem megyek, jé.
*kassst*
Hétfő. Pünkösd hétfő. Erre a napra is elő volt írva egy rendes késés, meg is valósítottam, ki is pipáltam. A családi ebéd végre összejött időben, terv szerint, korrektül - eh, hát igen, jó dolog az önállóság illúziója, de szeretek úgy enni, hogy nem nekem kell mosogatni, ezenfelül... ez az illúzió nem ér annyit, hogy elhanyagoljam miatta öt kerülettel odébb szakadt családomat.
Így aztán a játékról késtem el, de nagyon durván.
Összegzés, kicsit továbbvitt gondolatmenettel:
- Oké, tehát van a csapatban egy paplovag, egy kardművész, egy elf íjász, egy varázsló és egy boszorkánymester. Hát, elég érdekes egy társaság.
- Hát, fiúcsapatnak még mindig jók leszünk. Én leszek majd, mint boszorkánymester, a csapat romantikus rosszfiúja, a refrén előtt előrelépek, és a mellkasomra tett kézzel, lágy hangon könyörgök megbocsátásért...
(*elborzad*)
Ezután visszamentem az albérletbe, ahol Zergling a Knights of the Old Republicot gyűrte. Gondoltam, felinstallálom én is, mert tetszett első ránézésre, sőt, másodikra is. A gépem ellenvéleményét fejezte ki néhány sötétkékre fagyás formájában. Tehát most a fizetésemet várom, akkor majd veszek egy új videokártyát, mivel a régi felett eljárt a másfél év. Aztán egy alaplapot, aztán egy processzort és memóriát. Meg egy merevlemezt. Jé. Tényleg egyediek a problémáim.
Megnéztem a 28 nappal később című örökbecsűt. Igen, tudom, mindenki látta már. Sebaj, nekem még kínál meglepetéseket ez a világ. Kevesebb filmet láttam, mint Rejtő-hős, és most nem viccelek. Azért rövid véleményt közölnék magammal, veletek és az utókorral, hadd fogyjon a mai napra kiutalt karaktermennyiség. Jól összerakott múvi - klasszikus elemekből építkezik, de nem könyökölnek ki vad, civilizálatlan klisék az üvegen, és épp a számomra megfelelő pillanatokban válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek a sztori előrehaladtával felmerültek bennem. P
*kst*
Ma. Felkeltem, bejöttem, dolgoztam, blogoltam.
*ovörendáut*
péntek, május 28, 2004
Távirati stílus
Kétheti jutalom megérkezett
Söröztünk Xenával jól
Ma úgy keltem, mint egy félzombi, jé
CD-t írtam talicskaszám
Antiszociálist búcsúztatjuk
Otthon hagytam a pénztárcám, jihá
Megyek Pszich2-höz
Aztán régi cimborákkal villámtalálkozó
Aztán vedelek rogyásig este mindenféle különös és zseniális arcokkal jól.
Roger that *KSST*
csütörtök, május 27, 2004
Város, főút, napsütés-imitáció a bal felső sarokban, csinos lányok, póverből slattyogás, mert késésben vagyunk, így kezdődött az alkalom. Haverok, buli, plazma, ahogy azt az űrgárdista mondaná, a 4-es villamos a változatosság kedvéért jól megtömve emberhússal, helyenként büdös volt, más helyenként formás, sz'al semmi kirívó, business as usual.
Rövid kitérő után bezúztunk a Millenárisba, ahol nekibuzdulásunk célja, a Varga filmklub által szervezett "Animáció és halál" kódjelű vetítés készült elkezdődni. Ach, a kultúla édesz illata, hát nem igaz, Lesztat? A "Hónaljszagú plebs" feliratot elfelejtettem az öltönyömre varratni, átok belém, de azért igyekeztem pótolni mindezt azzal, ahogy néztem, egyszerű és váratlan eseményektől mentes volt az arckifejezésem, akár egy szinuszgörbe. Fáradhatatlanul tekergőző körmondataim már az odaúton EMP-ztek. (Miért fél órás viselés után, közterületen derül ki, hogy egy farmer megérett már a mosásra? Undorodom ettől a biznisztől, komolyan.) Aztán, ta-dah, megjelent az előadó. Az előadó ősz bajuszú, nagy tudást emuláló úriember volt, retinaszaggató piros ingben, és a szabotőr mikrofon ellenállásával mit sem törődve, fordulásból lőtte fejbe a felvezetendő első rajzfilm poénját ("Hed-sáát."), majd elképesztő kaliberű klisék hasfalszaggató sorozatait engedte útnak, amiért tényleg ráfért volna egy élő leoltás, de nyájlény voltam, azonfelül érdekelt is a vetítés, szóval inkább erősen arra koncentráltam, hogy "Menjél innen el te most."
Aszongya.
How to cope with death, rajzfilm, elkövető (rendező, forgatókönyvíró, animátor:) Ignacio Ferrares - penge grafika, hozzám hasonlóan egyszerű elmékre hegyezett humor, kiválóan animált, visszataszítóan sikeres dizányú Halál, csattanó. Jó cucc. "Gyors, ütős, humoros, minden, ami nekem kell."
Hasta los huesos, bábfilm, elkövető (rendező, forgatókönyvíró, vágó:) Rene Castillo - ez is egy szédületes alkotás, nagyon szép fizikájú bábfilm, nagyon kifejező figurákkal, a dél-amerikai halálkultuszra jellemző jelenetekkel. El is döntöttem, hogy amíg az Agency-hez nem tudok összehozni egy danse macabre epizódot, megszerzem pótszernek a Grim Fandangót, amúgy is rég fentem rá a fogam. "Ez igen."
Le nez a la fenetre, rajzanimáció, elkövetők (rendező, forgatókönyvíró): Alain Gagnol és Jean-Loup Fellicoli - hát behányok, bazmeg, üvöltötte a torkomban rekedt plebeius. Felesleges erdőirtás, erőltetetten szimbolizáló grafikai megvalósítás, a személyes démonnal való küzdelem baletté egyszerűsítése, ostoba csattanó. A francia nyelv, és az, hogy kábé száz szavas a (francia) szókincsem, csak rontott a dolgon. "Dekadens fos."
Death on Vacation, rajzfilm, elkövető (rendező, látványtervező): Gary Larson - no, hát Gary Larsont nem kell bemutatni, a Far Side megalkotója, félelmetes humrú úriember, akinek van ugyan pár visszatérő toposza, mégis el tudja érni, hogy ne váljon elcsépeltté... általában. A cím már sokat elmond, igazából ezt iterálja a film - hát persze, aranyos, az elején én is felröhögtem, de hamar kiszámíthatóvá vált. No sebaj, egynek jó. "Oké, hogy kellett az ötlet a napi stripbe, na de azért."
Deadsy, vegyes technika, elkövető (író, narrátor): Russell Hoban, illetve rendező: David Anderson - másik foshalom, osztottam ki az este páros "Worst of" díját villámgyorsan. Bár volt benne pár értékelendő kísérlet, a film még csak meg sem próbálta megértetni magát, szellemi maszturbációt meg látok eleget a fórumokon. "Engem bámulsz, gumikacsa?"
The Black Dog, rajzfilm, elkövető (rendezte): Alison De Vere - ohó, ez egy kiváló darab volt megint, kifejező, korrekt, kicsit szimbolikus, kicsit sámánálomra emlékeztető történet (kösz a felvetést, Földelementál, nekem csak lifegett valami hasonló gondolat a tudatom peremén, holott elvileg nekem volt számfeletti ujjam és fogam). Mindezt úgy, hogy figyeltek rám, a szeretve tisztelt nézőre, nem pedig a kulturális felsőbbrendűség elefántcsonttornyából megvetően kikukucskáló Igazzy Művész habogott az arcomba valamit. "Megvettük."
Fisheye, rajzfilm elkövető (látványtervező, animátor, rendező): Josko Marusic - a rajzfilm tempója lassú. Iszonyú lassú, oké, persze, miért várnám, hogy egy 1980-as keltezésű filmben olyan poén legyen az alap, amit azóta még egyszer se lőttek le. Nem túl realista, de nagyon kifejező ábrázolásmód, a rövidke sztori se esik hanyatt a saját lábában. "Jó cucc ez, szeressük."
The Cow, festményanimáció (!), elkövető (rendezte): Alexander Popov - no, ez a teljesítmény monumentalitás a javából. Nagyszovjetpuszta a huszas évek környékén, így első ránézésre, de elképesztő, hogy volt olyan ember, aki minden egyes képkockát önálló festményként hajlandó és képes megfesteni. Rembrandt-képregénynek szokták hívni azokat az írásműveket, ahol az atrófiás történetet mesteri eszközökkel mesélik el. Ez egy Rembrandt-rajzfilm, a jó ég megáldja. A munka még semmit nem tett élvezhetővé önmagában, a pihenéstől eltekintve, de itt azért volt eredmény is: a fény-árnyék átmenetek, illetve a fényreflexek egészen hihetetlenek lettek. Jó, hát a sztori nagyszovjet, van ilyen, kicsit nosztalgikus érzéseket keltett bennem, ennél többet meg valószínűleg nem nagyon akart. "Azt a mindenit."
Mindezek után hazacaplattunk Zerglinggel, volt unleash Mutymor, és egyéb szörnyűségek, aztán orvul megint ma lett. A főnökség vidéken, illetve külföldön, az égvilágon semmi dolgom.
Megalkottuk Magamurával az Agency (ami sajnos nem lehet a sorozat címe) utódcímét: Frontline - Bureaucratic Reality Management . (Ez a megjegyzés motivációs célzattal került bele a postba - szeretettel, a menedzsment.)
Nu. Páka.
szerda, május 26, 2004
Ma ilyen a hangulatom. Hihetetlenül nehezen indult már megint. Lassan kétpofára döntöm magamba az energiaitalt - egyelőre napi egy doboz az adagom, és érzem, hogy ez sem elég -, de a nullát ezúttal hiába szorozgattam, csak nem akart önnön természete ellen fordulni, és nem lett belőle egy.
Nem értem, miért van ez, de tegnap is épp hogy hazavánszorogtam, az agyam annyira le volt pusztulva, hogy ott bizonytalankodtam a tömegközlekedésen, és egyáltalán, a két lábon járás is követelt némi érzékelhető szellemi erőfeszítést. (Intermezzo: kedves hörgőm. Már több, mint két hónapja leszoktam, igaz, előtte hét évig bántottalak, de neked lett igazad, örüljél, és érd be ennyivel. Ha most kezdesz el büntetni, lecseréllek egy porszívó-gégecsőre, te meg mehetsz anatómiai szemléltető eszköznek valami isten háta mögötti egyetemre. Áuá. Legalább felébredtem.)
No. Szóval. Tegnap haladtam előre istenesen a második epizóddal, köszönhetően Magamurának (ezer köszönet megint, kellett az az indítóötlet nagyon) - kár, hogy az alkotói folyamat során legjobb esetben is csak félig voltam tudatos, és ha így megy tovább, évekig tarthat, legfeljebb, és tartályból küldöm a postjaimat is. Persze, még szépen meg kell írni scriptben, különben sok hasznát nem venni, és ez az a kulimunka, ami miatt ólompillák nőnek a szememre. Sebaj, kicsire nem adunk (intermezzo: a tüdőm most békén hagy kicsit, fél órás vernyákolás után a hardverütközés elmúlt, riadó lefújva).
Este viszont Zerglinggel együtt befutott Bodzilla is, és hozott két sört, és míg Zergling a híres depresszióűző proteinbevitelét intézte, én gyorsan rá is raboltam az egyikre. (Az, hogy felajánlották a sört, sokat elvett a vadászat ízéből, de az orv sörninnya-génjeim amúgy is elég álomszuszékok szerencsére - ezért van például, hogy még sosem kaptak rajta, ahogy egy hájgalléros ukrán maffiózó alkarjára csimpaszkodva ártatlanul bámulok fölfelé a varázslatos módon kiürült korsó pereme mögül. De azért figyeljetek, ha teleszkópos szívószál kattanását halljátok, mert meglehet, a sörötök veszélyben forog.) Ohó, mondta a stimulusra a válaszért felelős agyterület, és Zerglinggel együttműködésben azonnal nagyon hülyék lettünk - a Copfos részére rendszeresítendő harctéri kakaó-dermastim, a téliszalámis zsemléket körbekacagó szendvicshiéna mellett egyéb szülemények is voltak, csak azokat nyomban el is felejtettem. Este aztán végigjátszottam a Sacredet, igen, hát más dolga nem is lett volna a játéknak, mint hogy a végmúvinál beszaggasson, nem haragudtam cseppet sem. Dehogy. Nem is anyáztam. Ugyan, én? De azért elkezdtem egy másik karakterrel is, hát abban azért bízom, hogy ezzel már nem fogok annyit keveregni a térképen (szerintem egyébként sokat elmond a játékról, hogy 38 óra játékidő után a térkép 28%-át láttam). De azért esélyes, hogy most már hátrébb sorolódik ez a játék az életemben.
Úgy nézem egyébként, hogy célfotóval ugyan, de meglesz ez a hónap vége, és hallatszanak egyre határozottabb utalások valami nyáron várható jutalomról, persze az, hogy "több havi" még nem hangzott el, de ne legyek telhetetlen, csak adják ide szépen nekem, és nem lesz baj. Aztán hónap elején szépen talicskára rakom a pénzem, és elviszem megőrzésre máshova, ahogyan az rendeltetett.
* * *
"Mivel honoráljam meg a kedvességét?" - hallatszott lentről, a szomszédból. Hivatali személy agyának brutális bántalmazásáért tessék szépen valami elmekórházba vonulni, rehabilitációra, néni kérem.
* * *
Mentem kreatívkodni kicsit.
kedd, május 25, 2004
* * *
Levettem a nyakkendőm, erre az inggallérom úgy döntött, hogy oroszosítja a dizányt, és kihajlik a zakómra. Csak nem elég puffadt az arcom, túl sok a hajam, túl kevés a zsírtarkóm és az izmom, valamint az aránytalanul túlértékelt árú nemesfém giligülik száma is nulla, így az összhatás elég hamis. Visszatűröm.
* * *
Antiszociális kolléga átmegy egy másik bandához. Hétfőn már ott kezd. Kétszer annyit keres majd kábé havi szinten, mint én, viszont nem kap jutalmat. Ez normális esetben azt jelentené, hogy én járok jobban anyagilag. Aióta azonban drága pénzügyminiszterünk megszorít, a jutalomról kiderül, hogy adott esetben járhat ugyan, de nem feltétlenül jut, ahogy azt a klasszikus mondja. (Komolyan, egyszer elrabolja majd valami állami alkalmazott, és eltöreti a sípcsontját, és ha már ott van, ki is önti paprikás ólommal.)
Visszatérve Antiszociálisra, kár, hogy elmegy - egyidőben érkeztünk, Pégével együtt. Súlyos volt, amikor Pégé majdnem levert neki egyet, mert túl erőszakosan bitorolta el a gépidőt és az irodai alapterületet, és már vörösödő fejjel üvöltött, akkor Antiszociális elgondolkodva csak ennyit mondott:
- Én örülök, hogy mindezt elmondtad nekem, mert most tudom, hogy mihez tartsam magam.
Pégé akkor megfagyott.
Antiszociális volt az is, aki a Hivatali Terminátornak az egész főosztály füle hallatára azt mondta, hogy:
- Terminátor, ez nem a te dolgod. A te dolgod az, hogy kiadd a feladatot, és ellenőrizd, hogy időben, jól meg lett-e csinálva, nem pedig az, hogy megmondd, hogyan csináljam.
Terminátor ekkor röhögött. És, a várakozásokkal ellentétben nem üvöltötte le ultrahanggal Antiszociális kolléga járomcsontját.
Más kérdés, hogy Antiszociális projektenként átlagosan kétszer beégeti az egész bandát - aligha nézték volna ezt el neki, ha nem tenne le valamit emellé az asztalra. A két alkalom korábban öt volt, így azért látható az elmúlt két évben elért fejlődés.
A háromfős belsős fiúbandánkból már csak én maradtam. Fura. Sic transit, meg Last man stan... sitting.
Az ilyenekbe öregszik bele az ember, neh?
* * *
"Egy jól működő rendszerben nincs szükség hősökre."
"Ez nem minden világok legjobbika, de higgye el, ennél sokkal rosszabbak is vannak, és mind arra várnak, hogy megtörténjenek. Ne, ne is higgye el. Csak tegyen úgy, mint aki elhiszi, technikailag ez úgyis mindegy."
Szerencsére megint van mi köré felcsévélnem az agyam. Bah.
hétfő, május 24, 2004
-Meghajtás?
-Még mindig nincs. Nincs üzemanyag, nincs meghajtás, ennyire egyszerű a képlet.
-Legalább egy felelőst találtak már?
-Nem, úgy tűnik, kellő mennyiséget vételeztünk a legutóbbi állomásnál. Valamiért mégis elszivárgott. A jegyzőkönyvek rendben vannak...
-...a szigetelés viszont láthatóan nincs.
-Pedig elvileg nemrég rakták újra a hajó mesterséges intelligenciáját.
-Biztos az baszta el.
-Lehet.
-Kínos. Legalábbis. Probléma van, felelős nincs, vagy ha van is, nagyon lapít. És hiába is dobnánk ki a légzsilipen, sokat nem lendítene a helyzeten.
-Hát, ilyen tempóval aligha jutunk ki a naprendszerből.
-Az valószínű, igen. Sőt. De hátha sikerül kibekkelni addig, amíg erre vetődik egy tréler, és akkor rimánkodunk szépen valami üzemanyagért, vagy legalábbis kötélre vehetnének minket.
-Álmodik a nyomor. Egy parti sakk?
Nomindegy, átsodródom ezen a napon is valahogy, de azért bízom benne, hogy nem párolgok el közben. *röhög*
Ma a változatosság kedvéért a jobb szemememben szállt el egy ér, örülés, örülés. A bal már rendbejött, így most meg kell tanulnom fordítottan aszimmetrikus arccal riogatni a jónépet, mert így nem fáj annyira.
A hétvége elég lazára sikerült. Pénteken voltam Pszich2-nél, különb-különbféle okok miatt vagy három hétig nem voltam, de most megint. Furcsa volt, megint pszichikai vetkőzőshow-t játszani. Ingerült is voltam emiatt, és a mostani alkalom közel sem volt olyan hatásos, mint azt szerettem volna. Hazaérve elkezdtem az Agency 00 második epizódját megírni, ami azért is sajátos, mert az elsőt se láttam még végig, de hát bátorság élteti a hazát, vagy mafasz. (És ha már ismét felcsapattam az agyamat a Cowboy Bebop zárójelenetével, gondoltam, ki is használhatjuk a keletkezett érzelmi egyensúlytalanságot arra, hogy alkossak valamit.) És lőn. Filóztam még a Világ, földi szemmel-en is, valahogy nem akar egyszerre a fejemben maradni az egész sztori, mindig szétmászkál a vége.
Bodzilla (a Tokiót menetrendszerűen elpusztítani igyekvő cserepes, korábban Dézsa néven hivatkoztam rá), Copfos, Zergling, Napalmgárdista, Sáska, Szőkeherceg, ezen felül szerénytelen jómagam részvételével internalizáltuk a folyadékot a törzshelyünkön, de hamar elpilledtem, így szombaton már viszonylag hamar felébredtem. Zerglinget az ilyesmi persze nem hatotta meg még soha, ezért boldogan szunyált délután egyig - én tizenegytől szexuáltam a lakásban fellelhető valamennyi rézkomplexet. Szombat este játék volt, a szokásos vidám vérszipoly. Állítólag agresszív vagyok, amióta leszoktam a bagóról. Nem kizárt. Egyáltalán nem kizárt. Bár ennek az éremnek is van másik oldala. Megint elcsábultam egy szivarra, ezt azonnal be kell fejezni - túlságosan jólesik még mindig, és így van kikövezve az út a visszaszokásra, ami tudvalevőleg nem opció.
Vasárnap hazamentem. Nem reggeliztem, és mivel a BKV olyan szörnyen kiszámíthatóan működik, az eredetileg tervezettnél háromnegyed órával korábban érkeztem, így röpke percekig bedolgoztam a családi ebéd háttériparába. ("Éheztetnek, dolgoztatnak, verni csak azért nem vernek, mert már el tudok futni.") Frissen volt festve a lakás, de a szag már kiszellőzött, nagyon új kinézete volt az egésznek. Jó apám most már tényleg úgy néz ki, mint egy ősember. Fiatalkorában volt ekkora a haja meg a szakálla, csak nyilván nem ennyire ősz, meg kicsit jobban karban volt tartva. Höhö. Édesanyám már jobban viselte az érkezésemet, meg a távozásomat, éppen a kicsi, keverék, gyors, hangos és hm... nem túl heroikus kutyám volt az, aki nehezen tűrte fel- és lelépésemet. A köztes időszakban végig az ölemben hevert, és vakargattatta magát. Félelmetes egy állat, magasabb a Bociszem skillje, mint az enyém, holott feleannyira se seprős a szempillája. Tápos dög. Nagyapám még mindig nagyon súlyos figura, barátnéja szintén, így aztán jó hangulatban telt a családi ebéd. Bár szüleim még mindig egy pillanat alatt össze tudnak veszni, utána fél óráig duzzognak. Ezt bizonyították is. Röhögtem.
Aztán visszamentem a messzi-messzi Szibériába, legalábbis úgy pakolta tele édesanyám a táskámat, mint aki korlátozottan önkéntes csapat- és vasútvonal-építő tréningre indul valahová a nagy szovjet pusztaság kellős közepére. De a húst és a salátát már vasárnap, azaz tegnap este el is pusztítottuk némi Zergling által elkészített köret kíséretében. (Elmélkedtünk közben kicsit a tárkony karrierjéről a hazai konyhaművészetben.) A leves még megvan, annak szerintem ma járok a végére.
* * *
Van egy párbeszéd-részletem megint. Nem tudom még, kinek a szájába fogom adni. Megint jobban hangzik angolul, mint magyarul. Megint nem értem, miért. ("...it communicates hate well", vélte Spider Jerusalem, lehet, hogy emiatt van. Vagy azért, mert még meglehetősen ifjú koromban kezdtem a kötöttfogású birkózást a rendhagyó ragozással, meg az angol nyelv egyéb tanuló-elbizonytalanító intézményeivel. Azóta is inkább ösztönösen használom, mint tudatosan. Néha elcseszem. Néha nem.) Megint elvitte valaki az agyamat. Megint nem adja vissza. Csak tévelygek keresztül ezen a napon, és alig akar telni az idő.
*ásít és pislog*
péntek, május 21, 2004
A név egyrészt tiszteletből született (varázsszó: Xena művésznő), másrészt viszont...
...másrészt viszont nem. Gondolhatjátok, hogy nem a csinos titkárnőt fogják így hívni.
Ez is punnyadt nap. El kéne már lassan dönteni, hogy harminc fok legyen, vagy zuhogó eső, a kettő vegyítését, a harminc fokos párás meleget tessék szíves lenni mellőzni, mert rohadt ideges leszek. Ha nem működik a párologtató rendszeren, túlmelegszem. Ha túlmelegszem, elforr a hűtővizem, mint Skodának a városhatárban. Ha elfogy a hűtővizem, meglehetősen homicid hangulatba kerülök.
Tehát.
*felnéz* Ezt azonnal fejezd be!
Köszönöm.
Ennyi, vége, kész. Azt se tudtam, hogy ma péntek van-e, vagy csütörtök, kínosan sokáig.
csütörtök, május 20, 2004
No, még meghegesztem a Hivatali Rémet, és végre tiszta szívvel macerálhatom Magamurát. Neki is látok. Mármint a hegesztésnek.
*szocreál dizányú Darth Vader-maszkkal a fején nekilát*
Tehát, ma reggel vállamra ült a már említett Jin Roh-val kapcsolatban a kicsit ráncos fejű Stratégiai Elemző Modul, rágyújtott egy Lucky Strike-ra - csak azért, hogy engem idegesítsen -, majd rákezdte:
- Te, figyelj, öreg, nem tűnt fel valami?
- Jó volt a grafika.
- Még valami?
- Hát, elég alternatív verziójú volt az a mese, amire fel volt tekerve a film - vontam vállat, erre majdnem leesett.
- Igen, persze, tudom - szúrta közbe unottan -, a sztoriról mondtad a véleményed.
- Ja, mondtam. Még mindig jó, bár...
- Bár túl kevés az intrika.
- Meg a szüttyögés.
- Ja, meg a szüttyögés, az is - nézett kicsit értetlenül a Stratégiai Elemző Modul. - Egyszer már igazán definiálhatnád azt a fogalmat.
Hallgattam egy kicsit. Semmi nem jutott eszembe, csak a statikus zörej.
- Tautológia, magába forduló érvelés, esetleg valami hasonló jó lesz?
- Nem.
- Hülyén fogsz meghalni. Sose tudod meg, mi az.
- Anyád. No. Kitérőről vissza. Szóval, mit tudsz még mondani?
- Egyértelműen túl sokat görcsöltek az emberek emlékezetében való megmaradásról. Három generáció a maximum, amit az ember elvárhat, a különösen szerencsés figurák kivételével, akik valami mitikus hőssé mutálódnak, aztán nézhetnek, mint szegény Arany János, akiről az egyetlen, amit minden középiskolás tud, az a sipolya. (Munch: Sipoly?)
- Dögölj meg - mondta a Stratégiai Elemző Modul, miután visszatornázta magát gyűrött válltömésemre. - No, tehát akkor ennyi?
- Ja.
- És az, hogy az a lány még temérdek jóindulattal se lehetett több tizenháromnál, az fel se tűnt? Az egy kölyök, bazmeg. És azt akarod nekem beadni, hogy mindennel foglalkoztál a film alatt, csak ezt a tényt, ami ott üvöltött vöröslő fejjel a pofádba, te vakegér, ezt hagytad figyelmen kívül?
- Ha most azt mondom, hogy igen, abbahagyod? No, a lényeg, hogy most már ezt is tudom. Azért kínos, na. (Anyátokanyátokanyátok, vér, véresvér. Bél. Buááá.)
Kép vált, többször ismételt virtuális monitorlefejelés hangjai egy félhomályos irodában.
* * *
Ja. Nos, tehát *vérző homlokát törölgeti* ott tartottunk, hogy indulás előtt még beestem a DotS-ra, ahol is találkoztam a Klasszikmúvi-teszttel, ki is töltöttem, ahelyett, hogy dolgoztam volna rendesen. És lám, mi jött ki, lám, mi jött ki.
No, akkor tovább. Tőlem ki veszi át ezt a... *feltartja, megnézi napfénynél is* linket?
* * *
No, megyek vissza egy teljesen váratlan, az előzetes tervben nem szereplő, abszolúte felesleges és értelmetlen, mindazonáltal azonnal és sürgősen elvégzendő feladatomra koncentrálni.
Nem értem, miért van ez, mikor az utóbbi időben filmügyileg a leggyakoribb nyelv, amit hallok, a japán. (Sejthető, hogy az angol feliratból azért többet értek. Jé.)
Viszont, ha már így van, be is pötyögtem az egyiket, az nagyon súlyos lehet előadva, főleg, ha olyan akcentust és hangszínt választunk a résztvevőknek, mint a CS-ben a "Kéuntörterrörisztsz-uin", vagyis a "Counterterrorists Win"-t előadó mikrofonbajnoké. Igaz, hogy az anyukája is csak szótárral érthette anno szegény gyereket, de kemény, kemény, meg kell hagyni.
Megnéztem a Jin Roh-t, mondjuk, ez a trükk, amit a végén elröffentenek, már kezd klasszikussá válni, de azért jó. Mondjuk, a hollywoodi forgatókönyvírók legalább egy dolgot eltanulhatnának innen, nevezetesen azt, hogy "ne hozd olyan helyzetbe a főhősödet, hogy a történet és a világ megerőszakolása, illetve spontán deus ex machina nélkül ne tudja megoldani a konfliktust; de ha mégis ekkora ordas nagy péló voltál, akkor leszel szíves rendesen végigvinni, és nem a válladon kivinni a herótot a lemenő nap fényéig."
Hoppá, melóalarm.
szerda, május 19, 2004
- Mindig csak a szex... meg a szipu, mi?
(Edit: még mindig nem tudom, honnan származik ez a mondat.)
Governemnt
Goverment
Gevernment
Governemt
...és képzeljétek, mik lettek abból, amiből Structural akart lenni! Ne, inkább mégse képzeljétek el. Randa, nagyon randa, bár közel sem annyira, mint az agyamban tenyésző, rosszarcú üresség, ami jött, és megette a gondolataimat, és a szétdobált csontokon terpeszkedve várja, hogy jöjjön valami kósza XP-vadász.
No, mentem enni.
kedd, május 18, 2004
...a második doboz XTC egyértelműen túlpörget, és most már kezdenek huzalhangon zenélni tőle az ízületeim, és hangosan röhögünk Misztörendőzánnal, olyannyira, hogy az már szomszéd irodában is feltűnik.
...hogy hiába zsonglőrködik az ember a feladatokkal, kettőről minimum elfeledkezik, és azok leesnek - szar nekik.
...hogy amikor az elkerülhetetlen összezuhanás bekövetkezik, akkor a légzésről is oktatóvideót kell majd játszani nekem endless loopban, különben felejtsük el a tüdő rendeltetésszerű működését.
...hogy amikor magánjellegűleg kérik a szakvéleményemet egy kérdésben, és utána egy napon belül kétszer mondok ellent magamnak teljes meggyőződéssel, de végül aztán minden szempontot megvizsgálva tutibiztosan nyilatkozom, akkor a végén nem egyértelmű, hogy büszkének kell legyek magamra, vagy húzzam meg magam.
...hogy eljutottam az unalomnak arra a szintjére, hogy ha nincs munkám, jelzem. Ez egy munkahely. Semmi másra nem alkalmas igazán.
...hogy az Agency 00 előtt, ezúttal tényleg érzem, nagy jövő áll.
...hogy az a PHARE programból finanszírozott projektek kezdeti időszakában jellemző jogszabályi háttér megtekintése olyasféle perverz tudományos érdeklődést kelt az emberben, mintha trilobitát boncolna. (Hejj, szegény PHARE, a nagy túlélő kísérleti patkány, amin kitesztelték, hogyan is kéne a leendő új tagállamokban bevezetni a szépnevű közösségi vívmányokat, hogyan kell nekik támogatást nyújtani, stb., szegény csíra, hamarosan vége lesz. Akárhol is leszek, ha telik, iszom majd egyet a lelki üdvére, amikor az utolsó projektet lezárják, höhö. Méghogy a támogatási programoknak nincs lelkük. Van. Olyan is.)
...hogy az irodánk ki akar zárni minket, ugyanis akad az ajtó. De mi bemegyünk. Dulván.
hétfő, május 17, 2004
Éppen most próbáljuk beadagolni a vérközgazdász kollégánknak, hogy "mivel a prosztata alapvetően a férfiakra jellemző, és a prosztataráknak fogalmi eleme a prosztata, makroszinten vizsgálva elhanyagolható a prosztatarákban szenvedő nők aránya, így a hasonlatod nem helytálló."
Misztörendőzán vállalta magára a hősies feladatot, eddig még kevés sikerrel.
"Pofon! (...) Nézd, ott repül! Höhöhöjj. "
"Persze, a lúzer már ott haldoklik nyolcadik napja, amíg én elfutottam északra, hogy útközben elég tapasztalatot gyűjtsek a mészárlással, és végre megtanuljak lovagolni... meg van ám ez szkriptelve, kérem."
"Persze! Ne menj oda! Viccből kattintok oda! Ez az! Várd meg, amíg felszecskáznak! Fusd körbe! Ügyesen! Igen! Úgy jó!"
"Meg még majd a jó anyátokat is szana.széjjel.fogom.csapatni."
"...ez hihetetlen, ezeknek a random encounter katonáknak nem lenne dolguk délen, orkokat hentelni, ahelyett, hogy engem baszogatnak?"
"...igen, tudom, hogy ez a cipő úgy néz ki, mint egy mamusz, de akkor is 100 fölött véd..."
"...igen persze, hölgyem, biztonságos a város, amióta itt vagyok. Mert azóta mindenki az én veséimre hajt."
Ehhez képest a játék:
"He's dead, Jim (sírfelirat)."
"Grave - the game apologizes for the fact that it was unable to place a monster here. The NPC market is currently undergoing a crisis (sírfelirat)."
Hát igen, egyszerű lélek vagyok, és könnyű engem elszórakoztatni. Tehát amikor úgy érezném, hogy felnőttem és nem csak arról szól itten az idősödés, hogy sámli nélkül felérem a konyhaszekrényt, akkor jön egy bitkupac, és magára csavarja az agyam. Hm, hm.
Mindegy, azért szántam némi időt arra is, hogy meglátogassam szüleimet szombaton - jó anyám láthatóan még mindig nem egészen tette túl magát az elköltözésemen. Földelementáléknál megnéztük aznap az Összeesküvés-elmélet című popcorn-örökbecsűt, tőlem kiérdemelte az Amerikai Tömegmúvihoz Képest Üdítően Konzisztens díjat, ugyanis nem voltak benne arcpirító logikátlanságok, azon meg, hogy nyálas, hát, miért is akadtam volna ki, elvégre tudtam előre, hogy kik a szereplők.
Vasárnap régi cimborákkal voltunk kockadobálni, és - nemhiszemel, nemhiszemel - el akarták kérni a személyimet, amikor sörért mentem. Úgy lefagytam, hogy még röhögni is csak öt másodperces késleltetéssel kezdtem el, de akkor aztán annál inkább. Na, mondom, legközelebb nem borotválkozunk, mert nem lesz ennek így jó vége, még felhívják a szüleimet, hogy miért nem vagyok iskolában.
Ma. Nyolclotos visszapattant röviden. Most azon hegesztek, meg csinálom a harmadik PC-t az Agency00-ba. Ja, és padlót fogok Magamurától, azt már csak az a mutáns, világuralomra törő májam mondatja velem, hogy a világ nevét illetően lassacskán megállapodásra kőne jutni a billentyűzettel. Végül is, lehetek akkora irodalmi álszent, hogy a hússzaggató elgépeléseim után máson kérem számon, nah.
Nu, páka.
péntek, május 14, 2004
dicsőséges energia lesz, alkotói kényszer és késztetés, az, amitől az ember vidáman vicsorog - kábé úgy, mint egy kultúrork a főtt csülökre -, és van benne pár száz fog is, igaz, csak nyomokban. És ricegnek az ujjai a billentyűzet fölött, épp csak nem bocsátanak ki ultrahangot az ízületeim.
Csak azt, ami hivatali kötelességem, azt tudnám már leírni, bazz. Utána végre tudnék azzal dolgozni, amit szeretek. Jól belesakkoztam magam ebbe, mwuhaha. (Mááár majdnem kész.)
...és amikor éppen a letriggerhappybb (...mert én vagyok az, aki pörgeti a sírjában valamennyi nyelvújító, rég elholt nyelvész és nyelvművelő hamvait, hát ugyan ki más, különösen, ami az egybe- és különírás szabályait érinti, más egyebekről nem beszélve) vagyok, akkor az arcomba vágnak egy ekkora felhívást keringőre...
"Szép eszme volna, de vajon akkor miért került rá a piros traktor -kérdezhetnénk Demszky Gábortól, akinek viharos leépülése újabb lendületet kapott azzal, hogy belépett a nyilvános picsogásra alapuló magyar bloggertársadalomba, és ott egyéb helyesírási defektek közepette mindjárt úgy nyit, hogy "Salgótarjánba megkérdezték tőlem". Salgótarjánba? Jól van, Gábor. Neked aztán jutott kapanyél. Már értem a traktort is."
A vastagított részt kérjük figyelni, Demszky úr blogjának véleményezése ugyan valóban hálás téma, de azért ennyire olcsó nem vagyok, politikával pedig elvből nem foglalkozom. A kiemeléssel jelölt szekció viszont szép, magas labda, épp csak hogy szuborbitális ívvel, igazán animésen lehetne másfél óráig tartó másodpercek alatt ráugrani és ökoszisztéma-romboló erővel begyalázni. De úgy nagyon.
De mivel sejtem, hogy a szeretve tisztelt olvasók is tisztában vannak az elemi logika szabályaival, és láttak már blogokat, csak megjelölném a célpontot, azt' tán hagynám is az egészet.
* * *
...and you deserve the punishment you'll have to pay... - eképp pattogtatja a magán-, állami és mássalhangzókat a Clawfinger, amit csak azért vagyok képes boldog örömmel ismételgetni, mert a rendelkezésre álló családi konfigurációs lehetőségek közül még egy igen kellemes került számomra kiutalásra. Ja, amúgy persze, nosztalgiázom, ennyit igazán megérdemel a tegnapi igazságosztó frankómegmondó gyomromkifordul kölök, aki átvette az irányítókarokat a fejemben.
* * *
Korog a gyomrom, pedig még alig közelítjük a 11:00-t. Kevés alvás, sok kávé, Mutymor Light. Ez a kombináció jót tesz. A gasztroenterológusom bevételi oldalának, és ez az az oldal, ahol a legtöbb ember fő erogén zónája található, mint azt tudjuk.
* * *
Mindjárt lepasszolom a Nyolclotost, és káliumhiánytól görcsölő vádlival, elcseszett lovaglóállásban várom majd, hogy visszajöjjön. Mert hogy visszajön.
Hogy klasszikust idézzek:
Eightlotter II: Back with a vengeance
Mindig, mindig visszajön.
* * *
No, egyelőre vételésvége.
csütörtök, május 13, 2004
Egyelőre ennyit akarnék csak hozzászólni ehhez az egész konflikthoz. (Nem túl konstruktív, de egyrészt nem fizetnek érte, másrészt nem adnak tisztességes infót, anélkül meg ugye nehéz.)
A holnapi napom egészen másról fog szólni, várhatólag. (De ez a videó akkor is szörnyű. Közel se olyan aranyosan elfogadható, mint amit popcorn mellé adnak, nademindegy. Amúgy itt egy érdekes link a poszttraumatikus cuccokról, okuljunk, ha már egyszer. Valószínűleg tudnak arrafelé néhány vicces dolgot az emberi természet ezen oldaláról.
Na, csók.
Mostantól csak én leszek. De télleg. No. Főleg, mert úgyis annyira kiba érdekes vagyok, na mentem is haza a sörömért.
Csókacsalád. (Ja, és so sue me.)
Miután végül mégiscsak töröltem az általam elkövetett legkreatívabb káromkodást, a következőket nyilatkoznám:
Ilyenkor kívánom pillanatokra, hogy a szovjetek foglaltak volna el titeket annak idején, bazmeg. Hogy a szabadság szót csak a lexikonból ismernétek, a végítéletig, basszátok meg. Hogy az utolsó dolog, ami elvillan a szemetek előtt, az a saját, pizzásodó agyatok legyen. Ja, és nem, a dolog nem jött be, nem fogok egy történelmi vallást fikázni, csak azért, mert valami szarszopó féreg úgy döntött, hogy csak akkor áll fel neki, ha Isten nevét gyalázva embert mészárol. (Hurik, mi, meg hetedik mennyország, meg mézízű serbet? Anyátok picsája. Remélem, vár rátok majd odaát pár szomorú másodperc, amikor rájöttök, hogy ezt bizony egy örökkévalóságra elbasztátok.)
És... ö... Mr. Berg? Sajnálom, hogy olyan gennyfaló ez a világ, hogy ilyet lehet.
Ez még egy darabig akadályozni fog a munkámban. Már két órája akadályoz. So sue me.
szerda, május 12, 2004
A meló még mindig a szokásos, a pénzünket még mindig ellopják és/vagy elpazarolják, de aggodalomra semmi ok, várhatóan a következő ciklus során is lesz választott kormány, tehát a helyzet előreláthatóan nem változik. Nem emiatt gyötörnek azonban megmagyarázhatatlan agressziós rohamok: a nikotinmegvonás utórezgései, illetve az érzelmi kriptákból váratlanul kiengedett emocionális mindenfélék sokkal inkább gyanúsíthatók.
Más nincs.
The system does work.
kedd, május 11, 2004
Oké. Szedd össze magad, Srakker.
Nagyon semmilyen hangulatom van, az a fajta, amiből még bármi lehet, impulzusa válogatja, de a stabilitás már a múlté, mert hogy akárcsak az euro-övezetben, itt is előkerült néhány még egyenlőbb az egyenlők közül, ezek:
- ingerültség
- vidámság
- az a fajta feszült várakozás, amikor még azt is elfelejtették közölni veled, hogy mire vársz tulajdonképpen
- némi távolságtartás az egésztől.
És most. Rejtvény. Mindenkinek, kivéve annak, aki írta. Mert neki köszönet, csak azért, mert egyáltalán ezt megírta. Még ha azóta sem ment egy cseppet se jobban a világ sora, se a mienk.
...kezdet...
„A WHO legfrissebb kimutatása szerint jelenleg mintegy hárommilliárd ember él napi egy dollárnál kevesebb pénzből. Évente legalább harmincmillióan halnak éhen, annak ellenére, hogy a fejlett világnak állandó feleslege van élelmiszerből. Mintegy ötvenmillió, nyolcévesnél fiatalabb gyermek végez fizikai munkát, hogy eltarthassa magát. A nemzetközi segélyszervezetek támogatását mindennek ellenére 1987 óta folyamatosan csökkentik, és a magánszemélyek adományai is megcsappantak az elmúlt másfél évtizedben.”
- Érthető! Végül is, van, akinek nincs elég lóvéja a mindennapi betevő scotchra sem. Akad, kinek ideje nincs a dologra. Sokan vannak, akik úgy vélik, nem vehetik a nyakukba a világ összes baját. Egyesek az éhezőket hibáztatják, azt mondják, hogy lehetnének életrevalóbbak is.
És neked vajon mi a mentséged? Én ma éjjel mindenestre átutalok valamelyik kedvesnővér-bagázsnak egy ötvenest. Az alig két karton cigi ára. Plusz az ÁFA. Talán valakin segítek vele, lehet, hogy miattam nem rohad szét elevenen a következő század Shakespeare-je, Einsteinje, vagy Jaggere valami eldugott afrikai pálmakunyhóban. Persze, az is lehet, hogy a lóvémat - a többi millióval együtt - Kalasnyikovokra fogja költeni valami félbolond voodoo-hitű hadúr, de én mindenesetre megteszem, amit tudok. Ma először. Hidd el, jobban alszom utána.
...vég...
Helló. Mondd csak, Te elküldted azt a pénzt? Én elküldtem azt a pénzt? Olvastuk? Olvastuk. Tettünk? A lófaszt. Helló.
Ezek nem nagy dolgok, ezek a legkisebbek. Fogod (fogom) a csekket, kitöltöd (kitöltöm), feladod (feladom). De nem ám félúton. Ma amúgy is kell postára mennem. A közös költség miatt.
(Vajon miért kell ennyit győzködnöm magam, he?)
Nem a szerelmet kéne átvinni a fog között tartva átvinni a túlpartra, hanem a gyógy- meg a tápszert, meg tán pár csomag koton se ártana (ha már az élelmiszerhiányt az AIDS akarja orvosolni), az meg tudvalevőleg pénzbe kerül, tiszteletre méltó őrülteken meg halványan korrupcióra hajazó melegtűrőkön kívül nem is igen vállalja senki.
Bár persze nem vagyok rasszista, ha netán idehaza kerül jó helyre az a fika pénz, amit ilyen célra ("ma mulatunk, Safranek, bazmeg! könnyen jött, könnyen megy! pincér, még egy steril tűt, az én számlámra!") el tudok duhajkodni, akkor se sírok foltot a párnámba.
Na, vételésvége, megnézzük, hogy változtat-e bármit a világ menetén az Operation: Charity. Nyugi. A pénz többi részét várhatóan úgyis eliszom.
hétfő, május 10, 2004
Ez a hétvége is a szokásos pénteki hangoskodással kezdődött, enélkül elég szomorú és punnyadt egy ügynök lennék, de a valóság szerencsére ismét a kezem alá dolgozott, és ivócimborák majdhogynem tucatját küldte utamba, akikkel egyetemben kiválóan ittunk, valamint szétverettük az arcunkat csocsóban, sőt, egynéhányan még biliárdoztak is. Jelenlévők: Bodzilla, Szőkeherceg, Nőbéna, Egyiptomi Istenség, Fattyzerg, sőt még beesett régnemlátott Láthatatlan Emberünk is, barátnőstül meg haverostul.
intermezzo
Képzeld el, képzeld csak el, hogy friss barátnődet épp kocsmázni viszed, és miközben machetével szeleteled a füstöt - ami egyébként nyik-klungg hanggal borult ki az utcára, amikor benyitottál - és vietkongok századait sejted a sűrűbb bodrok mögött, mert simán elférnének, és már a biliárdasztaloknál jársz, mert sehol nincs hely, és már kezded újrarenderelni a térképet a fejedben, és megjelölni sárgával azokat a helyeket, amelyek nem túl gázak ahhoz, hogy a hullarészeg barátokon kívül bárkivel egy társaságban próbát tegyél velük, tehát képzeld el, hogy ott vagy, és már az utolsó asztalra is ráfókuszáltál, és megállapítottad, hogy bizony ez ma nem a te napod, mert az utolsó asztalnál is ülnek, és ekkor, képzeld, a válladra csap valaki, és a nevedet kiáltja, és ismered a hangot, hát hogy a fenébe ne ismernéd... és kerül szék, kerül ital, kerül minden, kerül háteztnemhiszemelbazmeg is. Heh.
Nőolvasóim képzeljék el ugyanezt az ominózus barátnő szemszögéből, nyugodtan, de én önző vagyok, és ilyet most nem teszek.
intermezzo vége
* * *
Szombat, bládiszombat. Három óra környékén kikergettem Zergünket az álomvilágból, gondolván, eleget aludt már az adta sajtpusztítója, és tényleg eleget aludt, mert hamar üzembe állt. Utána összevakartuk magunkat, és elözönlöttünk bevásárolni némi proteint meg csupa olyan háztartási cuccot, ami sosem tűnik fel, amíg van, de meglepően tud hiányozni, ha nincs. Kicsit se vinnyogtam ám, amikor végül fizetésre került a sor, a fogam visszaépítése után kábé annyi pénzügyi vitalitás marad bennem, mint egy közepesen elszegényedett fekete-afrikai lángossütödében. Jó hír azonban, hogy ráromboltunk a sajtpultra: ementálit és vörös cheddart zsákmányoltunk, és elégedettek voltunk a zsákmánnyal, mert, mint az mindkettőnkről kölcsönösen kiderült már korábban, sajtimádók vagyunk.
Hazafelé megalkottunk egy webcomicra való karaktert, iszonyú súlyosak lettek, már tényleg csak megrajzolni kéne. Zegling arra kapacitál, hogy szedjem elő a régi rajztudásomat, és valami ostobább vektoros programmal csináljam meg én, de még vacillálok, hogy keríteni kéne valaki szörnyen ráérőst, aki képes közepesen vállalhatatlan minőségben bitre vetni azt, amit mi kiagyalunk.
intermezzo
Zeglingünk áll az egészalakos, szekuritüveg tolóajtó előtt, háta mögött lobot vet a tenger vizén az alkonyati nap, sirályok pettyezik az eget, a háttérben pálmafák sustorogják a látóidegkaparó jólét hangulatát, véznapocak testét fekete selyemköntös fedi, miközben a beltéri medence szélénél állva uralkodói mozdulattal int az egyik óriási kristály tál felé, és rövidet szipog hozzá:
- Vegyél sajtot nyugodtan...
(Zegling élőjátéka alapján Srakker)
intermezzo vége
Aztán volt egy kiváló játék a Lúzerkommandóval - persze, most, hogy Rejtő-hőstől bő negyed órányira lakom, már második alkalommal késem, így is kell ezt -, a vérszipoly jó volt, mint mindig, más kérdés, hogy a végére elpilledtem egy kicsit, holott ilyet nem szoktam. Úgy nézem, Olof, a Gonosz Légörvény eléggé meggyengítette a szervezetemet ahhoz, hogy nyolc doboz sör és nég energiaital után elfáradjon. (Olof, a Gonosz Légörvény néha elfoglalja a retyónkat, és olyankor úgy kell őt árokba géppuskázni). Ezért aztán a játék végére nem nagyon emlékszem.
* * *
Vasárnap Oloffal és Mutymorral küzdöttem, délutánra sikerült is úgy-ahogy rendet tenni a vízfelszívási rendszeremben, de tényleg csak úgy-ahogy. Így aztán Cowboy Bebopot néztem (igen, tudom, el vagyok maradva, ha 1998-as cuccok lázba hoznak, de ugrásszerűen szoktam fejlődni, höhöjj), félelmetes, mit tudnak kihozni néhány színből és vonalból, és hogy mennyire inspiráló tud lenni. (Mindamellett kicsit addiktív is a dolog, mert a vad inspirálódás közben ugye lópikulát sem csinálok.)
És ha már benne vagyok.
what's your cowboy bebop theme song?
Aztán hazamentem, és néztem a szétbombázott lakást, meg jó anyám még-mindig-haragszom-jaj-jaj arcát, és erősen fogtam magam, hogy ne kezdjek egy mondatot sem obszcenitással. Nem is kezdtem, erős vagyok.
intermezzo
-...és az a welsh corgi is zseniális, akit adattárolóként használnak... jé, Floki Disk...
(Srakker)
intermezzo vége
Utána hazamentem, sajtot ettem, folytattam a Cowboy Bebopot, és megcsináltam fejben a harmadik képregény/rajzfilm koncepciómat is. Örülök, kreatív modul. Miért van az, hogy a Creativity és az Advanced Work Evasive Module egyszerre hajlandó csak bekapcsolni? Na mindegy.
* * *
Mentem dolgozni.
péntek, május 07, 2004
...és valami, amit érdemes lesz figyelemmel kísérni, azt hiszem. Bár nem tűnik kiemelkedőnek, aki ilyet tud, arra megéri figyelni.
...és azoknak, akik esetleg beleuntak a várakozásba, és feladták a klikkelgetést, a Demonology 101 frissült végre, és a sztori hamarosan véget ér.
...és azoknak, akik esetleg nem látogatnák Whoisnot gangszta oldalát, feltétlenül javaslom megtekintésre a H.P.Lovecraft-féle Chtulhu-mítosz felhőtlen kifigurázásában ősileg tobzódó Unspeakable Vault-ot.
...és igen, megint lusta vagyok gondolkodni, és ez csak egy filler, de ha ügyesen csinálom, nem veszitek észre, hogy mellébeszélek megint, kedves Olvasók, mwouhuhahaha, eztneírja, Gizike.
csütörtök, május 06, 2004
Hűvös van. Ez jó. Pára van. Ez nem jó, mert a valamikor megsérült térdem utalgatni kezd arra, hogy egy szalaghúzódás egész életre tud szólni, és ha ügyesen hajtják végre, mindig szolgál örömteli meglepetésekkel. Márpedig én ügyes voltam, többször is. Igazán távolabb vontathatná valaki ezt a bolygót a rendszer központi csillagától, igazán nem kéne sokkal, csak ide a közelbe. (Igaz, én is költözhetnék, de én lusta vagyok és kényelmes. És különben is, nemrég költöztem.)
A gumilaszti ezúttal Magamuránál van, kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle.
A világ, földi szemmel - ügyben lehet, hogy vissza kell menjek a tervezőasztalhoz, ugyanis kezdem belátni, hogy a szinopszisírás, a karakterkidolgozás nem a gyenge emberek pótcselekvése, hanem elengedhetetlen feltétele annak, hogy az ember kezéből ne csússzon ki a sztori. Igen. Ne nézz így. Én igenis minden írói hibát el akarok követni, mert jobban tudom, mint azok, akik évek óta csinálják - és jól csinálják -, mert így a "Been there, done that" felemásan arrogáns kifejezése sokkal őszintébben hangzik majd a számból, ha ifjú írótehetségeket kell majd középszerűvé alacsonyítanom, hell yeah.
...és tegnap Zerglinggel rúgtunk kifelé a hámból, de ez csak egy tánclépésre sikerült végül, és a tánc még csak nem is csasztuska...
intermezzo:
Srakker: - Bjorn to be wild!
Gótügynök: - I'm so Snorri...
intermezzo vége
Tehátamikor... ott tartottam, hogy félelmetes tud lenni ez a város, és ez tutibiztos, hogy a közmondásos Tartályok miatt van, más magyarázat nincs, minden más csak az igazság elkendőzése, és hogy félelmetes, mennyire meglepődnek az emberek, amikor egy fekete öltönyös figura arcán mosolyt látnak - sőt, néha annyira meglepődnek, hogy viszonozzák -, és ott tartottam, hogy félelmetes, mennyire egyszerű kitűnni a tömegből. Mosolyogjon hát Ön!
(Beválik.)
szerda, május 05, 2004
"Takarodjatok, férgek. Takarodjatok, és vigyétek el a rohadék ütvefúróitokat, légkalapácsaitokat, trafóitokat és kondenzátoraitokat, ne felejtsétek itt a gennyfaló exkavátoraitokat, a flexeiteket, takarítsátok anyátokba a Kamazokat (így kerül a Kamaz utra), hadd ne kelljen nekem egész álló nap fülhallgatóval a fejemen szambázni az irodámban - felelősségrevonhatatlan zajszennyező köcsögök, ne kelljen nekem naponta nyolc órában figyelmen kívül hagyni titeket, takarodjatok kifelé a belső szférámból, takarodjatok ki a fejemből, le a dobhártyámról, legalább öt napból egyszer.
Lécilécilécííí?"
Az Univerzum zajong, nem válaszol.
(Most, hogy nyugtatólag felpakoltam a következő számokat:
Korn vs. Rammstein - Got the life
Korn - Freak on a leash
Rammstein - Mein Herz brennt
Rammstein - Bang bang
Clawfinger - I close my eyes
Aphex Twin - Come to daddy
Static X - Black and Wihte
Clawfinger - Do what I say
Kittie - Brackish
Rammstein - Ich will
most már nyugodt vagyok és hűvös, mint a közmondásos hulla a jégen, de most meg túlságosan a strukturált zörejre koncentrálok ahhoz, hogy dolgozni tudjak. Shit. Irány egy kis Agency 00-t írni, ahhoz legalább kedvem is van. Igen. Én a nyilvántartásokban a Consumer Zombie: Bureaucratic Pseudo-Hardcore/Camouflaged Primitive kategóriában szerepelek, és? Oda is kell valakinek tartozni!)
* * *
Tegnap este folytattam a Witch Hunter: Robin bámulást. Ezért jó kreatív földönkívülinek lenni: mindig mondhatom azt, hogy éppen inspirálódom. De ezúttal tényleg. Bár a színvilág inkább a régi színes filmek avítt Technicolorjára emlékeztet (ebben lehet, hogy a monitorom hibás piros potmétere a ludas), nagyjában-egészében tetszik a dolog, nagyon szépen van kidolgozva, tetszenek a karakterek is. Kíváncsi leszek, a sorozat szintjén hogyan strukturálják a szép lassan kiderülő információkat, mert az epizódok szintjén még nem ért irgalmatlan meglepetés, pedig az ilyen nyomozgatós-szupertitkosszervezetesditől nem csak remélném, hanem várnám is. Anyámat, tudom.
* * *
Na, mentem pötyögni. Fél epizódnyi ötlet van a fejemben, lehet, hogy ebből gumilaszti lesz. Magyarázat később, már ha egyáltalán.
kedd, május 04, 2004
Amennyiben további részletekre van szükség, javaslom a következő kísérlet elvégzését:
1. Vegyünk fel egy szűk, tapadós bőrnadrágot
2. Keressünk egy meleg, napsütötte kőlapot
3. Terítsünk le egy műszálas huzatú párnát
4. Üljünk le
5. Maradjunk napsütötte területen legalább másfél óráig.
Egyéb kérdés?
Bwáháhá.
hétfő, május 03, 2004
Először a CRKT-mról álmodtam egy ilyet (a 6813-as azok kedvéért, akik még nem olvastak, amikor megvettem), aztán valami Spyderco-alkatú (szédületesen randa, de iszonyú jó pengékért böngésszetek itt), hegyes, áttört pengéjű izéről, végül, utoljára egy konyhakés maradt törötten a kezemben, és nem értettem egyszer sem, hogy miért.
Kezdem megtalálni azt a stílust, ami illik hozzám, már csak pár tízezer forint, és a megújult dizányú Srakkerrel találhatjátok magatokat szemben, tisztelt Olvasók. Ja, és éljen mindörökké a nonverbalitás diszkrét bája.
Furcsa hétvége volt, nem nagyon van rá jobb szavam - semmi sem úgy alakult, ahogy vártam, de nem vagyok elégedetlen, egyáltalán nem. Bár nem értek semmit.
Péntek. Kissé szénné égtem, mert elfelejtettem Pszich2-t (vagyishogy elnéztem egy órával az időt), aztán Ambivalens kolléga égetett be egy kissé - érdekes, ilyen bunkó dolgokat eddig velem nem csinált. Párhuzamosan megállapítottam, hogy vannak olyan helyek, ahol egy csillaghajó spontán indítása sem lenne elég ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet, ilyen például a Fotocella. Érdemes ezért kihagyni. Húsz percbe került, amíg kihoztak egy, szinte kizárólag csapolt Heinekenből álló rendelést, majd újabb húszba, amíg a számlával elénk járultak. A borravaló arányos volt mindezzel.
Kaptunk Rejtő-hőstől mindenféle szerszámot (kávéskanál, konyhakés, hosszabbító, csavarhúzó, kombinált fogó, harapófogó, meg egy franciakulcs, kölcsön), ezúton is kösz.
Ugyanezen a napon volt a vámpírosdi, a szokással ellentétben. Paszulykaró jó mesélő nagyon, a tragikus vámpírkodás egyik avatott művelője, csak tudtam, ó, úgy tudtam, hogy az az aljas dög hogyan fog elbánni Faarc karakterével. Ha a suspension of disbelief, vagy az én esetemben a suspension of cynicism működik, akkor az a sors, az a veszteség, ami szerencsétlen vérszipoly osztályrésze lett, tényleg kivált valamit, amiért érdemes leülni játszani.
(Közben csatlakoztunk az Eurrópai Unióhoz. Közmegdöbbenésre nem változott semmi. Nem özönlött a magyar munkaerő a várva vágyott nyugatra, hogy aljasul elrabolja azokat a munkahelyeket, amelyek amúgy is derogálnak egy magára valamit is adó munkaerőnek, cserébe viszont bennünket sem söpört el az új csatlakozókat rettegésben tartó keleti horda, ugyanezzel az undorító és megvetendő szándékkal. Nem molyolnak stüszikalapos ingatlanszédelgők egyetlen szittyamagyar gardróbban sem, hogy gusztustalan mód kivásárolják négyzetméterenként, aranyáron, és nem szökött fel a kenyér ára sem. Nagyjában-egészében, minden maradt a régiben. Sokkal szomorúbb, hogy hiába néztem, még mindig nem tízeurósból van a kerítés. És reggelente még mindig kőbunkók az emberek.)
* * *
Szombaton későig tümmedtünk. Az albérlet egyik nagy előnye, hogy az ordas spalettáknak köszönhetően nem nagyon zavarja meg álmunkat az eeekkora fénykévekben támadó nappali fény. Ez nagyon hasznos, mert így nem fordulhat elő az, hogy mint otthon, egy nyolcvan decibellel üvöltő csirip miatt nem tudok aludni, mert ő úgy gondolja, hogy nekem hiányzik a biozaj. Azután Those Who Hunt Elves-t néztem, két epizódot, hogy pontos legyek. Az "Iszonyú, bazmeg" és a vonyító alceltakarás volt a leggyakoribb reakcióm. Az érintett állományokat Zergling bocsátotta rendelkezésemre, aki Nőbénától szerezte be, akinek sok a felesleg sanityje, őket keresse.
Miután ezzel végeztem, kellő hangulatban voltam ahhoz, hogy Földelementál meséjét ízzé-porrá poénkodjam. Nem tudom, miért van ez. Egyébként pont ezért döntöttünk úgy anno, hogy jobb, ha nem játszunk együtt. Talán azért lehet, mert ideális közönség az agyzsibbasztó poénjaimhoz (felborul könnyen), és nem jellemző, hogy a "Csihadjál most már el" mondatot az arcomba plántálja, ezért nem is csihadok. Mindenesetre a Starfuckers, Inc., más néven a Lucky Strike Team, azaz a kádban tenyésztett, gyorsított növekedésű, szelektált génállományú klónokból álló szuperkommandó ezúttal egy klasszik fantasy világon bizonyította be a felsőbbrendű tűzerő és a taktikai tervezés majdnem-győzhetetlenségét. Mondjuk, volt némi esély arra, hogy otthagyjuk a géntervezett fogsorunkat úgy, ahogy van, de ez nem történt meg végül.
intermezzo
-(Zergling) Rendben, és hogy hagyjuk el a bolygót?
-(Nőbéna) Az ügynöknek van egy űrhajója elvileg.
-(Srakker) Aha, azt már biztos istenként imádják a nyam-nyamok.
-(Zergling) ...a felderítők pedig kapnak két szolgálati szakócát...
...és ez még csak az, ami nem helyzetfüggő poén.
intermezzo vége, vétel
Közben megismerkedtünk Mutymorral, a démonvilág feltörekvő yuppie-jával, az Irtóztató Szagú Puffadás Démonával, akitől minden társasági ember retteg, mégsem tud ellene mit tenni. Mind Zerglinget, mind engem megtámadott a kis mocsok, a fűszereschips-töltött káposzta-fokhagymás tejföl szentségtelen nászából e világra türemkedve.
* * *
Vasárnap. Kivételesen időben kezdték a családi ebédet a szüleim. Ezért persze, ahogy azt illendő, én késtem másfél órát, szerencsére sikerült előre leegyeztetnünk ezt a dolgot, így elkezdték nélülem. Brassói aprópecsenye, hasábburgonyával, királyság. Jó hétvégenként hazamenni.
Utána vissza új otthonomba, még két epizód a Those Who Hunt Elves-ből (juj-háá-sssz, hogy Fekete Istvánt idézzem), majd próba. Nagyon nem akart elindulni a dolog. A gitárosunk késett, mert munkából érkezett, de épp, még mielőtt szervültünk volna a Blaha Lujza tér aszfaltjához, befutott, ezért a lassacskán eleredő esőben megindultunk együtt, boldogan, a próbaterem felé. Ami, mint kiderült, két órával későbbre lett lefoglalva. Sebaj. Az immár zuhogó esőben elcuppogtunk az Amigo bárba, ahol csak úgy sugárban üvöltött rólunk a zenei profizmus, ezzel és fejenként 0-2 sörrel feltöltekezvén mentünk vissza. Az eső nem adta fel, adott nekünk rendesen, arcunkba bele, hadd tudjuk, milyen az, ha szeretnek minket a felhőszélen láblógázó, gumipunk angyalok. Rejtő-hős megkért, hogy ne röhögjek indiánszökdelve, mert erre ő nincs felkészülve. Rendes gyerek voltam, abbahagytam. Igazi kőbaltás számot válogattunk ki, mint próbára alkalmast, egyszerű arcú nagyon - de tényleg ám, és itt most nem viccelek. Ezért a vártnál kevésbé voltunk borzalmasak - vagyis a "katasztrofális" helyett az "igen nagyon rossz" kategóriába sikerült verekednünk magunkat. A kétórás próba végén már eléggé cikákoltak a hangszálaim. Zerglingben több nafta maradt, de neki a jelen felosztás szerint kevesebbet is kell üvöltenie, ezért megbeszéltük, hogy újrafelosztjuk.
Jövő héten megint ricsaj.
* * *
Ma. Reggel a vacakolva működő átfolyó rendszerű vízmelegítő mosdatlan szájú leanyázása és az ezt követő zuhany után munkába indultam, ahová kábé húsz perc alatt be is értem. Húsz perc. Máig nem hiszem el.

